A Renault az alapmodellnél 23 centivel hosszabb, 5 centivel növelt tengelytávú verziót dobott piacra. Ennek a megoldásnak az a nagy előnye, hogy általa a csomagtér is jócskán megnőtt, ami mondjuk nyaraláskor hasznosabb lehet, mint a két szükségülés. Teljes joggal nevezhetjük így a kategóriában alkalmazott pótüléseket, hiszen bármelyik modellét is vizsgáljuk, csak szükségmegoldást jelentenek. Ültethetünk a + 2 ülésre akár kistermetű felnőtteket, akár két gyermeket, az ülőalkalmatosságok őket is csak rövid távon képesek kiszolgálni.
Ebben a Renault-ban a leghátsó sor székeit zseniális egyszerűséggel, az aljukra kötött piros szalagok meghúzásával lehet a csomagtér padlójából elővarázsolni. Sajnos azonban az ülések használatba vételéhez a csomagtér rolóját is el kell távolítani, aminek ezek után már nem is jut hely a kocsiban. És – hacsak nem akarjuk ölben tartani végig az utazás során – elhelyezése komoly fejtörést okozhat.
Kedélyes utastér
A karosszéria 23 centis növekedésének még egy pozitív következménye lett: a Grand Scenic formája ezáltal sokkal harmonikusabb, mivel az alapverzióban kissé púpos tető sokkal könnyedebb vonalvezetésűvé alakult.
Az utastér követi az egyterűek körében ma divatos irányzatot, vagyis könnyedén variálható, és megpróbál minél otthonosabbnak hatni. A hátsó üléssor három, egymástól független ülését kedvünkre, könnyedén előre-hátra csúsztathatjuk vagy előrebuktathatjuk, de szükség esetén egy mozdulattal ki is vehetjük.
A variálhatóságot tovább fokozza az első utasok közötti tologatható tárolódoboz, ami olyan hatalmas, hogy az autóban előforduló szinte minden holmit elnyel. Ez azonban csak a kezdet, hiszen máshol is bőven akad még tárolóhely. A padlóban kialakított négy fedeles üregen túl a két első ülés alatt újabb fiókok lapulnak, és akkor még nem is beszéltünk a gigantikus kesztyűtartóról vagy a szintén jókora ajtózsebekről.
A szokatlanul praktikus utastér mindemellett nagyon barátságos is: a kellemes érzéshez nagyban hozzájárul az 1,6 négyzetméteres, nyitható üvegtető, melynek köszönhetően még komor őszi időben is derűsebb az utazás. Az álatalunk tesztelt Privilege felszereltségű modellbe finom tapintású bőr-szövet kombinációjú ülések kerültek, melyek nemcsak szépek, de kényelmesek is. A műszerfalon is vonzó tapintású anyagokat találunk, melyeknek ráadásul a látványa is dekoratív.
A legfrissebb trendnek megfelelően a kijelzők a műszerfal közepére kerültek, ahol minden információt egy helyen látunk, csupán a klíma hőmérséklet-kijelzőjét találjuk a szokott helyen. A nálunk járt tesztautóban a fejlettebb, kulcs nélküli, kártyás rendszer működik. Elég, ha nálunk van a kódkártya, az ajtók a közelségét érzékelve és a kilincset meghúzva kinyílnak, a motor indítása pedig gombnyomásra történik.
Dízellel a legjobb
|
Jó, ha tudjuk persze, hogy a Scenic nem igazán szereti a sportos stílust, mivel a magas építésű, lágy futómű miatt kanyarban nagyon bedől, így valójában nem érdemes forszírozni vele a tempós autózást. A kényelmesre hangolt futómű viszont a magyar utakon remekül teljesít, könnyedén kivasalja a kisebb úthibákat, és a komolyabb kátyúknál sem jön zavarba.
Sajnos a kormányt – a Mégane-okéhoz hasonlóan – nehéz finoman kitéríteni a középállásból, cserébe viszont a fékek nagyon precízek, fékhatásuk remek. A második generációs Scenic egyik érdekessége az elektronikus rögzítőfék. A hátsó kerekekre ható rendszert a vezető bal térdénél található kis fogantyút meghúzva aktiválhatjuk, a kart kihúzva és a mögötte lévő gombot megnyomva pedig oldhatjuk. Az ötletes berendezés ráadásul a motor leállításakor automatikusan aktiválódik, sőt az emelkedőn való elindulást is segíti, mivel induláskor automatikusan old.
Értékelés
|
A Privilege felszereltségű tesztautó már alapból is rengeteg extrát tartalmaz: széria az automata kódkártya, az automata klímaberendezés, a CD-rádió, és természetesen a teljes biztonsági csomag, beleértve a hat légzsákot is. És aki még ennél is többet akar, az költhet Cabasse hifire, menetstabilizáló elektronikára, üvegtetőre és nagyobb kerekekre is.
