Végjáték jellege van a honi baromfiágazat mostani kusza történéseinek. Ha végkifejlet, akkor tragikus – tegyük hozzá. Ezt jól érzékelteti a Wallis Motor pesti székháza előtt 18 parkolóhelyet elfoglaló és ott éhségsztrájkoló hajdúsági kistermelők, az év elején csődbement Hajdú-Bét egykori beszállítóinak képviseletében tiltakozók elkeseredettsége.
Nyilván ezzel magyarázható, hogy a tiltakozók nem csupán elkéstek, hiszen a Hajdú-Bét ügyei már nem a Wallis Rt., hanem a felszámoló kezében vannak, de a házszámot is eltévesztették. A Wallis-csoport autókereskedő vállalatát találták meg, melynek tényleg soha nem volt köze a baromfiiparhoz.
|
A Wallis Rt. vezetése az éhségsztrájkolókkal folytatott sikertelen tárgyalásokat követően közleményt adott ki. Ebben felhívja a figyelmet, hogy – amint erről a termelők képviselőit személyesen is tájékoztatták- a felszámolás alatt álló cég irányítására a jogszabályi előírásoknak megfelelően semmilyen befolyása nincsen, ráadásul a Hajdú-Bét Rt. hitelezőjeként maga is a felszámolási eljárásban várja követelései esetleges kiegyenlítését.
Mint közölték, a Wallis Rt., úgy is mint pénzügyi befektető, a Hajdú-Bét Rt. korábbi résztulajdonosaként 1999-ben történt tulajdonszerzését követő öt év folyamán több milliárd forintot fordított a cég életben tartására és talpra állítására. Emlékeztetnek rá, hogy a 2002-2003 folyamán kialakult baromfiipari válság – mely az azóta jelentős állami forrásokkal támogatott Bábolna Rt.-t is nehéz helyzetbe hozta – a folyamatos finanszírozás ellenére is megrendítette a céget. És mivel az ágazati fellendülés és a kormányzati segítségnyújtás egyaránt elmaradt – az érintett termelőknek utólag nyújtott hitelt leszámítva -, a cég ellen 2004 januárjában felszámolási eljárás indult. A felszámolási eljárás megindulásával a Wallis 10 milliárd forintot meghaladó veszteséget könyvelt el, s végleg kivonult a baromfiiparból.
|
Máig nincs tisztázva a bábolnai lobbi szerepe a Hajdú-Bét összeomlását megelőző hetekben-hónapokban. Tény, hogy az ágazati válság Bábolnát is megviselte. Az is ismeretes továbbá, hogy korábban a már akkor is privatizáció előtt álló Bábolna Rt. egyetlen hazai „kérője” épp a debreceni cég volt.
Az utóbb bajba került „kérő” tulajdonosa, a Wallis Rt. azután már hiába kilincselt a Medgyessy-kormánynál, hogy akár 1 forintért is odaadnák a Hajdú-Bétet, ha az állam vállalná a cég szanálását. Erre akkor, tavaly ősszel, nem jutott keret.
Ellenben a Hajdú-Bét összeomlását követően mégis találtak az államkasszában nélkülözhető 2,9 milliárdot – igaz, csak az ÁPV Rt. által közvetített tulajdonosi kölcsönként –, melyből a Bábolna a Hajdú-Bét termelőkapacitásaiból vásárolhatott. Igaz, a később a „vérszemet” kapott bábolnaiaknak is megálljt parancsolt az állami akarat. Ahhoz ugyanis már nem járult hozzá a szaktárca, hogy a több tízmilliárd forint adósságot felhalmozó, veszteséges részvénytársaság a beszállítókkal közösen a Bábolna Nemzeti Agrárholding Befektetési Rt. égisze alatt állami hitelgaranciával vásárolja meg legnagyobb hazai húsipari érdekeltséget, a Pick-csoportot.
|
Az ágazathoz hasonlón kusza sorsú Bábolna Rt.-t még a nyáron két nagyobb cégre bontotta a tulajdonos ÁPV Rt. A „bontott csirke” egyik „fele” a nyereségesen működő egységeket egyesítő Bábolna Élelmiszeripari Rt. Ezt a céget a tervek szerint még az idén értékesítenék. Az így befolyó vételárból egyenlítenék ki azután a végelszámolásra ítélt „régi Bábolna” 30 milliárdos kötelezettségállományát. A tartozásokat közel azonos arányban bankhitelek és szállítói tartozások alkotják, s szakértők szerint meghaladják a cégvagyont.
Segíthet ugyanakkor a nem állami hitelezők kielégítésében, hogy az ÁPV Rt. „alárendelt kölcsöntőkévé” alakította, s így a sorban hátrébb „tolta” közel 15 milliárdos hitelkövetelését, továbbá a cég majd 3 milliárdos tagi kölcsön tartozását. Kérdéses persze, hogy az ÁPV Rt. önmegtartoztatása nyomán levezényelhető-e a végelszámolás. Amennyiben nem, akkor jöhet a felszámolás. Az már tényleg az ügy pikantériájának mondható, hogy egyelőre érdeklődés inkább a „régi Bábolna” olcsó eszközei iránt mutatkozik, a drága „új Bábolna” gyors értékesítése keményebb diónak ígérkezik. Ez végső soron nem meglepő, hiszen a Hajdú-Bét használható eszközeire is azonnal akadt vevő.
A hazai baromfiágazat jövője tehát nem túl fényes. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ázsiai konkurenciával szemben korábban rigorózus EU-adminisztráció mostanában feltűnően engedékeny a dél-amerikai baromfitermelőkkel, mondván, az alacsony vámmal támogatott importhús bebocsátásával az uniós áruk világpiacra kerülését segíti. Ezzel kapcsolatban Takács László, a Baromfi Terméktanács igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az olcsó brazil importhús nyugat-európában termelők ezreit tette tönkre, s becslései szerint a magyar baromfiágazaton belül a munkahelyek fele kerülhet veszélybe.
Érdekes módon, amíg a csirketermelést a jelenlegi uniós tendenciák egyre lehetetlenebb helyzetbe hozzák, a bábolnai takarmánygyártó kapacitás komoly növekedési potenciállal kecsegtető új piacot remélhet Európában. Az utóbbi években ugyanis szinte húzóágazattá nőtte ki magát a kontinensen az állateledel-gyártás. Annál is inkább, mert a Bábolna Rt. olyannyira komolyan invesztált ezen a területen, hogy már saját eledelmárkáját is sikerült felépítenie.