Hétvégén történelmi csúcsra emelkedett New Yorkban a határidős olaj szabadpiaci ára. Tekintettel a magas olajárra, sorra jelentik be az arab olajországok, hogy növelik kitermelésüket. Ez azonban aligha segít, hiszen elemzők szerint a magas olajár nem annyira termelési, mint inkább politikai, lélektani okokkal magyarázható.
Korrekcióra nincs remény
A kereskedők nem nagyon láttak lehetőséget a korrekcióra, annál is kevésbé, mert az OPEC-tag Nigériában most országos sztrájk fenyeget, emellett változatlanul hiányzik a piacról a Mexikói-öböl olajtermelésének körülbelül egynegyede a közelmúlt hurrikánjai miatt.
A hosszabb ideje szárnyaló olajár múlt hét végén már történelmi csúcsot eredményezett New Yorkban. A határidős olaj szabadpiaci ára ezen a napon elérte a hordónkénti 53,25 dolláros szintet, sőt zárásra még ezt a rekordot is túlszárnyalta, s – az előző naphoz képest 68 centtel drágulva – novemberi határidőre az amerikai könnyűolaj 53,35 dollárig jutott, úgy, hogy rövid ideig 53,40 dolláron is jegyezték. Majd hétfőn is rekord közelben maradt a kőolaj ára a szabadpiacon.
|
Az olajárat egyelőre az sem csökkentette, hogy hétvégén Szaud-Arábia és Kuvait úgy nyilatkoztak, tekintettel a magas olajárra, készek növelni termelésüket. Pontosabban Ali al-Naimi szaudi olajipari miniszter vasárnap egy olajipari szakmai kiállítás megnyitóján az Egyesült Arab Emírségekben azt mondta, hogy országa kitermelő kapacitásai nagyjából napi 1,5 millió hordóval haladják meg a keresletet, s Szaud-Arábia, a világ vezető olajexportőre kész növelni termelését, amennyiben ezt a piac igényli.
Ezzel szemben Ahmad al-Fahd al-Sabah kuvaiti miniszter, aki jövő januártól a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) elnöki tisztét is ellátja, nem csupán készségről nyilatkozott, hanem egyensen azt jelentette be, hogy Kuvait napi 200 ezer hordóval növeli kőolaj kitermelését. A miniszter azt is elmondta: az olajtermelők és fogyasztók többsége abban egyetért, hogy az OPEC-kosár átlagos árszintjének 32-35 dollárnak kellene lennie a jelenleg érvényes 22-28 dolláros ársáv helyett. Mindamellett az árszint emelése a közeljövőben nem várható, mivel a kőolaj mostani drágulása politikai és lélektani, semmint kitermelési okokkal magyarázható.
Piaci szeszély vagy tendencia?
A politikai és lélektani tényezők sem fedik el azonban azt a tényt, hogy az olajpiacon fundamentális problémák is vannak. A korábbi évtized alacsony olajára mellett ugyanis elmaradtak a fejlesztések, az új mezők feltárásai. Miközben az úgynevezett harmadik világban olyan olajfogyasztók nőttek fel, mint a dinamikusan iparosodó Kína, vagy India.
Nagy kérdés, hogy a mostani magas olajár, milyen hatással lesz a multikra. Miként ítélik meg az ártendenciákat. Tünékeny fellángolásnak, vagy a jövőt előrevetítő tartós tendenciának?
