Évtizedek óta nem látott rekordot döntöttek az utóbbi hetek olajárai, aminek fő oka a Jukosz-botrány és a venezuelai bizonytalanságok mellett az iraki olajlétesítmények elleni támadás-sorozat volt. Ha sikerül stabilizálni az iraki olajforrások körüli helyzetet, akkor az akár napi 2 millió hordónyit piacra dobott olajjal tűrhetőbb szintre vihetők az olajárak.
Az olajembargó előtt is elavult technológiát használó Irak termelésének felső határa 2,8-3 millió hordó körül volt, amiből 2,3-2,5 milliót exportált. Ez az OPEC össztermelésének 10 százalékát adta. Új kutak és technológiák bevezetése naponta valószínűleg több millió hordóval növelheti az iraki exportot. Egy 2002-ben nyilatkozó olajminisztériumi tisztségviselő szerint a politikai viszonyok rendeződésével akár 7 millió fölé is emelkedhet a naponta kitermelt mennyiség.
Várni kell az iraki olajbummra
De a termelés növekedéséhez rögös út vezet, s radikális növekedésre akár másfél évtizedet is várni kell. Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője szerint körülbelül másfél év kell ahhoz, hogy a meglévő kapacitásokat kihasználják, és a jelenlegi – napi 1,5-2 milliós – termelést stabilizálják. Tíz év múlva azonban Irak termelése elérheti Szaúd-Arábia jelenlegi, mintegy 9 millió hordós napi termelését. Ez egy szerencsés konstelláció, mivel az északi-tengeri, az észak- és dél-amerikai lelőhelyek ekkorra már kimerülőben lesznek, ami ez segíthet Iraknak vezető pozíciót szerezni az olajpiacon – véli Vágó Attila, a Concorde elemzője.
Mindezt befolyásolhatja, hogy a nemzetközi erők megszállása után több, a megszállás fő erőit képviselő amerikaiak és britek cégi nyertek kitermelési engedélyt. A termelést és az exportot kizárólagosan irányító Iraki Állami Olajértékesítő Szervezet, és a felügyeletet végző Ideiglenes Koalíciós Hatóság 2003. június 5. óta több tendert is kiírt.
