Adattárolás a gyakorlatban – talán így lehetne összefoglalni az EMC Corporation kétnapos rendezvényét. Az információtárolási és -felügyeleti rendszereket gyártó világvállalat bostoni székhelyén szólt a piaci helyzetről, termékeiről és terveiről.
Az adattárolás követelményei és körülményei lényegesen megváltoztak az elmúlt években – mondta David Goulden, az EMC alelnöke. Felgyorsult például a tárolandó információ mennyiségének növekedése: a megkövetelt tárolókapacitás 60 százalékkal növekszik évente. Ezzel arányosan egyre fontosabb szempont az adatok védelme, illetve – szükség esetén – helyreállítása; ma az információtechnológiai kiadások nagy részét biztonsági rendszerekre fordítják.
Az is sokat számít, hogy mely adatokat mennyi ideig kell tárolni: ezt a világon összesen 20 ezer törvény szabályozza. Mindehhez persze egyre bonyolultabb rendszerek kellenek, az ügyfelek viszont minél egyszerűbbeket szeretnének, nem kis részben költségmegtakarítási megfontolásokból.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hogy még bonyolultabb legyen az adattárolás kérdése – folytatta Goulden –, az információ nem statikus, pontosabban szólva értéke változik az időben, s emiatt másként is kell kezelni. Más-más értéke van ugyanis egy adatnak a létrehozás pillanatában, a felhasználásakor, s megint más akkor, ha már nincs rá szükség, de egy bizonyos ideig még tárolni kell. Ennek fényében kell az adatot védeni, gyorsan hozzáférhetővé tenni, archiválni, áthelyezni, majd végül megsemmisíteni.
Mindezt figyelembe véve dolgozta ki az EMC az információéletciklus-kezelést (Information Lifecycle Management, ILM): egy olyan információstruktúra megtervezését, amely követi az adat változó minőségét és a lehető legkevesebb költséggel jár. Az EMC azt is felismerte, hogy ehhez szüksége van más cégekre, s tavaly 4 milliárd dollárt fordított a Legato, a Documentum és a VmWARE vállalat megvásárlására – ezek a cégek a maguk profiljával segítik ennek a célnak az elérését. Az EMC azóta minden termékcsaládját frissítette, hogy megfeleljen az ILM céljának, egyebek között az AX, a CX, a Celerra, Centera, DMX sorozatot is – mondta David Goulden.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy a Legato RepliStor és Disk Xtender megoldásaival dinamikusan lehet adatokat mozgatni, azaz a megfelelő pillanatban áthelyezni a megfelelő adatot a megfelelő platformra. A Documentum ECM platformja és az AX5 Channel Editionje a strukturálatlan adatok (weboldalak, hang- és videoállományok, képek) kezeléséhez ad segítséget (megjegyezendő, hogy ma a strukturálatlan adatok növekednek a legnagyobb arányban). A VmWARE rendszerei pedig az infrastruktúra virtualizálásában játszanak fontos szerepet: például több logikai kiszolgálóvá konvertálnak egy fizikai kiszolgálót vagy áttekinthetővé teszik – egyszerűsíti – a fizikai tárolóinfrastruktúrát.
Kérdés persze, hogy az ügyfelek is olyan fontosnak tartják-e az ILM-felfogásmódot, mint a gyártó. David Goulden ezzel kapcsolatban a következőket mondta: az EMC legnagyobb 500 ügyfelének kétharmada ILM-megoldást telepített az elmúlt időszakban. Fontos körülmény – tette hozzá ehhez –, hogy az EMC nem csak hardver- és szoftveralapon kínál adattárolási megoldásokat, hanem szolgáltatásként is, a Boston melletti Hosting Solutions Centeren keresztül.
|
Bill North, az IDC tárolószoftverek üzletágának vezető kutatója a piac mostani követelményeit és a nekik megfelelő technológiai fejlesztéseket elemezte. A piaci körülmények röviden így jellemezhetők: a tárolás költsége csökken, de gyorsabban nőnek a tárolási kapacitások. A rendszerek egyre összetettebbek, a szoftverköltségek emelkednek. Ezzel párhuzamosan a kapacitást optimalizáló tárolás csökkenti a költségeket, és bővíti a rendszerek választékát. A tárolás és a kiszolgálók virtualizációja lehetőséget ad a távoli kezelésre. Ezzel párhuzamosan figyelembe kell azonban venni az ügyfelek igényeit is.
A vállalatok általában csak korlátozott erőforrásokat – szakembert és anyagiakat – fordíthatnak a tároláskezelésre. Az üzleti és a jogi követelmények pontosan meghatározzák az adattárolás idejét; ebből az adódik, hogy egyre több adatot kell megőrizni egyre hosszabb ideig, változatlan állapotban és könnyen hozzáférhető módon. Mindezek tükrében az IDC kissé másként határozta meg az ILM-et: az az adatok különböző csoportjainak értékük szerinti áthelyezése a legmegfelelőbb tárolórendszerekbe a költség, teljesítmény, visszakeresési idő és más szempontok alapján. Az ILM – hangsúlyozta North – folyamat, és nem termék.
Ha a tárolási megoldás és a relatív költség arányát nézzük, akkor a ennek megfelelő képzeletbeli piramis alján a hordozható (szalagos), archiválási célú eszközök állnak. Fölöttük vannak a kapacitásoptimalizált CAS lemeztömbök (például az EMC Centera rendszerei), majd a teljesítményoptimalizált lemeztömbök (kis- és középvállalatoknak; EMC Clariion), végül a nagy teljesítményű lemeztömbök (nagyvállalatoknak; EMC Symmetrix, DMX). Az ILM előnyei sokrétűek – mondta North –, például javul vele a műveleti hatékonyság, mivel csökkenek vagy megszűnnek a redundáns műveletek; csökkennek a teljes tárolási költségek is és javul az üzemkészség (a lemez alapú rendszerekben).
Újdonságok
A mostani EMC-megoldások után az újdonságok következtek, Mark Lewisnak, a cég alelnökének előadásában. Közéjük tartozik az EMC tároló-útválasztó (EMC Storage Router); ennek a SAN alapú vezérlőszoftvernek az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy külön csatornát tart fenn az adatoknak és az utasításoknak, ezenfelül méretezhető és együttműködik más gyártók infrastruktúrájával is.
Még frissebb újdonság a ControlCenter június 21-én kibocsátott 5.2-es változata. Mark Lewis szerint ez az első olyan ControlCenter-verzió, amely megfelel a SMI-S (Storage Management Initiative Specification) protokollcsomagnak. Az SMI-S révén a tárolókezelő eszközök együttműködnek a különböző gyártók hardvereivel. A CC 5.2 ezáltal sokoldalúbb támogatást ad a Hewlett–Packard, a Hitachi és az IBM által gyártott lemeztömbök, valamint Linux alapú kiszolgálók használatához.
Az újdonságok és a világgazdaság bővülése az EMC pénzügyi helyzetét is befolyásolják – mondta Bill Teuber, a vállalat pénzügyi vezetője. Az EMC az elmúlt három év recesszióját arra használta fel, hogy átalakítsa struktúráját. 2001 a stabilizáció éve volt: a vezetők költségeket faragtak le, újraszervezték a céget, s ezzel párhuzamosan a bevételek 13 százalékát kutatás-fejlesztésre fordították. 2002-re esett a megújulás – a termékskála jókora bővítésével és a K+F-ráfordítások növelésével (14,5 százalék), s tavaly – az eredmények szerint – megindult a növekedés.
Az EMC az idei évre 30 százalékos bevételnövekedést vár, ez összegszerűen 8,1 milliárd dollárt tesz ki. A második negyedév teljes IT-kiadásai várhatóan 3-4 százalékkal emelkednek, a tárolópiac ennél jobban – 7 százalékkal – bővül. A cég az Egyesült Államokban lassú és folyamatos növekedésre számít, az EMEA térségben csekély növekedésre – Bill Teuber szavai szerint az EMEA gazdaságai még mindig „nem túl robusztusak”.
Joe Tucci, az EMC elnöke-vezérigazgatója szerint a gazdaság jobb helyzetben van, mint egy évvel ezelőtt, de a javulás csak fokozatos. A cég –bizonyos előzmények után kölcsönös tisztelettel és „egészséges paranoiával” viseltetik a versenytársak iránt; a korábbi sikerek ugyanis 1999-2000 táján önelégültté tették, de ez 2001-ben – az általános recesszióval együtt – visszaütött, 500 millió dolláros veszteség formájában. Ennek az időszaknak fontos tanulsága volt, hogy ha egy cég viszonylag rövid időn belül (legfeljebb 2 év alatt) hozza meg a szükséges intézkedéseket, akkor visszanyerheti korábbi hírnevét. A cégvezető dolga pedig az, hogy a vállalatot folyamatosan feszültség alatt tartsa, sose engedje ellankadni. Ami az akvizíciókat illeti, elképzelhető, hogy az EMC újabb vállalatokat fog megvásárolni, de pillanatnyilag az eddigiek integrációjával van elfoglalva – mondta Joe Tucci.
