A magyar gazdaság mellkasára helyezett műszerek három jelentős új makrogazdasági adattal is megörvendeztettek minket. Amíg az infláció a várakozásoknak megfelelően 7,5 százalékon alakult júniusban, addig a külkereskedelmi hiány pozitív meglepetést okozott. A 85 milliárd forintos deficit jelentősen elmarad a várakozásoktól, amelyek az áprilisi csillagászati hiány publikálása után sokat emelkedtek. A mostani szám tükrében igaznak tűnik az a vélekedés, miszerint az áprilisi hiányt az EU-csatlakozásunkhoz kapcsolódó egyszeri tételek „dobták meg” és nem hirtelen gazdasági összeomlásról lenne szó.
Olyannyira nem, hogy az export továbbra is robosztusan növekszik, májusban 14 százalékkal, ami derekas teljesítmény a vergődő német gazdaságra pillantva. Az import növekedése továbbra is kétszámjegyű (10 százalék májusban), ami még mindig aggasztóan magas. A háttérben azonban a beruházások állnak, ami hosszútávon reménykeltő és a külkereskedelmi egyensúlytalanság csökkenését vetíti előre.
|
Azonban a kötvénypiacon egy érdekes időfutammal állunk szemben. A helyzetet úgy lehet elképzelni, mint egy maratoni futó és egy sprinter 10 kilométeres versenyét. A startpisztoly már eldördült és a versenyzők már szelik a levegőt. Természetesen a sprinter az nekiesett a távnak és már az első 200 méter után jelentős előnyre tett szert. Jelen esetben a költségvetési hiány játssza a sprinter szerepét és a külkereskedelmi mérleg a maratoni futóét. Ugyan mindenki sejti, hogy a végén a maratoni futó fog nyerni, de ezt egy kívülálló, aki pillanatfelvételt lát az állásról, nem biztos, hogy azonnal felismeri.
A magyar gazdaságban ez a játék egy kérdés körül alakul: vajon a külföldi befektetők türelme kitart-e addig, amíg a gazdasági folyamatok beteljesülnek, vagy pedig a pillanatnyi állapotot kiindulópontnak véve döntenek. A külkereskedelmi mérleg csak hosszabb távon billen vissza az egyensúly-közeli állapothoz, a költségvetés hiánya viszont sokkal gyorsabban változik. A Pénzügyminisztérium előrejelzése szerint ugyanis a büdzsé hiánya az első kilenc hónapban el fogja érni a teljes idei évre tervezett és módosított hiányt is. Azonban decemberre jelentős többlettel számolnak és eszerint az év végi kitűzés tartható.
Lesz-e vajon a piacnak türelme kivárni decemberig, vagy hamarabb eladásba kezdenek. És egyáltalán, érdemes lesz-e kivárni a decembert, lehet-e még hinni a PM előrejelzéseinek. Emlékezetes, hogy László Csaba bukását is a hatalmas decemberi többlet elmaradása okozta…
Amerikai paradoxonok
A tengerentúlon is részben a makrogazdasági események tartják izgalomban a befektetőket. A játék neve: milyen gyorsan emeli majd a kamatot a Fed? Ezáltal egy olyan paradox helyzet állt elő, hogy a kötvénypiac nagyon örül minden rossz gazdasági adatnak és nagyot esnek a kötvényárak, ha jó eredmények látnak napvilágot. Ez egyetlen adatra nem igaz, mégpedig az inflációra, ahol a magas infláció a rossz a piacnak. A héten a júniusi infláció magasabb lett a vártnál, hiszen 0,2 százalék helyett 0,3 százalékkal emelkedtek az árak a múlt hónapban. A Michigan bizalmi index azonban elmaradt a várakozásoktól, hiszen a prognosztizált 96,3 ponttól a tényleges adat 0,3 ponttal elmaradt. Az inflációs hírre a kötvények estek, a bizalmi index után pedig emelkedni tudtak, így körülbelül minden maradt úgy, ahogy volt.
Folytatódott a vállalati gyorsjelentési szezon is az USA-ban és Európában is. A vállalalatok túlnyomó többsége a vártnál hajszálnyival jobb eredményt ért el. A General Electric 37 cent helyett részvényenként 38 centes profitot ért el, a Nokia és az Intel is hasonló mértékben verte a konszenzust. A McDonald’s azzal örvendeztette meg a részvényeseit, hogy 1987 óta nem látott mértékben tudta növelni árbevételét. Az IBM is jelezte, hogy megnőtt a kereslet a számítógépei és szoftverei iránt, de a növekedési ütem nem lesz tartható.
És ez a méregpirula, ezért nem tudott emelkedni a tőzsde az új kontinensen a jó vállalati eredmények dacára. Ugyanis majdnem minden vállalat előrejelzése lassuló növekedést vetít előre. A Nokia jelezte, hogy nyeresége az év hátralevő részébén nyomás alatt lesz a nagy verseny miatt. A piaci reakciók azt jelzik, hogy gyors növekedés volt beárazva a részvényárfolyamokba, de a vállalatok előreláthatólag nem lesznek képesek fenntartani ezt az ütemet. 
