Márta István levelét megírta. Az idén tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő kapolcsi művészeti fesztivál „atyja” június 13-án fordult segítségért a közvéleményen keresztül a magyar politikai élet vezetőihez, hogy pótolják ki a hiányzó 52 millió forinttal a tíznapos rendezvény 160 milliós költségvetését.
Van is, meg nincs is
Pénz egyelőre nincs, a felhívásra eddig csupán a Köztársasági Elnök kabinetfőnökétől és a Miniszterelnöki Hivatalból érkezett válasz. Eltérő magyarázatokkal, de mindkettő elutasította a támogatás kiutalását. A kapolcsiak arra hivatkoznak, hogy a kulturális tárcát irányító Hiller István tavalyi gesztusa, mely költségvetési tételként külön sorra emelte a Művészetek Völgyét, a kultuszminiszter hibáján kívül visszaütött. Egyrészt, mert az ebben a formában megígért 73 millió forintot közel 18 millióval nyirbálta meg a Draskovics-csomag, másrészt az Áfa-törvény változása is nagyjából ennyi pénzt vitt el a fesztiváltól.
Márta István szerint ráadásul a támogatás, bár a pályázatokon keresztül újra megszerezték a 73 millióból „visszavett” összeget, több is lehetne, ha jelentkezésüket nem utasították volna vissza a rendezvény költségvetési besorolására hivatkozva több esetben is. Nem maradt más választásuk, mint ismét a nyilvánosságon keresztül felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a „politikának kell eldöntenie, mihez kezd ezzel a nemzeti értékkel” – mutatott rá függőségükre a FigyelőNet kérdésére Márta István, aki határozottan visszautasította a marketingfogás vádját, csakúgy, mint azt, hogy a nyilvánosság bevonásának célja a politikai nyomásgyakorlás. A színházigazgató elmondása szerint pontosan ez utóbbi rágalom elkerülése miatt várták meg, míg véget érnek az európai uniós parlamenti képviselői választások, ezért a tavalyi felhíváshoz képest idén csak egy hónappal később fordultak a nyilvánossághoz.
Ki korán kell…
A kulturális tárca illetékes munkatársa a tavalyi és az idei segélykiáltás között több különbségre is felhívja a figyelmet. Szabó Ildikó, a tárca főosztályvezető-helyettese szerint az említett levél önmagában, formai feltételek, elsősorban a rendezvény költségvetésének csatolása nélkül „nem elbírálható”, a Művészetek Völgyének honlapján közzétett felhívással nem lehet mit kezdeni. Ám a formai hiányosságokon kívül, a tavalyi évvel ellentétben, idén a főosztályvezető-helyettes az igényelt mértékben nem tartja indokoltnak az állami mentőakciót. „2003-ban valóban a jelentőségéhez képest kevesebb összeget kapott a fesztivál, ezért a minisztérium kulturális turizmusért felelős osztálya is támogatta, hogy a miniszter a tárca tartalékainak terhére megsegítse a völgyet a hiányzó 18,5 millió forinttal, idén azonban más a helyzet” – hasonlította össze a két nyarat a FigyelőNet kérdésére Szabó Ildikó, hangsúlyozva, hogy nem ez a fesztiválok forrásszerzésének a megszokott módja.
Az illetékes minisztériumok – elsősorban a GKM és az NKÖM – szakembereiből álló bizottság bírálja el a különböző pályázati jelentkezéseket, és osztott ki az idei évre is közel 2,5 milliárd forintot. Kapolcs is többet kaphatott volna, ha már tavaly is pályázik turisztikai elődöntésű pályázatra – mondta a főosztályvezető-helyettes. Az állami „kultúrpénzek” szétosztásánál egyébként nem csupán a fesztivál nagysága számít, sőt. A minisztérium jelentős energiát fordít arra, hogy a hazai „fesztiváltérkép” földrajzilag egyenletes legyen, a művészi értéken túl fontos a fenntarthatóság, a marketingtevékenység, a látogatószám és a piaci szereplők bevonása is.
Megéri?
Ez utóbbi szempont az, amely a legtöbb kérdést veti fel. A hatalmas népszerűség ellenére (idén több mint kétszázezer embert várnak) ugyanis a fesztivál 16 éve nem képes pénzügyileg a saját lábára állni, és kiadásainak jelentős részét az állam finanszírozza. Mindez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük a rendezvény speciális helyzetét a fesztiválok két leghatékonyabb forrásait illetően. A kontinens egyik legjelentősebb kulturális összejövetele sem a jegybevételekre, sem szponzori pénzekre nem támaszkodhat úgy, mint bármely más „mezei fesztivál”. Előbbi a rendezvény nyitott jellegéből adódik, hiszen hat szomszédos település ad otthont a több mint ezer rendezvénynek, és e hatalmas, részben köz- részben magántulajdonban lévő terület bekerítése anyagilag és jogilag minimum aggályos, e nélkül viszont a jegyárak emelése akár csökkentheti is az összbevételt.
A szponzorok távolmaradásának legfőbb oka a szervezők vizuális környezetszennyezés elleni erőfeszítései. A különböző reklámfelületek kihasználatlansága jócskán lenyomja a költségvetés bevételi oldalát. Márta István szerint a programok számának megnyirbálása sem jelentene megoldást, nem csupán azért, mert például az idén a több mint ezer előadó „gázsija” csupán a teljes kiadások 30 százalékát, azaz közel 50 millió forintot tesz ki, hanem fontos szempont az is, hogy egyszerre több lehetőséget kínáljanak a művészetrajongóknak. A hely jellegzetességéből adódóan ugyanis az egyes programok megtekintésére csak igen korlátozott számú nézőseregnek van lehetősége, és ha nem elég bő a kínálat, akkor egy-egy ötven vagy százfős sátorba, templomba nem párezer ember harcol majd a bejutásért, hanem ennek mondjuk a tízszerese, mely már komoly biztonsági kérdéseket vet fel.
Hogyan tovább?
A nézők lassan hozzászokhattak, hogy a legbiztosabb jele a kapolcsi művészeti fesztivál megrendezésének, ha a szervezők nyár elején „körbehordozzák a véres kardot”, ám úgy tűnik Márta István és csapata belefáradt a kéregetésbe. Bár gőzerővel kutatnak támogatók iránt, a hiányzó 52 milliós hiányt állami segítség nélkül eddig csupán 10 millióval sikerült mérsékelni. Idén még biztosan lesz Kapolcs: „Belevágunk, aztán meglátjuk” – mondja a főszervező, aki azonban a jövőt illetően már komoly változásokat ígér, hiszen kiderült, hogy amit a fesztiválszervező „kulturális közszolgáltatásnak” hív, azt az állam nem feltétlenül ítéli annak, vagy legalábbis jelentős mértékben támogatandónak.
A megcélzott irány a magántőke mérsékelt bevonása, ám a részletek még kidolgozásra várnak. „Csak a szükséges mértékben és csak a fesztiváli kínálat egy piac által értékelt részébe kívánjuk beengedni a magántőkét, kizárólag úgy, hogy a rendezvény arculata és hangulata sem az említett szegmenst illetően, sem összességében ne változzon” – vázolta az elképzeléseket Márta István.
Úgy tűnik tehát, hogy jövőre először, a főszervező bálba viszi 17 éves gyermekét. Az már a szigorú atya igényeitől és a (piaci) kérők érdeklődésétől függ, hogy összejön-e a frigy.
