Összesen 72 ezer számlát kell visszamenőlegesen kijavítani, ráadásul ezek többségükben finanszírozási szerződések részét is képezik, vagyis a pénzügyi lízing feltételei is megváltozhatnak – vázolja a gépjárművek regisztrációs adójának áfaszámítását érintő, mostanra kissé kaotikussá kerekedő helyzetet Gablini Gábor, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (Gémosz) elnöke, a Peugeot Gablini ügyvezetője.
Az új adónem február elsejei bevezetése után ugyanis az autókereskedők, lízingcégek, az adótanácsadóik, az adóhivatal és a pénzügyi tárca sokszögében teljes zűrzavar alakult ki a tekintetben, hogy a regisztrációs adót mikor kell áfaalapnak tekinteni, illetve mikor nem.
 |
 |
|
|
Eltérő vélemények
„A tagvállalatok nagyjából 70 százaléka felszámította erre az összegre is az áfát, a maradékuk viszont nem” – számol be a Figyelőnek Győző Gábor, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE) elnöke, aki szerint az eltérő értelmezések mindegyike kockázatokat hordozott. Míg azonban azok, akik feleslegesen számoltak fel áfát „csak” az ügyfeleik haragjára, a kiadott számlák módosításával járó problémákra készülhettek fel, addig azok a cégek, amelyek nem tekintették az áfa alapjának a regisztrációs adót, egy későbbi adórevízió következményeitől tartottak, attól tehát, hogy az esetlegesen elmaradt adó kifizetésére, bírságra és pótlékokra számíthatnak. A többség – így Oszkó Péter, a Deloitte adótanácsadó cég partnere is – abból indult ki, hogy a törvényi kétértelműség ellenére a jogszabály szelleméből adódóan áfaalapnak kell tekinteni a márkakereskedő által befizetett összeget, hiszen – ellentétes esetben – a szabályozás diszkriminatív lenne, hátrányos helyzetbe hozná az áfát mindenképpen megfizetni köteles magánimportőröket, ráadásul az unión belüli gépkocsi-vásárlás, és hazai forgalomba helyezés esetében sincs kétség az áfa felszámításával kapcsolatban. „Különben is, a lízingcégek a regisztrációs adót az autó beszerzési értékének részeként tekintik, vagyis a lízingelt autók esetében az adóteher megint csak része az áfa alapjának” – hangsúlyozta Oszkó Péter. |
|
|
|
|
|
Értelmező zűr
Az uniós átállás jegyében az autó korától, állapotától függő tételes új adó a korábbi, a gépkocsi beszerzési árának százalékában meghatározott fogyasztási adót váltotta fel. Megfizetni pedig az első hazai forgalomba helyezéskor kell, méghozzá a forgalmi engedély kiadását megelőző napig. Magánimport esetében nincs is probléma, hiszen a törvény egyértelműen fogalmaz: ilyen esetben az importálónak – legyen az cég vagy magánszemély – áfával együtt kell ezt a terhet leróni. A gondok abból adódtak, hogy a márkakereskedőkön keresztül való értékesítéskor a jogszabály egy „ügyfélbarát” megoldást épített be – valószínűleg éppen a kereskedők nyomására. E szerint a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a végső vásárló helyett először a dealer fizesse be az adót (adóelőlegként), az összeget pedig továbbterhelje a vásárlóra. A kuncsaftot így megkímélik attól a lélektani tehertől, hogy már az autó átvételekor adóznia kelljen, nem is beszélve arról, hogy csekkel a kezében lenne kénytelen átsétálni a postára és befizetni a regisztrációs adót. Ezzel a jogszabályi huszárvágással viszont az összeget ráér kiegyenlíteni akkor, amikor a forgalomba helyezéssel kapcsolatos különböző egyéb díjakat kifizeti a márkakereskedőnek.
A jogszabályalkotóknak és a kereskedőknek valószínűleg kedves megoldástól azonban a könyvelők és adótanácsadók „idegrohamot” kaptak február óta: egy részük úgy vélte, hogy az adóelőlegként befizetett összeg beleszámít a gépkocsi értékesítésének áfaalapjába, hiszen ez csak egy technikai megoldás a tényleges adó megfizetése helyett, mások viszont azzal érveltek, hogy szigorúan vett adóelőlegről van szó, ami viszont nem képezi az áfa alapját. A végleges álláspont pedig csak az után kristályosodott ki, hogy először végzetesen összezavarodott minden.
Állami kavarás
Nem segítette a piaci szereplőket az állam sem, amely a Pénzügyminisztériumon (PM), illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon (APEH) keresztül csak fokozta a zűrzavart: a tárca és az adóhatóság hónapokig homlokegyenest ellentétes üzeneteket küldözgetett a piaci szereplők felé. Míg a PM – a gépjárműimportőrök szervezetének kérésére – Terták Elemér közigazgatási államtitkár aláírásával például írásba adta, hogy „a regisztrációs adót adóelőlegként történő megfizetése esetén nem lehet a személygépkocsi-értékesítés áfaalapjába bevonni”, addig az APEH több igazgatósága – legalábbis a márkakereskedők tájékoztatása szerint – ennek ellenkezőjére figyelmeztetett.
A Figyelő kérdésére a tárca illetékesei – a sajtóosztályon keresztül – azzal érveltek, hogy a regisztrációs adó csak akkor áfaalap, ha az adó alanya azonos az áfa alanyával. Ez fordul elő például akkor, amikor természetes személy hoz be saját magának autót, hiszen ő egyben leendő tulajdonos és importáló. Egyéb esetekben, vagyis a márkakereskedőkön keresztül végrehajtott vásárláskor – hangzott a tárca magyarázata – a regisztrációs adó alanya az autó tulajdonosa, az adóelőleget azonban a kereskedő fizeti. Ilyenkor elszámolási kötelezettséggel átvett pénzről van szó, az pedig az áfatörvény értelmében nem áfaalap.
Az APEH több igazgatósága ezzel szemben óvta a cégeket a PM állásfoglalás szentírásként való kezelésétől, hiszen az mit sem ér egy későbbi adóellenőrzés során. A papirost hiába is lobogtatják a revizor előtt, igaza úgyis neki lesz – szól az adóhatósági intelem. „Egyesületünk éppen ezért nem adott ki állásfoglalást, minden cég úgy járt el, ahogyan jónak látta” – mondja Győző Gábor.
A márkakereskedők, az APEH és a PM közti egyeztetések végeredményeként az ellentmondást a múlt héten az adóhatóság visszavonulása oldotta fel. Sike Olga főosztályvezető-helyettes arról tájékoztatta lapunkat, hogy „a PM-el folytatott egyeztetések után az adóhatóság is osztja a tárca álláspontját, erről az igazgatóságokat is értesítették, és annak szellemében járnak el az ellenőrzések során”. Azoknak pedig, akik eddig – tévesen – felszámították az áfát, helyesbítő számlák kiállítását javasolta.
