Belföld

E-egészségügy – késésben?

Az elektronikus egészségügy létrehozása nem megy egyik napról a másikra. Az előkészületek tavasz óta zajlanak, és megvannak a szükséges források is. Az eEgészség Programiroda vezetőjét kérdeztük.

Április elején indult az eEgészség program, azzal a céllal, hogy – mint a Magyar Információs Társadalom Stratégia része – valóra váltsa az egészségügyi és szociális ágazati információs stratégiát (MITSESZ). A létrejött program tervezett forrásösszege mintegy 10 milliárd forint, amely az EU, a szaktárca, az IHM és saját






Az eEgészség Program projektcsoportjai

A program ma 29 szakmai projektet működtet, a következő témakörökben:
• elektronikus egészségügyi közhiteles nyilvántartások előkészítése
• eEgészség elektronikus dokumentum és üzenet szabványok (eKórlap, eKonzilium, eLelet, eRecept)
• eEgészség fogalomtárak – eAdat, ePaciens, eBeavatkozások – készítése, minta feltöltése tartalommal
• digitális aláírás előkészítése az egészségügyben
• fogyatékkal élők portálja
• bizonyítékon (evidence) alapuló orvoslás
eszköztár elérhetővé tétele

forrásokból áll össze. A középtávú feladatok végrehajtásához már összehangoltan kell dolgozniuk az eEgészség programban részt vevő feleknek. Ezért jött létre az eEgészség Programiroda: feladata a pályázatok kiírása, azután a projektek végrehajtásának irányítása, felügyelete, értékelése, a tapasztalatok összegzése és hasznosítása. Az iroda felállításához és működtetéséhez szükséges kapacitásokat az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (korábbi nevén Medinfo), a szaktárca szakmai háttérszervezete adja. Az eEgészség program részleteiről és a tervekről Balkányi Lászlót, a programiroda vezető szakértőjét kérdeztük.


• Az eEgészség program története nem idén kezdődött, és nem is idén ér véget. Meddig tekint vissza és előre? 

– 2003 több szempontból is sarokpont: egyrészt ekkor alakult ki a MITS, s kormányszinten is összerendezte a már korábban meglévő gondolatokat, elképzeléseket arról, hogyan lehetne előrehaladni az információs társadalom stratégiában. Másfelől az EU-csatlakozási folyamatban tavaly körvonalazódtak a strukturális alapokból elérhető források szakmai céljai, és ezek között ott van az egészségügyi informatika szempontjából igen fontos 4.4-es HEFOP intézkedés. Ezzel a két fejleménnyel az ágazat informatikai stratégiája a kormány megfelelő kezdeményezéseire és az uniós lehetőségekre támaszkodva újulhat meg. Ennek kapcsán sikerült egységes, belsőleg is koherens stratégiát kidolgozni, s arra már konkrét fejlesztési programot lehetett ráépíteni: az eEgészség programot. Ez a stratégia természetéből adódóan 5–10 évre néz előre. A belőle levezetett fejlesztési programok rövidebb távra szólnak – kormányszerv vagy minisztérium a kormányzati ciklus idejére tervez. A stratégia maga 5–10 év, a konkrét eEgészség program pedig 2–3 éves középtávú előretekintés.

• Egyeztették ezt a stratégiát az ellenzékkel?

– A stratégia kialakításakor az IHM nagyon széles körű szakmai konzultációt folytatott a szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel, tudományos társaságokkal, egyetemekkel, a vállalkozói szférával. Ennek megvolt a megfelelője az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban (ESZCSM) is: tavaly létrejött az Egészségügyi Szociális Információs Bizottság (ESZIB). Ez egy 30 tagú, nem politikai jellegű bizottság a szakmai közvéleménynek – az alkalmazottak és a szállítók szakmai szervezeteinek – az összefogására. Ez a bizottság többször is áttekintette, véleményezte a stratégiát, majd elfogadta és a miniszternek elfogadásra ajánlotta. Ha tovább folytatjuk annak az áttekintését, hogy honnan indultunk és hová megyünk, azt mondhatjuk, hogy a 2003-as év részben a stratégiaírás és arra épülő tervezés volt, és hogy már abban az évben voltak bizonyos szerény források a program elindítására. Ez a fejlesztési program 2006-ig tekint előre, s konkrét projekteket is javasol. Új elem benne, hogy elválik a stratégiai tervezés és a megvalósítás – a korábbi ágazati fejlesztési projektekben még nem volt szétcsatolva, „szétkuplungolva” – s így ciklusokban haladva el is lehet végezni azt, amit terveztünk. Most elég világos mechanizmusa van annak, hogy mit tesz a minisztérium, s mit tesz a megvalósításért felelős háttérintézet, a Medinfo – azóta már ESKI –, s hogy hogyan jönnek létre a projektek. Egy ciklust sikerült fölállítani, s ez valamiféle szervezeti, illetve menedzsmentgarancia arra, hogy a programok végigmennek.

• Ha, szerencsés esetben, teljes egészében valóra válik ez a stratégia, mit kapunk a legvégén?

– Az egész ágazatnak olyan egészségügyi informatikai infrastruktúrája lesz, amelyre támaszkodva az ágazat szereplői elektronikusan kommunikálhatnak egymással. Úgy fejleszthetik a különböző rendszereket – vagy vehetik meg őket a versenypiacon, hogy azok szóba állhassanak egymással, és lesz jó néhány közvetlen tartalomszolgáltatás a mindennapi munka minden szinten való megkönnyítésére: könnyebb lesz az embereknek, a szakembereknek, az orvosoknak, az egészségpolitika alakítóinak. És egy fontos harmadik változás: mindezt megpróbáljuk minden szinten a tényekre alapozni. Ennek az „evidence-based” gondolkodásnak az eszközeit visszük végig ezeken a szinteken.

• A beteg konkrétan mit lát ebből?

– Egyrészt a beteget a közvetlen tájékozódásban segítő szolgáltatások kerülnek fel az ágazati portálra és a minisztérium honlapjára, elindul ez a bizonyos – most Dr.Info nevű – szolgáltatás, szintén több szakaszban. Az első szakasz egy egészségügyi tudakozó, azon át az ügyfél hozzáfér mindenféle, az egészségügyben ma csak szétszórtan meglevő információhoz. 2006-ig elektronikusan együtt is kereshetővé válnak a meglevő, többé-kevésbé közhitelesnek tekintett egészségügyi nyilvántartások: egy helyről lehet majd keresni és elérni a ma, mondjuk, az ÁNTSZ-nél, OEP-nél, a régebben Gyógyinfón, aztán Medinfón levő adatokat. S lesznek olyan elektronikus egészségügyi szolgáltatások, amelyek a lakosság idejét, erejét kímélik. Végül is az egészségügyi intézmények ma még eseti, egyedi, csak egy szűkebb környezetben működő elektronikus rendszereinek szolgáltatásai helyett rendszerszerűen lehet majd e-kórlapot használni, elektronikus konzíliumot kérni, elektronikus leletet adni.
A már régebbtől fogva uniós országok tapasztalatai szerint, ha megteremtődik a digitalizálás lehetősége, akkor az ilyen rendszert nagyon sokan kezdik használni, mert az mindenkinek kényelmes és gyors. De ehhez több infrastrukturális elemet is meg kell teremteni, és azért van sokféle szakmai alprogram – még ha ez a dolgokat látszatra bonyolulttá teszi is –, mert sok mindenre van szükség: digitális aláírásra, nyilvántartásokra, szabványokra. Ezeket mind ki kell alakítani; nem lehet egyszerűen csak kimondani, hogy holnaptól lesz e-recept. Más országokban is 5–10 éves programban jöttek létre ezek a rendszerek, nem csekély forrásokból.

• Amikor önök ennek nekifogtak, még nem volt semmilyen előzmény?


– Dehogynem volt. Jó évtizede létezik a Gyógyinfo és a Medinfo mint szervezeti háttér. A Gyógyinfo számtalanszor nekifogott, hogy stratégiát alakítson ki és akcióprogramot ajánljon a minisztériumnak. De az energiáit és kapacitásait 90 százalékban az kötötte le, hogy feldolgozza és továbbítsa a fekvőbeteg-gyógyellátás adatait. Emiatt nemigen volt módja a többször elkészített és helyesbített, általában helyes és adekvát stratégiából fejlesztési programot formálni. Az eredményeit azóta is használjuk. Bevontuk a szakmai testületeket, egészségügyi informatikai szakmai kollégium véleményezte az anyagot, támaszkodunk tehát minden régebbi, használható kezdeményezésre – mindenre, ami hozzáférhető.

• Ha jól sejtem, akkor az egészségügyi informatikának valamilyen formában kapcsolódnia kell a többi elektronikus kormányzati tevékenységhez.

– Igen, így van; erről a kapcsolódásról maga a MITS gondoskodik. A MITS-nek része az e-kormányzat is meg az eEgészségügy is. Az e-kormányzatban megjelenő szolgáltatásokra hagymahéjszerűen épülnek rá az eEgészségügy szolgáltatások. Az a kérdés, hogy a hagyma belseje mikorra készül el, de abba, hogy mit tehetünk, mindenképpen belejátszik a mindenkor érvényes állapot és terv, és ennek az felel meg a valóságban, hogy az eEgészségügy programot felügyelő információpolitikai főosztályvezető felelős az IHM-mel való kapcsolattartásért. Ugyanaz az ember felelős tehát „lefelé” az eEgészség programért, aki „oldalirányban” részt vesz az e-közigazgatás fórumain és szervezetében. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az egészségügy és a szociális szféra szervezeti világának 90 százaléka a közigazgatáson és az államigazgatáson kívül esik. Az egészségügyi intézmények önkormányzati tulajdonban vannak ugyan, de önállóan működnek: a kórházak, a családorvosi praxis, az ellátó intézményi kör. Ilyenformán nem várható el, hogy az e-közigazgatás mindennel kiszolgálja őket. Persze kapcsolni kell, használni kell a felületeket és mi ezen igyekszünk.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.