Kaptak a befektetők hideget-meleget a gyorsjelentési szezonban, és kifejezetten izgalmas dolgok történtek. Az OTP ismét bebizonyította, hogy hatalmas, éjjel-nappal üzemelő pénzgyár. A Mol egy negyedév alatt annyi profitot termelt, amennyit nem is olyan régen egy egész évre elfogadtunk volna. Ezzel szemben a Pannonplast annyi veszteséget hozott össze, amennyi egy egész évre is sok.
Sok esetben nem is a számok voltak fontosak, hanem a szöveges rész. A Richter esetében a piac hirtelen egész évre pesszimistává vált, miután Bogsch Erik lelombozta a befektetői közösséget az idei évre várható amerikai növekedési potenciált illetően, és ezt kegyetlen módon a számok 40 százalékos csökkenéssel támasztották alá.
|
Úgy látszik, hogy a politikusok nem olvassák ezeket a gyorsjelentéseket, pedig nem kevés muníciót tartalmaznak. Például a Mol meglepően jó eredményről számolt be a gázüzletág kapcsán, nem kis mértékben annak köszönhetőn, hogy a kormány 44 százalékkal emelte a gázárakat. A Richter és az Egis eredményei láttán pedig a gyógyszergyártók kérdezhetnék joggal, hogy hol van itt az említett extraprofit?
Ha mérleget kellene vonni, akkor azt mondhatnánk, hogy a vállalatok közel egyharmadának sikerült csak felülmúlnia a várakozásokat. Kiemelkedik a Mol, OTP, FHB hárombetűs hármas. Csalódást csak kis mértékben, de sokan keltettek, itt a Richter, Pannonplast, Démász triót kell kiemelni. A félreértékesek elkerülése végett a Démász nem az eredmény miatt esett 8,8 százalékot pénteken, hanem azért, mert ettől a naptól fogva már az 1200 forintos osztalékszelvény nélkül forgott.
Tehát a gyorsjelentések önmagukban sem okoztak volna eufóriát, de jelenleg ennél is nehezebb helyzetben van a piac. A magyar részvények úgy érezhetik magukat, mint a tuzséri tiszai úszóverseny résztvevői. A folyó erősen sodor, ők megpróbálhatnak árral szemben úszni, de maximum csak kevesebbet sodródnak. Márpedig ha most valaki belehallgatna a londoni befektetők irodáiban folyó beszélgetésekbe, akkor a „global emerging market selloff” kifejezést hallhatná a leggyakrabban. Ez nem takar mást, mint globális fejlődő piaci esést, azaz mindent adnak a befektetők, ami a fejlődő piacokkal kapcsolatos, úgyhogy az OTP varázsolhat akármilyen csodaszép számokat, akkor is szabadulnak tőle az alapok.
Menekülés a régióból
Ez nem új jelenség, látunk ilyet kétévente egyszer. Általában akkor szokott bekövetkezni, amikor valamelyik távol-keleti kistigris vagy latin-amerikai nagymacska (az argentín gazdaság nagy ugyan, de tigrisnek azért nem neveznénk) nagy csalódást kelt és válságba sodródik. Ilyenkor a befektetők ráébrednek, hogy itt bukni is lehet, és már viszik is kifelé a pénzüket.
Most azonban nem Brazília lett rosszul, hanem maga az anyatigris, az Amerikai Egyesült Államok. No nem a csőd fenyeget, hanem a Fed. A rekordalacsony szinten lévő alapkamatok a vártnál hamarabb emelkedhetnek, ami eladásokhoz vezetett a tengerentúli piacon. Az amerikai kötvényhozamok sokat emelkedtek. Ne felejtsük, hogy a fejlődő piacokon a magasabb kockázatért magasabb hozamprémiumot várnak el a befektetők.
A konvergencia során ez a prémium csökkenhet a 10 új tagállam és a fejlett piacok között. No de senki nem gondolta, hogy ez úgy fog bekövetkezni, hogy a fejlett piaci hozamok fel, mi meg sehova! A német-magyar spread, azaz a prémium úgy csökkent az elmúlt hetekben 50 bázispontot, hogy a magyar hozamok meg sem nyikkantak. Márpedig ez elveszi a befektetők kedvét a regionális ötletektől.
