A Millward Brown brit piackutató vállalat felméréséből kiderül, hogy az európai fiatalok több mindenben hasonlítanak egymásra, mint amennyiben
különböznek. A tíz európai országban, 18 és 25 év közötti fiatalok körében végzett kutatás szerint a fiatalok értékszemléletében az individualizmus és materializmus áll az első helyen.
A hagyományos társadalmi értékek – vallásos hitek, politikai ideológiák, a házasság intézménye, az életre szóló munkahely – a szemükben divatjamúltak és nem követendőek. Például a családalapítás már nem szerepel a fő céljaik között: számolnak vele, de csak a messzi jövőben, és tartanak attól, lesz-e elég pénzük hozzátartozóik eltartására. E korosztály identitását egyre inkább a márkák fogyasztása teremti meg, amelyek stabilitást és kreativitást visznek az életükbe.
A kutatásról
A kutatásban országonként 2 fókuszcsoport-beszélgetés és 10 etnográfiai interjú készült 2003 második felében. 18 és 25 év közötti egyetemistákat kérdeztek meg, fele-fele arányban férfiakat és nőket. A fókuszcsoportban spontán beszélgetést és kreatív technikákat egyaránt alkalmaztak. A kutatás a következő országokra terjedt ki: Csehország, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Törökország.
A kvalitatív, tehát nem reprezentatív kutatásból az is kitűnik, hogy a fiatalok viszonya a felnőtté váláshoz kettős. Egyrészt szeretnék élvezni mindazokat a jogokat és előnyöket, amiket egy felnőtt élvezhet, de félnek a vele járó kötöttségektől és a felelősségvállalástól. Bizonytalansággal tölti el őket a távoli jövő, mert nem látják a garanciát a felnőttkori sikerességre. Egyéniségüket inkább a változásban, a változatosságban fogalmazzák meg. A divat egyik napról a másikra alakul, és ők profi szintre fejlesztették a trendek követését. Aki lemarad, kimarad, legyen az divat, zene vagy munka.
Sokat hangoztatott individualizmusuk árnyoldala ugyanakkor az izoláltság esélye: a „bulizás ezerrel” életérzés a magány és az unalom rémét hivatott távol tartani. Akinek nincsen „pasija” vagy „nője”, az „lúzer”. Nem véletlen, hogy naponta fiatalok tízezrei ülnek monitor elé, hogy a gombamód szaporodó internetes társkereső oldalakon párjukra találjanak.
Infovonalak
A kutatásból az is kiderül: az európai fiatalok egy új, kommunikáció- és beszélgetésorientált társadalmat alkotnak, amelyben a kommunikáció minőségét a különféle technikai eszközök (e-mail, sms, mms, chat, fórumozás, stb.) jobban meghatározzák, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Ebben a világban az információáramlás és a kommunikáció azonnalisága vált a legfőbb értékké. A „lemaradsz, kimaradsz” fenyegetése ellen a jólinformáltság nyújt biztos védelmet.
Az európai fiatalok testhez való viszonya meglehetősen ellentmondásos. Miközben a társadalom egésze a fiatalság- és szépségkultusz bűvöletében él, a valóságban egyre több fiatal fordul plasztikai sebészhez, és emelkedik körükben az anorexiások száma is. A mai fiatalok nem azért akarnak fittek lenni (vagy legalább annak a látszatát fenntartani), hogy ne fulladjanak ki, ha leáll a mozgólépcső, hanem azért, hogy mások is lássák, mennyire egészségesek, tehát sikeresek.
E kettő szerintük szorosan összefügg. Aki Cola Lightot iszik, nem hizlaló joghurtot eszik biomüzlivel, és időnként beiktat egy fogyókúrát, azt hirdeti magáról, hogy odafigyel az egészségére. Ezzel remekül tompítható a cigizés, a kávézás, az alkohol és esetenként a kábítószer miatt érzett lelkiismeret-furdalás. A sportos öltözködés szintén helyettesíti a káros szenvedélyektől mentes életmódot.
No para, no lázadás
A kutatás szerint a magyar fiatalok igen borúsan látják a jövőt. Pesszimizmus terén társra találhatnak a csehekben, akik szintén nem látnak nagy lehetőséget a jövőben. Ám amíg a csehek tradíciótisztelők, és húzódoznak az újdonságoktól, addig a magyar fiatalok kifejezetten nyitottak, és ódzkodnak a régitől.
A magyar fiatalok mércéje a trendiség, a norma, amit követni kell, ha az ember nem akar „old-school” maradni. Mottójuk: „Ami modern, az jó.” Amíg
a csehek kétkedve, fekete humorral viszonyulnak a politikai és társadalmi elit által feléjük sugárzott üzenetekhez, addig a magyar fiatalok komolyabb reflexió nélkül, magától értetődően vetik alá magukat a mindenkori politikai elit által megfogalmazottaknak.
A lengyel huszonéveseknek viszont nincsenek ilyen gondjaik: ők derűsen és racionálisan néznek a jövőbe. Nem zárkóznak el semmitől, de inkább észérvekkel, mint érzelmekkel lehet őket meggyőzni.
