A gazdaságkutató intézetek álláspontja szerint az EU növekvő versenye elsősorban a kizárólag vagy döntően hazai tulajdonban lévő vállalkozások számára teremt nagy kihívásokat. Ezek viszonylag tőkeszegény cégek, amelyek alkalmazkodása kritikus fontosságú a foglalkoztatás szempontjából is. E cégek száma igen nagy, hiszen elsősorban 50-nél kevesebb foglalkoztatottal működő társaságokról, kis- és középvállalkozásokról van szó.
Döcögős bevezetés
Az Intrastat-rendszer bevezetése kissé döcögősre sikerült Magyarországon, akárcsak az, hogy a közbeszerzések lebonyolításakor is számos új jogszabályra van szükség (a korábbi szabályok ugyanis május elsején vesztették érvényüket). A szükséges kormányhatározatok az utolsó pillanatban, vagy az után születtek, születnek meg, így az államigazgatásban is lehetnek még fennakadások, legalábbis a beszerzések lebonyolítását illetően.
Az EU-csatlakozás egyik legfontosabb következménye, hogy Magyarország és az uniós tagállamok közötti forgalomban megszűnnek a vámok. Ez azonban nem csupán az adminisztráció és a közterhek csökkenését vonja maga után. Végeredményben az árak is csökkennek majd (jó példa erre, hogy az egyik külföldről importált gyomorkeserű forgalmazója bejelentette: harminc százalékkal mérsékli listaárait).
Az adminisztráció azonban nem feltétlenül csökken a vámok eltörlése után. Az Intrastat-rendszert vezetik ugyanis be a vámstatisztikák helyett, ebben a nagyobb külkereskedelmi forgalmat bonyolító cégeknek kell adatokat szolgáltatniuk. Az Intrastat igen bonyolult európai uniós statisztika, amelynek adatlapjait csak komoly felkészülés után lehet kitölteni megfelelően. Ezért sok vámügyintéző cég máris „átnyergelt” a vámról az Intrastat-szakértésre, ami jó üzletnek látszik a csatlakozás után.
Kritikus helyzet a mezőgazdaságban?
Az egyik legkritikusabb terület a mezőgazdaság lehet az uniós csatlakozás után. A magyar termelőknek ugyanis a sokkal jobban dotált nyugati versenytársaikkal kell felvenniük a versenyt, miközben eleve hátrányosabb helyzetből indulnak. Az agrártárcánál a csatlakozás előtti másfél hónapban szintén akadozott a hírek szerint az új, európai Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) kialakítása.
Az IIER teszi lehetővé, hogy a magyar gazdák hozzájuthassanak konkrétan az őket megillető uniós támogatási összegekhez. Ugyanakkor a csatlakozás előtti napokban, április 29-én hivatalosan is átadták Budapesten a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal új székházát a Soroksári úton, ahol az IIER is működni fog.
A húsiparban máris szembetűnők a csatlakozás előtti félelmek: több gyár átszervezése zajlott le, vagy zajlik ezekben a hetekben, hónapokban (Ringa, Pick). A gyárbezárások a növekvő verseny miatti aggodalmakkal is magyarázhatók.
Az agráriumhoz kapcsolódik néhány környezetvédelmi probléma is. Egyes természetvédők amiatt aggódnak, hogy az EU-csatlakozás után a fenntartható mezőgazdaság reményei szertefoszlanak az új tagállamokban, és számos állatfaj élőhelyét veszélyezteti a bővítés – legalábbis ezt állította egy korábbi jelentésében a BirdLife International természetvédelmi szervezet.
A környezetvédők arra hivatkoznak, hogy az EU közös agrárpolitikája által támogatott intenzív mezőgazdaság hozzájárult a régi tagállamokban több mezőgazdasági területen élő madárfaj, valamint más különleges fajok drasztikus ritkulásához. A BirdLife International attól tart, hogy az új tagállamokban is egyre több gazdálkodó választja majd az intenzív mezőgazdasági termelést a környezetbarát mezőgazdaság helyett, mivel magasabb támogatás jár majd érte az államtól.
Nettó befizetők lehetünk?
Külön kérdéskört jelent a makrogazdasági hatásokat illetően az, hogy Magyarország nettó befizetője lesz-e az Európai Uniónak. Alighanem ez így lesz, miután a „tagdíjat” – a magyar költségvetés hozzájárulását a közös büdzséhez – biztosan be kell fizetni, az EU-támogatások viszont pályázati úton érkeznek. Ugyanakkor a pályázatokon még a legsikeresebb országok sem tudják megszerezni az összes igényelt pénzt, így megeshet, hogy negatív szaldót mutat majd a Magyarország-EU ki- és befizetések mérlege, hiszen a Magyarország számára fenntartott pályázati pénzek eleve limitáltak.
A negatívumokat erősítheti, hogy a magyar tagdíjat a GDP-hez viszonyítva állapították meg. Nálunk azonban – közismert tény ez – a külföldi tulajdonú cégek állítják elő, nagy adókedvezmények mellett, a hazai össztermék jelentős részét. Így a költségvetési bevételeink viszonylagosan elmaradnak a GDP nagyságához képest, ezért eleve rosszabb pozícióból indulunk az EU-ban. A külföldi cégek egyébként is repatriálják a haszon egy részét, márpedig a magyar közbeszerzéseken induló nyertes cégek, illetve az EU-pályázatokon nyertesek nem feltétlenül magyar tulajdonú vállalkozások lesznek. (Az új közbeszerzési szabályok egyébként is esélyegyenlőséget adnak az európai cégeknek mindenütt.)
Ha mindezek nyomán valaki tévesen arra következtetne, hogy Magyarország számára előnyösebb lenne az EU-ból való kimaradás, érdemes emlékeztetnünk arra, milyen csalódottan fogadta térségünkben jó pár ország, hogy nem került be a mostani bővítési körbe. A kezdeti nehézségek után ugyanis hatalmas esély kínálkozik a magyar vállalkozások számára, hogy kiterjesszék tevékenységüket a régióban, illetve egész Európában.
