Bokros Lajos szerint az elmúlt 3 évi megtorpanást követően ugyan „próbált újabb reformlépéseket tenni Magyarország, de leendő uniós szomszédai ezeket hamarabb tették meg.” Ha az ország fel akar zárkózni az európai fejlődéshez, akkor legalább „a kis balti államok 5-6 százalékos gazdasági növekedési ütemét kell elérnünk”.
„Miután zsákutcába vezetett a belső fogyasztás három-négy évvel ezelőtti felfokozása, csak a termelékenység, az export és a beruházási kedv erősítése, a költségvetési és fizetési egyensúly visszaállítása teremthet versenyképességet” – mutatott rá.
Hozzátette, hogy a verseny és a szolidaritás nem ellentmondó, hanem szorosan összefüggő fogalmak lévén, hogy „a verseny alakítja ki a szolidaritás érvényesülését biztosító kereteket, feltételeket.”
Bokros Lajos úgy ítélte meg, hogy „ki lehet törni a nehéz helyzetből” és ez a fenntartható fejlődési pályára történő visszaállással, az össz-adóterhelés és a költségvetési újraelosztás arányainak, terjedelmének beszabályozásával lesz lehetséges. Ez utóbbi, versenyképességet is szolgáló tényezőkön „csak az államháztartási reform mielőbbi elindításával tudunk változtatni” – hangsúlyozta.
A kulcsproblémák között említette a „túl drága államot”, amelyben nemcsak a leépítés alatt álló központi szervek és intézmények, hanem „az önkormányzatok rendszere is túldimenzionált”. Távlatos megoldásként a „nagyobb igazgatási egységek felé történő elmozdulást”, a kistérségi megerősítést és „netán a közigazgatás járási szintjének visszaállítását” nevezte célszerűnek.
„Nem pusztán költségvetési okokból kellene ezt tenni: a kicsi és gyakran szegény önkormányzatok nem képesek az elvárt színvonalú és hatékonyságú szolgáltatásokat biztosítani” – fogalmazott Bokros Lajos. Ugyanakkor hozzátette: „a közigazgatás, az egészségügy és az oktatás reformjának ösze kell találkoznia.”
