A Pénzügyminisztérium felkérte a legnagyobb magyar kutatóintézeteket, hogy önálló kutatásban foglalkozzanak az euró bevezetésének optimális időzítésével, a csatlakozás gazdaságpolitikai pályájának felrajzolásával. A FigyelőNet azt tervezi, hogy összehasonlítja az intézetek ajánlásait, társadalmi párbeszédet nyit a euró bevezetéséről.
Elsőként a GKI Rt. (Gazdaságkutató Intézet) készült el tanulmányával. Ebben egyenként elemzi a maastrichti kritériumok teljesíthetőségét, javaslatokat ad az ütemezésre, körvonalazza a megvalósítás veszélyeit. 
Hiánycsökkentés: csak visszafogottan
A tanulmány az államháztartási hiány leszorítását tartja az egyik kulcsmomentumnak az euró-bevezetés időpontjának meghatározásához. Felhívja a figyelmet, hogy a 2004-re kitűzött 4,6 százalékos hiánycél mögött komoly feszültségek húzódnak meg, ami gátja lehet a további gyorsabb hiánycsökkentésnek. Három feszültségpontot azonosít:
• az EU programok és a folyamatban levő hazai infrastrukturális fejlesztések következtében elkerülhetetlen lesz a költségvetés beruházási kiadásainak lényeges emelése;
• a versenyképesség elősegítése és a foglalkoztatás bővülése érdekében az újraelosztás kedvezőtlenül magas mértékét és az adócentralizációt csökkenteni kell a vállalkozások adóterheinek a mérséklése révén;
• az államháztartás kiadásait hosszabb távon csak reformok segítségével lehet racionalizálni és tartósan alacsonyabb szintre szorítani, ezek a reformok azonban vontatottan haladnak, így a tartós kiadáscsökkentés lehetőségei behatároltak.
A hiánycsökkentés mértékében ugyanakkor a kormányzat nem kap szabad kezet, Brüsszel ugyanis az évente beadandó konvergencia-programok gyakorlatában évente legalább 0,5 százalékos egyenlegjavulást vár el. A kutatóintézet munkatársai szerint belső összefüggései alapján a magyar gazdaság is legalább ilyen csökkentési ütemet igényel, „hiszen csak így lehet elfogadható fizetésimérleg-hiány mellett helyet csinálni a vállalati beruházások bővülésének”.
A tanulmány ugyanakkor a hiány mögött húzódó feszültségek okán ennél gyorsabb ütemet sem javasol az államháztartási egyenleg javítására. A 0,5 százalékos éves csökkentési mértékből következik, hogy a magyar gazdaság leghamarabb 2007-ben tudna megfelelni az euró bevezetés kritériumának.
Nem lesz gond az inflációval
Az inflációs kritérium teljesítését ugyanakkor a GKI már 2006-ban megvalósíthatónak gondolja, a Görögországban korábban megvalósított intézkedések segítségével. A tanulmány azonban óva inti a kormányzatot attól, hogy jelentős mértékben a görögöknél bevált mesterséges árcsökkentési megoldásokra (adócsökkentés, árszabályozás és ideiglenes informális alku) hagyatkozzon. Az EU álláspontja ugyanis jelentősen változott az elmúlt időszakban az inflációs kritériumra vonatkozóan, ma már sokkal szigorúbban vizsgálják az inflációs folyamatok fenntarthatóságát. A tanulmány ezért egy másik, természetesebb pályát tanácsol, amelyikkel 2007 elejére lehetne a 3 százalék alatti inflációs mértéket megvalósítani.
A hozamok csökkenésében a GKI szerint a korábbi csatlakozásokkor tapasztalt hajtóerők fognak érvényesülni, és lényegében ez elegendő is lesz a hozamkritérium teljesítéséhez. „Az eddigi euróövezeti csatlakozásokból az a tapasztalat szűrhető le, hogy a befektetők várakozásai segítenek a hozamok csökkentésében.”
A hosszú távú kamatkonvergencia tekintetében Magyarország egyébként is jobban ál, mint a korábban csatlakozott országok, és a tanulmány szerint az EU csatlakozás után a helyzet csak tovább javul. Véleményüket a GKI szakértői arra alapozzák, hogy az euró bevezetése óta az euróövezeten kívüli EU-tagországok sem tértek el a kritériumban megszabott 2 százalékos mértéknél többel az euróövezet átlagától.
A hozamok közeledését mindemellett automatikusnak tételezi a tanulmány, hiszen a hosszú távú hozamok alakulása az infláció, az árfolyam és a költségvetési hiány alakulásának a következménye. Ezt a három tényezőt pedig eleve behatárolja a kritériumok teljesítésére felrajzolt makrogazdasági pálya. Stabil költségvetéssel és mérséklődő inflációval tehát biztosan megvalósítható a kamatkritérium.
Árfolyamszorítóban
A GKI érvrendszerében az euró minél korábbi bevezetése az árfolyamot érő spekulációs hatások teljes kiiktatása érdekében indokolt. Az árfolyam szempontjából a maastrichti kritériumok teljesítése nem okoz „többletfájdalmakat”, mivel a spekulációs támadások alapját képező egyensúlytalanságok megszűntetéséhez lényegében ugyanazoknak a követelményeknek kellene megfelelni.
Az ERM-2 bevezetése is jótékony hatással lehet az árfolyam alakulására, rugalmas jegybanki kamatpolitikával párosulva ugyanis csökkenhet az árfolyam változékonysága. Az ERM-2 elindítása az eddigi árfolyamrendszerhez képest csak annyiban jelent kockázatot, hogy a jelenlegi középárfolyam elmozdulhat. A GKI egyelőre valószínűtlennek tartja, hogy a mostani középárfolyammal lépünk be az ERM-2 rendszerébe, mivel a piaci folyamatok ezt nem támasztják alá.
Másik lehetőség: amennyiben a középárfolyam a jelenlegi piaci érték közelében alakul, akkor csak a korábbiaktól lényegesen eltérő jegybanki kamatpolitika mellett válhat elkerülhetővé a forint túlzott erősödése. Bár a két évig kötelező árfolyamrendszer ezt jobban tolerálja, versenyképességi szempontokat szem előtt tartva azonban ildomos kordában tartani a forint felértékelődését.
A korábban belépő országok az egységnyi munkaerőköltség alapú reálárfolyamok elszaladását próbálták megakadályozni, mivel ez a mutató jelzi többek között a hazánkban termelő vállalatok erőforrás költségeit a külföldhöz viszonyítva. A fogyasztói ár alapú reálárfolyam felértékelődést ezzel szemben esetenként megengedték, így enyhítve az inflációra nehezedő nyomást. A felértékelődésre alapozott alkalmazkodási stratégiát a tanulmány már csak azért is elkerülendőnek tartja, mert Magyarországon eddig úgy tapasztalták, hogy ez nem segíti elő érdemben az infláció leszorítását. Optimális lenne tehát, ha csak minimálisan alulértékelt forintárfolyamot tudna érvényesíteni a kormányzat az ERM-2 bevezetéséhez.
A biztos jó és a biztos rossz
A GMU csatlakozásnak két elkerülhetetlen gazdaságpolitikai következménye lesz a tanulmány szerint, amelyekkel a csatlakozási folyamat során is számolni kell. Talán pozitívnak értékelhető majd az a változás, hogy a gazdaságpolitikai célrendszeren belül a fizetési mérleg korlátozó szerepének a jelentősége enyhül. Az ország így a korábbinál is nagyobb mértékű hiányt engedhet meg magának. Magyarország folyó fizetési mérleg hiánya amúgy visszafogott a többi csatlakozó tagállamhoz képest. A külfölddel folytatott tranzakciók között egyedül a működőtőke-beáramlás szintjére kell fokozottabban odafigyelni a GKI elemzői szerint.
|
A konvergencia-folyamat időzítése és kihívásai | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ország |
Konvergencia-problémák |
Monetáris integrációs stratégia | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
ERM-II |
ERM-2 hossza |
Euró átvétele | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Csehország |
Költségvetés, kvázifiskális terhek |
2007-2008 |
Minimális |
2009-10 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Észtország |
A monetáris eszköztár közelítése, inflációs veszélyek |
2005 |
?2008 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Lengyelország |
Emelkedő költségvetési hiány, gyenge strukturális konvergencia |
Bizonytalan |
Minimális |
2008 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Lettország |
SDR helyett euróhorgony |
2005 |
2008 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Litvánia |
A monetáris eszköztár közelítése, inflációs veszélyek |
2005 |
?2008 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Magyarország |
Költségvetési hiány, infláció |
? |
? |
? | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Szlovákia |
Államháztartási hiány, infláció |
2005-2007 |
Minimális |
2009-10 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Szlovénia |
Dezinflációs tervek, kamatok |
Nincs céldátum | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Forrás: Bebesy Dániel – Orbán Gábor: Csatlakozók: konvergencia és stratégia. In: Euró, érvek és ellenérvek. Stratégiai Füzetek, 16. szám, 2003. december, 124. old. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A csatlakozási folyamatnak ugyanakkor óhatatlanul bekövetkező negatív hozadéka, hogy a kamatszintek közeledése miatt tovább élénkül majd a hitelfelvétel, miközben lefékeződik az eddig is gyér megtakarítás. A kormányzat ez ellen keveset tehet, egyedül az államháztartás hiányának csökkentésével és a hosszú távú (nyugdíjpénztári, életbiztosítás, lakás célú) megtakarítások adózási eszközökkel való ösztönzésével tudja megakadályozni a finanszírozás egyensúlytalanságát.
2009 az optimális céldátum
Összességében a GKI a 2009-es, 2010-es céldátumot tartja megvalósíthatónak. A 2008-as euró-bevezetéshez 2006-ban kellene a kritériumhoz illeszkednie a költségvetési hiánynak. Ezt a gyors hiánycsökkentés korábbi akadályozó tényezői mellett az teszi lehetetlenné, hogy a választások közeledtével a kormányzat abban az időszakban aligha lesz képes komolyabb áldozatokkal járó kiigazításokat végrehajtani. Nemcsak ilyen értelemben túl közeli ez a céldátum, hanem azért is, mert egy erőteljes kiigazítás miatt az EU forrásainak felhasználása és a beruházások a növekedést is gátló módon csorbát szenvedhetnének.
A költségvetési megfelelés tehát 2007-2008-ra posztulálná az ERM-2 elindítását, ugyanakkor a két időpont közötti különbség a gazdaságpolitikai pályák szigora szempontjából már elenyésző. A GKI szerint 2007 mellet szól mégis, hogy az árfolyam változékonysága így még kezelhető maradna, illetve a többi visegrádi országhoz képest ambíciózusabb célt jelent, ez pedig támogatja majd a működő tőke beáramlását.
