Belföld

Merre billen az új fizetési mérleg?

Hosszú előkészület után az MNB március 31-én publikálta először a nemzetközi szabványnak megfelelő fizetési mérleget, amely összevethető másokéval.

Az MNB már évek óta készült a nemzetközi statisztikai módszertan teljes átvételére. Az MNB Monetáris Tanácsa 2002 szeptemberben döntött a harmonizációhoz szükséges változásokról (az MNB a jövedelmek pénzforgalmi elszámolásáról áttér az eredményszemléletű elszámolásra), Merre billen az új fizetési mérleg? 1

eszerint azokat a fizetési mérleg statisztikában két lépcsőben, 2003-ban az áruforgalom, 2004-ben a jövedelmek elszámolását érintően kell bevezetni. A váltással összhangban, 1995-ig visszamenőleg felülvizsgálták az idősorokat.

A külkereskedelmi áruforgalom elszámolásánál az MNB áttért a tényleges árumozgásokat tükröző vámstatisztika adatain alapuló elszámolásra. A fizetési mérleg összeállításában az újra befektetett jövedelmeket is figyelembe veszi. Másrészt a pénzügyi eszközökön keletkező jövedelmeket a tényleges kifizetések kimutatása helyett folyamatosan számolja el a fizetési mérlegben (a kamatok eredményszemléletű elszámolása először a 2004. június 30-ai sajtóközleményben jelenik meg).

Ezzel megszűnik az újra befektetett jövedelmek el nem számolásából eredő eltérés a nemzeti számlák jövedelem és pénzügyi számlái és a fizetési mérleg statisztika között. Az új számok jobban tükrözik a folyamatokat és nemzetközi összehasonlításra is alkalmasabbak. (Korábban a folyó fizetési mérlegben csak a fizetett osztalék jelent meg tulajdonosi részesedéshez kapcsolódó jövedelemként, a közvetlen tőkebefektetések állományi adatai pedig a forgalmi adatok kumulálásával álltak elő.)

Mi mit jelent?

A fizetési mérleg és a kapcsolódó állományi statisztikák a magyar gazdaság szempontjából rezidens és nem rezidens gazdasági szereplők közötti gazdasági műveleteket, továbbá követelések és tartozások állományát, valamint azok változását mutatják ki.

A folyó fizetési mérleg a reálgazdasági (áruforgalomhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó) tranzakciókat, a tőkebefektetések tulajdonlásához kapcsolódó (kamat és osztalék) jövedelmeket, a munkavégzésből származó jövedelmeket és a viszonzatlan folyó átutalásokat veszi számba. A folyó fizetési mérleg egyenlege az ország külfölddel szembeni megtakarítói pozícióját tükrözi, míg a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege az ország külfölddel szembeni finanszírozási igényét illetve finanszírozási képességét fejezi ki.

A pénzügyi mérleg azt mutatja, hogy a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes hiányát (nettó finanszírozási igény) mely pénzügyi eszközök finanszírozzák.

A tulajdonosi részesedésben megtestesülő befektetések alkotják a nem adóssággeneráló eszközöket.

Az újra befektetett jövedelem az adott időszakban keletkezett adózott eredmény (ami lehet negatív is) és az adott időszakban megszavazott osztalék különbsége.

Az újra befektetett jövedelem beépítésével (a folyó fizetési mérlegben a közvetlen tőkebefektetések jövedelmein belül megjelenik egy új sor az újra befektetett jövedelmek kimutatására) lehetővé válik a vállalatok által megtermelt teljes jövedelem elszámolása a fizetési mérlegben és a kapcsolódó állományi statisztikákban: eddig csak a kivitt tőke növelte a folyó hiányt, mostantól az újra befektetett tőkejövedelmeket is elszámolja az MNB. A külföldi tulajdonost megillető profit (adózott eredmény) teljes egészében növeli a folyó hiányt, a visszaforgatott részt a folyó mérlegen kívül, tőkebeáramlásként könyvelik el. Az újra befektetett jövedelem elszámolása ugyanis olyan, mintha a profitot kivonnák, aztán visszahoznák (lényegében a fizetési mérleg folyó mérlegében a profit elhagyja az országot, tehát nő a hiány, míg a pénzügyi mérlegben visszajön, vagyis itt meg javul az egyenleg).

A folyó hiány növekedését ellensúlyozza, hogy a visszaforgatott profit a közvetlen tőkebefektetések soron ugyanilyen mértékű emelkedést eredményez, tehát automatikusan nem adóssággeneráló forrással finanszírozódik. A módszertani váltással nem csökkentek a nemzetközi tartalékok, és nem lett nagyobb az ország nettó adóssága sem.

Beárazták



A korábbi módszertani probléma és megoldásának előkészítése ismert volt a szakértők előtt, a változásról már jó ideje tudott a piac (sőt, a pénzügyi számlák statisztikából már korábban is jórészt rekonstruálható volt az új módszertan szerint kalkulált hiány, bár a szakértők előzetesen legfeljebb 1,6 milliárd euró újra befektetett jövedelmet vártak és a 2,003 milliárd euró felülmúlt minden várakozást). Ezért semmiféle reakciót nem váltott ki az a tény, hogy tavaly Európában Észtország után hazánkban volt a legnagyobb, a GDP-hez képest 8,7 százalék a deficit mértéke. (Utoljára ilyen magas GDP-arányos hiány 1994-ben volt, erre válaszolt a Bokros-csomag.)

A magas hiány aggasztónak tűnhetett az ország számára a bizalmi válsággal terhelt időszakban, de a néhány hónapja javuló folyamatok ellensúlyozták a kedvezőtlen adatok megjelenését. (A lehetséges veszélyforrás az volt, hogy a befektetők és a piaci elemzők a folyó mérleget figyelik, s ebből vonnak le következtetéseket az ország pénzügyi állapotára nézve). Ráadásul a bruttósított elszámolás hatására 1995-ig (eddig tudja az MNB visszavezetni az új módszertan szerint) minden évre visszamenően egyaránt növekedik a folyó fizetési mérleg deficitje és a tőkeimport.

Elviszik, vagy itt hagyják

Az új elszámolás arra mutat rá, hogy a külföldi tőke súlya a magyar gazdaságban az explicit alaptőke befektetéseknél jelentősebb, amennyiben a vállalkozásban hagyott jövedelem formájában is megjelenik a vállalati saját tőke növelése. A külföldiek magyarországi befektetései lényegesen meghaladják a magyarok külföldi befektetéseit, és a tulajdonosoknak járó jövedelem (adózott eredmény) meghaladja a ténylegesen kifizetett osztalékot.

Az újra befektetett jövedelem nagysága a rendelkezésre álló adatok szerint (1995-ben, a rendszerváltás és a privatizáció után) kezdetben jelentéktelen volt, de 1997 óta stabilan a GDP 2,5-3,0 százaléka között ingadozik, sőt 2003-ban 3,3 százalékra nőtt. A külföldi befektetők 1995-ben az összesített adózott eredménynél nagyobb mértékű osztalékról döntöttek, azóta viszont az újra befektetett jövedelem aránya az összes külföldi tulajdonosi jövedelmen belül 55-65 százalék között ingadozik (összehasonlításként: ez az arány Írországban 1999-ig közel 100, és ma is 80 százalék; Csehországban is közel 80 százalékos).

Az utóbbi időben a sajtóban az a kép alakult ki Magyarországról, hogy vészesen lemaradt a külföldi tőkék megszerzéséért folytatott regionális versenyben. Az új adatok tükrében viszont a működőtőke-beáramlás nem állt meg, csak más formában, újra befektetett jövedelemként jelentkezett: az elmúlt kilenc évben összesen mintegy 8,58 milliárd eurót forgattak vissza külföldi cégek a Magyarországon elért nyereségükből (ennek jó része az utóbbi években keletkezett). Úgy tűnik, a tőkeimportot (különösen a privatizációt) korábban kezdő országokban, így Magyarországon és Csehországban a tőkebeáramlás forrásaként egyre nagyobb szerepet kap a már letelepedett multinacionális cégek visszaforgatott profitja (lásd az Audi és Suzuki most bejelentett beruházásait).

Az eladósodásban fontos tényező a tőkeexport

A fizetési mérleg egyenlegének előző évhez mért változásában egyébként meghatározó a reálgazdasági mérleg (az áruk és szolgáltatások egyenlege) deficitjének alakulása. 2002-höz képest az áruk és szolgáltatások egyenlege romlott elsősorban (mintegy 750-750 millió euróval), de az áruforgalom egyenlegének szezonálisan kiigazított idősora 2002 végétől fogva azonos szint körül ingadozik. A nem adóssággeneráló finanszírozás egyenlege csak 340 millió euróval romlott, a fő ok a külföldre irányuló magyar befektetések növekedése volt: a magyar cégek 2002-ben kétszázmillió eurót fektettek be külföldön, míg 2003-ban jóval több, mint egymilliárdot. (Részben emiatt, részben pedig a külföldi cégek anyavállalatukkal szembeni hiteltörlesztése miatt tavaly sokkal nagyobb különbség – 1,3 milliárd euróval szemben 4,1 milliárd – alakult ki a folyó hiány és a tőkeáramlások egyenlege között, mint 2002-ben, s ennek is egyenes következménye a külföldi eladósodás növekedése.)

Összességében elmondhatjuk, hogy a Magyarországon befektetett működőtőke-állomány több mint 31 milliárd euró volt 2003 végén. A külföldiek közvetlen tőkebefektetés-állománya az éves GDP-hez viszonyítva 2002 végén 42,4 százalék volt a régi módszer szerint számolt 33,4 százalékkal szemben (ennél magasabb arányt az újonnan csatlakozó országok közül csak Csehországban találni, ahol 50, míg például Portugáliában 28, Spanyolországban 25,2 százalék ez a mutató). Az egy főre jutó külföldi tőkeállomány pedig Magyarországon 2924 euró, amivel ugyancsak második helyen állunk a régióban Csehországban (3550 euró/fő) mögött (összehasonlításként ez Portugáliában 3552, Spanyolországban 4210 euró/fő volt). Pánikra tehát semmi ok.

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.