Az MNB már évek óta készült a nemzetközi statisztikai módszertan teljes átvételére. Az MNB Monetáris Tanácsa 2002 szeptemberben döntött a harmonizációhoz szükséges változásokról (az MNB a jövedelmek pénzforgalmi elszámolásáról áttér az eredményszemléletű elszámolásra), 
eszerint azokat a fizetési mérleg statisztikában két lépcsőben, 2003-ban az áruforgalom, 2004-ben a jövedelmek elszámolását érintően kell bevezetni. A váltással összhangban, 1995-ig visszamenőleg felülvizsgálták az idősorokat.
A külkereskedelmi áruforgalom elszámolásánál az MNB áttért a tényleges árumozgásokat tükröző vámstatisztika adatain alapuló elszámolásra. A fizetési mérleg összeállításában az újra befektetett jövedelmeket is figyelembe veszi. Másrészt a pénzügyi eszközökön keletkező jövedelmeket a tényleges kifizetések kimutatása helyett folyamatosan számolja el a fizetési mérlegben (a kamatok eredményszemléletű elszámolása először a 2004. június 30-ai sajtóközleményben jelenik meg).
Hasznos linkek
Fizetési mérleg adatok az MNB honlapján >>
A 2003-as módszertan alapján számított idősor az Adatbányában >>
Az új módszertan alapján számított idősor az Adatbányában >>
Mi mit jelent?
A fizetési mérleg és a kapcsolódó állományi statisztikák a magyar gazdaság szempontjából rezidens és nem rezidens gazdasági szereplők közötti gazdasági műveleteket, továbbá követelések és tartozások állományát, valamint azok változását mutatják ki.
A folyó fizetési mérleg a reálgazdasági (áruforgalomhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó) tranzakciókat, a tőkebefektetések tulajdonlásához kapcsolódó (kamat és osztalék) jövedelmeket, a munkavégzésből származó jövedelmeket és a viszonzatlan folyó átutalásokat veszi számba. A folyó fizetési mérleg egyenlege az ország külfölddel szembeni megtakarítói pozícióját tükrözi, míg a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege az ország külfölddel szembeni finanszírozási igényét illetve finanszírozási képességét fejezi ki.
A pénzügyi mérleg azt mutatja, hogy a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes hiányát (nettó finanszírozási igény) mely pénzügyi eszközök finanszírozzák.
A tulajdonosi részesedésben megtestesülő befektetések alkotják a nem adóssággeneráló eszközöket.
Az újra befektetett jövedelem az adott időszakban keletkezett adózott eredmény (ami lehet negatív is) és az adott időszakban megszavazott osztalék különbsége.
A folyó hiány növekedését ellensúlyozza, hogy a visszaforgatott profit a közvetlen tőkebefektetések soron ugyanilyen mértékű emelkedést eredményez, tehát automatikusan nem adóssággeneráló forrással finanszírozódik. A módszertani váltással nem csökkentek a nemzetközi tartalékok, és nem lett nagyobb az ország nettó adóssága sem.
Beárazták
A korábbi módszertani probléma és megoldásának előkészítése ismert volt a szakértők előtt, a változásról már jó ideje tudott a piac (sőt, a pénzügyi számlák statisztikából már korábban is jórészt rekonstruálható volt az új módszertan szerint kalkulált hiány, bár a szakértők előzetesen legfeljebb 1,6 milliárd euró újra befektetett jövedelmet vártak és a 2,003 milliárd euró felülmúlt minden várakozást). Ezért semmiféle reakciót nem váltott ki az a tény, hogy tavaly Európában Észtország után hazánkban volt a legnagyobb, a GDP-hez képest 8,7 százalék a deficit mértéke. (Utoljára ilyen magas GDP-arányos hiány 1994-ben volt, erre válaszolt a Bokros-csomag.)
A magas hiány aggasztónak tűnhetett az ország számára a bizalmi válsággal terhelt időszakban, de a néhány hónapja javuló folyamatok ellensúlyozták a kedvezőtlen adatok megjelenését. (A lehetséges veszélyforrás az volt, hogy a befektetők és a piaci elemzők a folyó mérleget figyelik, s ebből vonnak le következtetéseket az ország pénzügyi állapotára nézve). Ráadásul a bruttósított elszámolás hatására 1995-ig (eddig tudja az MNB visszavezetni az új módszertan szerint) minden évre visszamenően egyaránt növekedik a folyó fizetési mérleg deficitje és a tőkeimport.
Elviszik, vagy itt hagyják
Az új elszámolás arra mutat rá, hogy a külföldi tőke súlya a magyar gazdaságban az explicit alaptőke befektetéseknél jelentősebb, amennyiben a vállalkozásban hagyott jövedelem formájában is megjelenik a vállalati saját tőke növelése. A külföldiek magyarországi befektetései lényegesen meghaladják a magyarok külföldi befektetéseit, és a tulajdonosoknak járó jövedelem (adózott eredmény) meghaladja a ténylegesen kifizetett osztalékot.
Az újra befektetett jövedelem nagysága a rendelkezésre álló adatok szerint (1995-ben, a rendszerváltás és a privatizáció után) kezdetben jelentéktelen volt, de 1997 óta stabilan a GDP 2,5-3,0 százaléka között ingadozik, sőt 2003-ban 3,3 százalékra nőtt. A külföldi befektetők 1995-ben az összesített adózott eredménynél nagyobb mértékű osztalékról döntöttek, azóta viszont az újra befektetett jövedelem aránya az összes külföldi tulajdonosi jövedelmen belül 55-65 százalék között ingadozik (összehasonlításként: ez az arány Írországban 1999-ig közel 100, és ma is 80 százalék; Csehországban is közel 80 százalékos).
Az utóbbi időben a sajtóban az a kép alakult ki Magyarországról, hogy vészesen lemaradt a külföldi tőkék megszerzéséért folytatott regionális versenyben. Az új adatok tükrében viszont a működőtőke-beáramlás nem állt meg, csak más formában, újra befektetett jövedelemként jelentkezett: az elmúlt kilenc évben összesen mintegy 8,58 milliárd eurót forgattak vissza külföldi cégek a Magyarországon elért nyereségükből (ennek jó része az utóbbi években keletkezett). Úgy tűnik, a tőkeimportot (különösen a privatizációt) korábban kezdő országokban, így Magyarországon és Csehországban a tőkebeáramlás forrásaként egyre nagyobb szerepet kap a már letelepedett multinacionális cégek visszaforgatott profitja (lásd az Audi és Suzuki most bejelentett beruházásait).
Az eladósodásban fontos tényező a tőkeexport
A fizetési mérleg egyenlegének előző évhez mért változásában egyébként meghatározó a reálgazdasági mérleg (az áruk és szolgáltatások egyenlege) deficitjének alakulása. 2002-höz képest az áruk és szolgáltatások egyenlege romlott elsősorban (mintegy 750-750 millió euróval), de az áruforgalom egyenlegének szezonálisan kiigazított idősora 2002 végétől fogva azonos szint körül ingadozik. A nem adóssággeneráló finanszírozás egyenlege csak 340 millió euróval romlott, a fő ok a külföldre irányuló magyar befektetések növekedése volt: a magyar cégek 2002-ben kétszázmillió eurót fektettek be külföldön, míg 2003-ban jóval több, mint egymilliárdot. (Részben emiatt, részben pedig a külföldi cégek anyavállalatukkal szembeni hiteltörlesztése miatt tavaly sokkal nagyobb különbség – 1,3 milliárd euróval szemben 4,1 milliárd – alakult ki a folyó hiány és a tőkeáramlások egyenlege között, mint 2002-ben, s ennek is egyenes következménye a külföldi eladósodás növekedése.)
Összességében elmondhatjuk, hogy a Magyarországon befektetett működőtőke-állomány több mint 31 milliárd euró volt 2003 végén. A külföldiek közvetlen tőkebefektetés-állománya az éves GDP-hez viszonyítva 2002 végén 42,4 százalék volt a régi módszer szerint számolt 33,4 százalékkal szemben (ennél magasabb arányt az újonnan csatlakozó országok közül csak Csehországban találni, ahol 50, míg például Portugáliában 28, Spanyolországban 25,2 százalék ez a mutató). Az egy főre jutó külföldi tőkeállomány pedig Magyarországon 2924 euró, amivel ugyancsak második helyen állunk a régióban Csehországban (3550 euró/fő) mögött (összehasonlításként ez Portugáliában 3552, Spanyolországban 4210 euró/fő volt). Pánikra tehát semmi ok.
