A közigazgatási határvonalat jelző táblát a szántódi rév és a Sió-tour kemping között helyzeték el. A rendelkezés értelmében Zamárdihoz kerül a három kilométernyi szabadstrand és 72 fő, szántódi lakos.
Egy következő perben Zamárdi Önkormányzata a Szántód által 7 év alatt beszedett helyi és idegenforgalmi adóbevételből származó vagyon megosztását kérvényezi, melynek összege több százmillió forint is lehet.
1997-ben Szántód 346 lakossal, népszavazás útján levált a több mint 2 ezer lélekszámú Zamárdiról és önálló települési rangra emelkedett.
A népszavazás során Szántód meghatározta a település határait is, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvényben előírt lakosságarányhoz képest – Zamárdi szerint – aránytalanul nagyobb belterületet jelölt ki. A határvonal szerint Szántódhoz került 13,5 százaléknyi lakossággal együtt a belterületek 52 százaléka is. A népszavazás értelmében Szántódhoz került a Dél-Balaton leghosszabb és legszebb, 3 kilométernyi szabad strand egyharmada is.
A határvonal kijelölése Zamárdinak hagyta az összes helyi adókból fenntartandó közintézményt (iskola, orvosi rendelő, óvoda, temető).
Zamárdi lakosai méltánytalannak tartották a kialakult helyzetet, és pert kezdeményeztek. A hét éve húzódó per során a két fél nem tudott megegyezésre jutni, végül településszervezői igazságügyi szakértő bevonásával született meg az ítélet.
Az érdekelt önkormányzatok megállapodásának hiányában a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében az igazságügyi szakértő javaslata alapján kijelölte a végleges közigazgatási határvonalakat, továbbá egymillió forint másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezi Szántód Önkormányzatát.
Az eljárás során fény derült a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvényben található, eddig nem szabályozott, komoly problémákat okozó joghézagra.
Önálló település létrehozásának feltétele: minimum 300 lakos, önkormányzati joggyakorlat képessége.
A törvény szerint a közigazgatási határvonal kijelölésénél a külterületet a lakosság arányához mérten kell meghatározni. Ezzel szemben a belterületi közigazgatási határvonal kijelölésénél nem lehet kizárólagos szempont a lakosság aránya. A törvény az érdekelt felekre bízza a megállapodást.
Habár a törvényi anomáliákat részben enyhítette a területszervezési eljárásról szóló külön törvény 1997. évi hatályba lépése, majd módosítása az önálló községgé válással kapcsolatosan ma sem teljeskörű – az egyébként alkotmányi rendelkezéssel kötelezővé tett – jogorvoslati lehetőségrendszer. A Belügyminisztérium előkészítő döntése ellen korlátozott a jogorvoslat, a köztársasági elnök – tartalmában tisztán közigazgatási határozat jellegű – döntése ellen semmiféle jogorvoslat nincs.
Hasonló közigazgatási viták húzódnak Kazincbarcika és Berente között.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
