A jegybank hétfői 25 bázispontos kamatcsökkentése (amikor is 12,5 százalékról 12,25 százalékra változott az irányadó kamatláb) inkább szimbolikus lépés, mintsem hogy valódi hatása lehetne. Ettől még nem fog érezhetően csökkenni a költségvetés kamatterhe és például a lakáshitelek kamata is alig mérséklődhet.
Jelzés azonban a piacnak és a még mindig igen negatív véleményt formáló külföldi elemzőknek, hogy az elmozdulás a február-márciusi holtpontról nem negatív irányban fog történni. Mellesleg a külföldi elemzőknek is igazuk van, hiszen az idén csupán annyi történik, hogy a „nagyon rosszból” elmozdulunk a „rossz” irányába.
A lényeg azonban az, hogy a gazdasági fundamentumokban rejlő feszültségek nem a forint árfolyamán, hanem sokkal inkább a kamatok mozgásán fog levezetődni. A kamatok játsszák a szelep szerepét.
Csökken a forró tőke szerepe
Pozitív jelek mutatkoznak a gazdaságban. Enyhén javul a folyó fizetési mérleg, de ez önmagában még édes kevés lenne. A finanszírozás tekintetében viszont a privatizációk, az elmaradó gyárbezárások, a jegybank devizakötvény-konverziója mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy kevésbé leszünk ráutalva a forró tőkére. Ez a csökkenő igény teret enged a kamatok csökkentésére a forint gyengülése nélkül. Ugyanis ne legyenek kétségeink, eddig is lehetett volna kamatot csökkenteni, csak ennek az lett volna az ára, hogy gyengül a forint és tovább emelkedik a már eddig is robogó infláció.
Amennyiben valóban javul a hiány finanszírozásának helyzete, akkor az idén újra 10 százalék alá eshetnek a kamatok. Márpedig a csökkenő kamatok mindig jó befektetéssé teszik a kötvényeket, különösen akkor, ha a várakozásokba még nem épült be a kamatcsökkenés lehetősége.
Jelenleg ez a helyzet. A piac csupán 100 bázispontos esést jósol erre az évre. Ez azért lényeges, mert a kötvényekkel nem csak úgy lehet keresni, ha vágjuk a kamatszelvényt, hanem ha a hozamok csökkenésével árfolyamnyereségre teszünk szert. Ezt a múlt évben – sajnos az ellenkező irányban – minden kötvénybefektető megtapasztalhatta.
A hozamgörbe, ami azt tükrözi, hogy mekkora hozamot lehet realizálni kötvényeken, az idei évben igen meredeken inverz. (Mondhatnánk, olyan mint egy csúszda: magas az eleje, meredeken esik, a végén pedig
kiegyenesedik.) Abban az esetben, ha szeretnénk részesedni a magas kamatokból, de biztonságra vágyunk, érdemes lehet olyan futamidőt választani, amelynek lejártát ki is tudjuk várni. Ebben az esetben az a hozam garantált, amiért megvesszük a kötvényt. Az egyéves 12 százalékos hozam jelentősen meghaladja az infláció várható ütemét.
Mire kell figyelni?
Két dologra érdemes nagyon odafigyelni. Az egyik a brókercég-, vagy bankválasztás, ugyanis nagyon eltérő, hogy egyes cégek mennyit kívánnak legombolni az ügyfélről. A gazdasági napilapokból megtudhatjuk, hogy mekkora a hivatalos referenciahozam, amit az Államadósság Kezelő Központ publikál, és ehhez képest mekkora haszonnal szeretnének dolgozni a bankok. A másik az időzítés, ugyanis elképzelhető, hogy az euró bevezetésének elhalasztásakor emelkedni fognak a hozamok, amit érdemes lehet kivárni. Persze csak találgatni lehet, hogy mire számít a piac és mennyi van ebből beárazva a kötvényhozamokba.
Akik szeretnének részesedni a csökkenő kamatkörnyezetből és távol akarják tartani magukat a részvénypiactól (és nem az OTP-n keresztül részesedni a jegybank lépéseiből), azoknak a befektetőknek érdemes éven túli lejáratot választaniuk. A 3 és az 5 éves kötvényeken lehet a konvergenciafolyamatot leginkább a magunk javára fordítani. A hozamok csökkenése ugyanis a 3, 5 éves kötvények esetében jelentős árfolyamnyereséggel kecsegtet. Ezeket a kötvényeket természetesen nem kell, nem is érdemes ilyen sokáig megtartani, bizonyos költséggel akár hónapokon belül már effektív többlethozammal lehet őket eladni.
Amennyiben nem szeretnénk túlbonyolítani a dolgot, ott vannak a körvénybefektetési alapok. A rövidebb kötvények vásárlásának egyenértékű alternatívája a pénzpiaci alapok vásárlása, míg a hozamok eséséből profitálni kívánók inkább a kötvényalapokat keressék. Itt is igen nagy a szórás az egyes alapok teljesítménye között, de csak a múltbeli adatok állnak rendelkezésünkre, márpedig a befektetési alapkezelők tekintetében is igaz, hogy egyszer lent, másszor fent.
