Prime Rate – nyomdai játszmák

A stresszes versenyzés helyett Későn, 12-13 éves koromban kezdtem el sakkozni” – világít rá Tomcsányi Péter a hendikepes kezdetekre. Ennek ellenére 17 évesen már korosztályos magyar bajnok volt a szombathelyi fiatalember. Akkoriban profi sakkozó akart lenni. A középiskola után Gödöllőre került, ahol a gazdaság- és társadalomtudományi karon marketingre specializálódott. Ez idő tájt érte a felismerés, hogy kiugróan nagy sakkozó, világbajnok nem lehet belőle. A stresszes versenyzés helyett ezért nemzetközi sakkversenyek szervezésébe fogott 21 évesen, és ehhez megalapította a Prime Rate Bt.-t.

Japán partnereihez utazott a Graphisoft vezérigazgatója, aki szeretett volna vinni nekik ajándékba egy üveg tokaji bort, japán üdvözlő szöveget tartalmazó címkével. „Fordítsátok le a jókívánságokat, tervezzétek meg a címkét, gyártsátok le, rakjátok rá a palackra, szállítsátok le, van erre két napotok, vasárnap indul a repülőgép” – érkezett a megrendelés egy neves borászati cégtől a Prime Rate Kft.-hez. Egy 12 nyelven beszélő munkatárs segítségével meg is oldották a probléma nehezét, elkészült időre a címke, sikerült is felragasztani, el is küldték határidőre. Szombaton azonban jött a telefon a Graphisofttól: „Nem érkezett meg a bor.”

Nagy nehezen sikerült találni egy illetékest a futárcégtől – hétvégén nem voltak nyitva -, aki közölte, hogy a „futárgyereknek” ez volt az első munkanapja és a nevén kívül nem igazán tudnak róla semmit. Félnapos nyomozás után sikerült megtalálni a pályakezdő futárt. Mint kiderült, összekeverte a címeket, és a Prime Rate Kft.-t kereste a Graphisoft-parkban, s amikor másodszor mondták neki, hogy „márpedig itt ilyen cég nincs”, akkor feladta a további keresgélést, és munkaideje lejártával hazavitte a japán írásjelekkel teletűzdelt borospalackot. Meginni szerencsére nem itta meg, így másnap útnak is indulhatott a vezérigazgató a borral együtt Japánba. „Azon a szombaton ez egyáltalán nem tűnt olyan viccesnek, mint most” – mondja Tomcsányi Péter, a Prime Rate tulajdonos-ügyvezetője.

Tomcsányi Péter 31 éves, a gödöllői Szent István Egyetem gazdaságtudományi karának marketing szakirányán végzett, emellett gazdasági német magyar szakfordító. Közgazdasági doktori tanulmányai után várhatóan ez év tavaszán védi meg disszertációját. Jelenlegi a SZIE marketingmenedzsment tanszékén egyetemi adjunktus. A Prime Rate kft. tulajdonos-ügyvezetője. Nős, két gyermek édesapja. Hobbija „a cég” és a sakk, bár ez utóbbira mostanában nem tud elég időt szakítani.

Gyanús olcsóság

 

Diplomaszerzés után ott maradt az egyetemen doktori képzésre, mindeközben, lezárandó sakkpályafutását, megírt egy megnyitás-elméleti szakkönyvet. A kiadók azonban jelentős tartalmi módosításokkal mutattak csak hajlandóságot a kötet kiadására, ami nem tetszett az ifjú PhD-hallgatónak, ezért saját kezébe vette az ügyek intézését, és nyomdát próbált keresni a könyvének, bár túlzottan sok pénze nem volt rá.

Közel egyéves keresgélés és több tucat árajánlat bekérése után egy kisebb nyomda váratlanul a többieknél közel 40 százalékkal olcsóbb árajánlatot adott. A „jól értesült” barátok egyöntetűen tudni vélték, hogy az alacsony árnak nem lehet jó vége, „biztosan el fogják rontani”. Mégis az olcsó nyomdáé lett a megbízás, mert nem kellett egy fillért sem előre fizetni.

Nyomdaipari kavalkád

Növekedési pálya A Prime Rate a nyereség folyamatos visszaforgatásának köszönhetően nőtt és nőtt. A közvetítői munka idővel a teljes körű nyomdai szolgáltatásra kiterjedt, egyre több embert tudott felvenni, és egyre nagyobb irodát tudott bérelni a cég. Az ezredforduló környékén megjelenő digitális nyomtatásban fantáziát látó ügyvezető – akkoriban még csak egyetlen ilyen nyomda volt az országban – digitális nyomdagépeket kezdett vásárolni.

A várakozásokkal ellentétben a kis nyomda rendben elkészítette a könyvet. „Nagy kavalkád lehet a nyomdaiparban” – mélázott el Tomcsányi Péter, és arra gondolt, hogy lehetne itt kezdeni valamit. Felkereste az egyik korábban „farkast kiáltó” ismerősét, aki egy német tulajdonú cégnél dolgozott. Felajánlotta a cégnek, hogy keres számukra egy, a jelenleginél olcsóbb nyomdát. A cég megbízta, s ő talált is olcsóbb megoldást. Így kezdődött el 1997-ben a később kft.-vé váló Prime Rate Bt. második élete.

A nyomdaiparhoz még nem sokat értő, összes pénzét egy mobiltelefonba beruházó Tomcsányi házalni kezdett a legkülönfélébb cégeknél. Csak arra kellett ügyelnie, hogy pontosan azokra a paraméterekre kérjen a nyomdáktól ajánlatot, amivel megbízták, ugyanis nem tudta pontosan, hogy mi az egyes nyomdai paraméterek tartalma. Csak a doktorátus letétele után döbbent rá, hogy korábbi terveivel ellentétben vállalkozóvá vált. „Az egyetem alatt soha nem gondoltam, hogy magánzó leszek. Úgy terveztem, miután leteszem a doktorátust, beállok egy multihoz és elindulok a ranglétrán.”

Hozzáadott érték A digitális nyomdák felé való terjeszkedés ellenére is a fővállalkozás – tehát a közvetítés a megrendelők és a nyomdák között – teszi ki a bevételek 60 százalékát. Az ügyvezető, szerint fő erősségük az, hogy kiterjedt kapcsolatrendszerüknek köszönhetően tudják, melyik nyomdának mi a specialitása. Egy megrendelés beérkezésekor megkeresik az adott munkához optimális gépparkkal rendelkező nyomdát, így általában kedvezőbb árat sikerül elérniük. Azt, hogy eddig még egy megrendelőjük sem kerülte meg őket, azaz nem fordult közvetlenül a nyomdához, Tomcsányi Péter azzal magyarázza, hogy hozzáadott értéket tudnak adni, ráadásul ez az adott nyomdának sem érné meg, hiszen egyes esetekben a Prime Rate százmilliós nagyságrendben rendel tőlük.

Kijátszották a két nyomdát

Mivel Tomcsányi addig csak közvetített – nem értett sem a gyártáshoz, sem a termelési veszteségek kiszámításához -, alaposan elkalkulálta az első üzletkötéseknél a költségeket. Ezért egy-két évig csak veszteséggel tudta teljesíteni ezeket a megbízásokat. „Aláírtam egyéves szerződést 5 forintra, azt becsületből már nem módosíthattam, ráadásul a következő évben sem emelhettem fel az árat 10-re, csak mondjuk 6-ra” – magyarázza, milyen csapdába került. A közvetítői tevékenység mellett azért 2003-ra a legnagyobb digitális nyomdává nőtték ki magukat.

A második legnagyobb efféle szereplő akkoriban a PXP Rt. volt, az ügyfelek pedig gyakran kölcsönösen kijátszották a két nyomdát egymás ellen, az „ők olcsóbban megcsinálnák” trükkel. „A PXP régebben kezdte a digitális nyomtatást, mint mi, jó technológiájuk volt, de kevésbé működtek hatékonyan, így nem ment jól a cég” – említi Tomcsányi. Tavaly decemberben így a Prime Rate részvénycserével a PXP Rt. 100 százalékos tulajdonosává vált. A tranzakció során egy régi PXP-tulajdonos kapott ugyan részesedést a Prime Rate-ben, de így is Tomcsányi Péter és felesége birtokolja a cég 93 százalékát.