Március 16-án nagyszabású Aba-Novák Vilmos kiállítás nyílik a Volksbank szervezésében a művész születésének 110. évfordulója alkalmából. Az örökösök saját tulajdonában álló, közel száz műalkotást bemutató tárlat nem csupán amiatt érdemel figyelmet, mert egy igen jelentős XX. századi festőnkről van szó, hanem amiatt is, mert az eseményre egy bankfiókban, egy bank támogatásával kerül sor. Ez pedig egyelőre nálunk ritkaság.
Aba-Novák Vilmos pályája
Aba-Novák Vilmos a XX. századi magyar festészet egyik, ha nem a legnagyobb alakja. A festőként és grafikusként egyaránt ismert, de a műkereskedelemben még nem igazán elismert művész 110 évvel ezelőtt, 1894. március 15-én jött világra Budapesten. A Művészeti Lexikon szerint Aba-Novák a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége. Harsány színei és plakátszerű piktúrája egyrészt az expresszionizmusból fakadnak, vagyis a művész belső élményeit vetítik ki, másrészt az olasz novecento formanyelvére vezethetők vissza. (A Novecento egy 1922-ben létrejött olasz művészeti egyesülés, amely az avantgarde festői irányzatokkal szemben a neoklasszicizmust tűzte ki célul. Tagjai számos egyházi művet készítettek, s az irányzat a fasizmus idején hivatalos propagandaművészetté vált.) Aba-Novák kedvenc témája e harsányságnak megfelelően a cirkusz, a vásár, legfőbb ereje pedig a monumentális ihletésű komponálás. (A monumentalitás a megszokottnál nagyobb, azonban néha csak tömegeivel és méreteivel ható művészeti irányzat, azonban Aba-Novák természetesen nem kizárólag a tömegszerűség hatására alapozta festői kifejezésmódját.) Az bizonyos, hogy volt lehetősége a monumentalitás kihasználására: Aba-Novák állami és egyházi megrendeléseket szép számmal kapott a húszas-harmincas évek Magyarországán, így hivatalos és népszerű piktor vált belőle. Életpályája is egyenes vonalúnak tetszik: tanulmányait Olgyai Viktornál és 1912-1914 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, miközben 1913-ban a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. 1921 és 1923 között az akkor már Romániához tartozó Nagybányán dolgozott. 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. Ott tért át a temperafestészetre, amelyet a virtuozitásig fokozott. Két legismertebb freskóját, az 1936-os Szegedi Hősök Kapuját és az 1938-as székesfehérvári Szt. István-mauzóleumot 1945 után egyszerűen lemeszelték. A városmajori templomban azonban végig megmaradtak falfestményei. Aba-Novák 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1937-es párizsi világkiállításon Grand Prix-t, 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1930-1937 között Képzőművészeti magániskolát vezetett, majd 1938-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ezt a posztot nem sokáig tölthette be: 1941. szeptember 29-én, 47 éves korában elhunyt Budapesten.
Körkérdésünk meglepő eredményt hozott: a 31 hazai kereskedelmi bank közül gyakorlatilag egy kezünkön megszámolhatjuk, hányan áldoznak jelentősebb összegeket a képzőművészetek oltárán (a kultúra más területeitől, illetve a sporttól ezúttal eltekintünk). A mostani Aba-Novák kiállítást a Magyarországi Volksbank támogatja, ám ezen a területen a szintén osztrák tulajdonú Raiffeisen Bank az egyik legnagyobb mecénás, évek óta saját galériát is működtet.
Évente mintegy 100 millió forintot fordítanak ilyen célokra – tudtuk meg Gondáné Fischer Zsófiától, a bank marketingigazgatójától. Ebből a pénzből kiállításokat szerveznek, festményeket vásárolnak a Raiffeisen Kortárs Képzőművészeti Gyűjteménybe, művészeti albumok és múzeumi katalógusok kiadását finanszírozzák. A támogatottak között a kortárs képzőművészek (ideértve a fotográfiát is) mellett előadóművészek (a klasszikus zene, a jazz és a színházi élet képviselői) is helyet kapnak, utóbbiak inkább szponzoráció keretében jutnak anyagi segítséghez.
Mellettük a Magyar Külkereskedelmi Bank számít komolyabb szereplőnek a hazai műkincspiacon. Évente több tízmillió forint értékben vásárol, jellemzően XIX. századi, klasszikus magyar festményeket, melyekből mostanra már 300 darabos, milliárdos értékű kollekció állt össze.
Rajtuk kívül a HVB Bank és az Inter-Európa Bank nyújt még értékelhető anyagi segítséget. Ne feledkezzünk meg a Bankár Holding birtokosáról, Kovács Gáborról sem, aki tavaly októberben hazai viszonylatban igen jelentős összeggel, 3 milliárd forint készpénzzel hozta létre saját Művészeti Alapítványát, amely évente 400-500 millió forinttal támogatja majd a kortárs képzőművészeket.
A pozitív példák ellenére a magánmecenatúra támogatásának aránya még igen csekély. Baán László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára a Népszabadságnak nemrégiben azt mondta: mintegy százmilliárd forint, a GDP 1 százalékának megfelelő költségvetési pénz jut a kultúra támogatására, amit viszont igen kevéssel egészítenek ki a nem állami pénzekből adományozók.
Tavaszi banki tárlatok
• Január 19-március 14. El Kazovszkij kiállítás – Raiffeisen Galéria (Bp., V. ker., Akadémia u. 6.)
• Március 9-május 3. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Reneszánsz képek, szürreál álmok című tárlata – Volksbank Rt. Központi bankfiók és Galéria (Bp., VIII. ker., Rákóczi út 7.)
• Március 12-május 30. Bodor Zoltán festőművész ” …nem sietünk…” című kiállítása – Volksbank Rt. Budaörsi bankfiók és Galéria (Budaörs, Szabadság út 86.)
• Március 16-május 2 Aba-Novák Vilmos kiállítás – Volksbank Rt. Istenhegyi úti bankfiók és Galéria (Bp. XII.ker., Istenhegyi út 40/A)
• Március 22-május 2. Köves Éva kiállítás – Raiffeisen Galéria (Bp., V. ker., Akadémia u. 6.)
• Május 3-június 20. Hermann Zoltán kiállítás – Raiffeisen Galéria (Bp., V. ker., Akadémia u. 6.)
Ami a bankokat illeti, pénz lenne (tavaly októberig csaknem 200 milliárd forintnyi adózatlan profitra tett szert a bankszektor), sok esetben inkább az eltökéltség és a koncepció hiányzik – vélik a FigyelőNet által megkérdezett szakemberek. Skonda Mária, a Volksbank vezérigazgató-helyettese elmondta: az osztrák tapasztalatokat is alapul véve döntöttek úgy 2002-ben, hogy a bankfiók hálózatában teret adnak elsősorban kortárs magyar képzőművészek munkáit bemutató kiállításoknak. Erre a marketingköltségeik 5 százalékát fordítják évente, durván 20 millió forintot.
Nem azért teszik, mert annyira jó üzlet lenne – erősítette meg Skonda Mária –, jóllehet gazdálkodó szervezetként a gazdasági szempontokat sem hagyhatják figyelmen kívül. Egyrészt megfontolják, hogy mennyibe kerül egy kiállítási sorozat a banknak, a másik oldalon pedig mérlegelik, hogy hosszú távon milyen erkölcsi és megítélésbeli „tőke” termelődik meg a már meglévő, illetve potenciális ügyfelek körében. A tapasztalatok pedig már rövid távon is kedvezőek – vélekedik a vezérigazgató-helyettes asszony -, a kiállítások megnyitói ugyanis kedvező alkalmat kínálnak kapcsolatok ápolására és építésére az ügyfelekkel.
A mecénási tevékenységet a Raiffeisen sem tekinti üzletnek. A kommunikációs költségek közé sorolják, illetve alapítványi támogatásnak tekintik. Ettől persze még komoly értéknövelő tényezőnek tartják, hiszen erősíti a Raiffeisen márkanevet – jelzi Fischer Zsófia.
Mecenatúra vagy szponzoráció?
A köznyelvben gyakran keveredik a mecenatúra és a szponzoráció fogalma, holott lényegi különbségek vannak a két támogatási forma között – bár egészen vegytiszta esetekre ritkán van lehetőség. A mecénás támogatásáért cserébe nem vár PR-ellenszolgáltatást – mondja Gondáné Fischer Zsófia. A szponzoráció esetében viszont a felek üzleti szerződésben, tételesen rögzítik a támogatásért cserébe elvárt PR, reklám és egyéb ellenszolgáltatásokat.
A szponzoráció eszközével akkor él egy gazdasági szervezet, ha támogatási szándékát kizárólag üzleti megfontolások motiválják – erősíti meg Skonda Mária. A mecenatúra – bár az üzleti megfontolásokat itt sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni – hosszú távú, tudatosan átgondolt támogatási filozófiát jelent, a közélet egy olyan szegmensében, amely a társadalom fejlődése szempontjából a cég megítélése szerint rendkívül fontos. Egy olyan szegmensben, amelyre a társadalom összességének jóval nagyobb összegeket és figyelmet kellene fordítania. Ebből a szempontból a mecenatúra jóval hasznosabb, igaz a „megtérülése” lassabb, mint a szponzorációé.
