Éppen egy évvel ezelőtt azt jósolták az elemzők, hogy az arany ára 2003 végére 420-430 dollárra emelkedhet unciánként az akkori 340-350 dolláros
szintről. Az előrejelzés kis híján be is igazolódott: a 2003. januári 340 dollárról 417 dollárig emelkedett a nemesfém londoni kurzusa. Az aranyban utazók így már két éve dörzsölhetik a tenyerüket, 2002-ben 25, tavaly 22 százalékos hozammal gazdagodtak.
Az idei prognózis már nem ennyire optimista (cserébe a tőkepiacokon a korábbinál jobbak a kilátások), de a 450-es unciánkénti árfolyamot reálisnak tartják az elemzők. A legutóbbi csúcspontot a 427 dollár jelentette, ami 15 éves rekordszint volt, és átmenetileg vissza is fordította a görbét. A mostani kisebb hullámvölgyet
azonban újabb rally követheti. Ebbe az irányba hat az európai jegybankok összehangolt lépése is, amely újabb ötéves paktum keretében korlátozná az aranytartalékok piacra dobását.
Szegény Magyarország
Magyarországon a jegybanknak durván 3 (!) tonna aranya van tartalékban (az összes devizatartalék 0,3 százaléka), ennek piaci értéke 2003. december 31-én 33,4 millió euró volt. Volt idő, hogy ennél több arany volt a Magyar Nemzeti Bank trezorjában, 1989-ben például még 65 tonna. 1990 és 1992 között több lépcsőben csökkentette az MNB az aranykészleteit, azóta az arany mennyisége egyik évben sem haladta meg az 50 millió dollárt.
A Financial Times információi szerint az európai nemzeti központi bankok már tavasszal megújítják azt az öt évre szóló megállapodást, amely korlátok közé szorítja az arany eladási lehetőségeit, annak érdekében, hogy a nemesfém piacát jellemző rallyt továbbra is fenntartsák. Az 1999-ben kötött régi szerződés ugyan csak idén szeptemberben járna le, de Klaus Liebscher, az osztrák központi bank kormányzója – az egyezmény egyik aláírója – szerint az új szerződést már tavaszig tető alá hozzák.
Az Európai Központi Bank, az eurózóna tagországainak bankjai, valamint Svédország, Svájc és Nagy-Britannia jegybankjának képviselői támogatják a paktum megújításának ötletét, miután az nagyban befolyásolja az arany árának mozgását, és az arannyal jól elátott országok üzleti lehetőségeit is. A mostani paktum 400 tonna arany értékesítését engedi évente a jegybankoknak, ám sokan lobbiznak, hogy a limitet 450-500 tonnára emeljék. Valószínűleg az arany középút lesz a megoldás, és végeredményben legfeljebb 450 tonnányit lehet majd évről évre pénzzé tenniük az érintetteknek.
Árfelhajtó tényezők
Az arany árát nem csak a kínálat szűkössége hajtja, klasszikusan „menekülő befektetésnek” is tekintik. Geopolitikai feszültségek, háborúk vagy más piacok tartós lejtmenete gyakran a nemesfémek felé irányítják a befektetők figyelmét és tőkéjét. Ugyancsak erős korreláció figyelhető meg a dollár és az arany ára között: az elmúlt hetekben például a dollár euróval szembeni erősödésével párhuzamosan az arany piacán is enyhe korrekció következett be. A dollár további gyengülése várhatóan ismét drágítja az aranyat.
Az arany még mindig fontos tartalékeszköz, eloszlása viszont egyenetlen: több, mint 4/5-e a fejlett ipari országok tulajdonában van. A paktumot megkötő 15 európai jegybank együttesen több mint 14 ezer tonna aranyat birtokol. A legtöbb aranyat eladó ország Svájc, Hollandia és Nagy-Britannia volt az utóbbi években. A német Bundesbank, amely még mindig 3400 tonnányi tartalékarannyal rendelkezik, nemrégiben jelezte, hogy 400 tonnányit el kíván adni. Az olasz nemzeti bank is türelmetlenül várja, hogy aranyáért pénzhez juthasson.
Az önmegtartóztatás jó stratégiának bizonyul, hiszen a paktum előtti időkben előfordult, hogy a korlátlan eladások alaposan lenyomták az arany árát. Az 1990-es években a jegybankok gyakran bocsátottak áruba készleteikből, hogy többek között ebből fedezzék költségvetési hiányukat. 1991 óta az Európai Unió jegybankjai több mint 50 millió uncia aranyat adtak el.
