A favorit természetesen a közszférában dolgozók bérének, azon belül is a vezető tisztségviselők jövedelmének megkurtítása. A népi kezdeményezések ebben a témában igen változatosak, a végkielégítések teljes felszámolásától
kezdve a nyelvvizsgákért járó pótlékok megszűntetésén át a béren kívüli juttatások elhagyásáig gyakorlatilag minden lehetséges módot felsoroltak a minisztériumi fórumon hozzászólók.
Bonyolultabb gazdasági racionalitást sem nélkülöz az a kezdeményezés, hogy a szüntessék meg a parlamenti lépviselők többszörös munkavállalását, illetve a másik munkát is vállaló honatyák egyáltalán ne kapjanak fizetést parlamenti munkájukért.
Mások az állami szervezeteknél, intézményeknél működő szakapparátust egyszerűsítenék, a „fűnyíró elven” működő kiadáscsökkentés helyett egyszeri vágással racionalizálva az ott dolgozók számát. Érkezett javaslat ennek technikai megvalósítására is: egy jól működő, lehetőleg szabad forráskódú szoftvereket használó informatika rendszer kialakításával tenné fölöslegessé az úgynevezett aktatologatók pozícióját.
A nép szava
A fórum egyszerre remek alkalmat adott a közbeszéd csipkelődéseire és persze a szitkozódásra. Csemegéztünk néhányat az érdekesebb megnyilvánulások közül.
• Kapcsolja be az illetékesek közül az, aki már látott számítógépet, és a keresőablakba írja be ezt a két szót: milliók, milliárdok.
• A királyi tévét eldózerolni, felszántani, helyét sóval behinteni…
• Ha jól számolom, a 150 milliárdos elvonás egyenletes eloszlás esetén körülbelül 41 Ft/fő/nap-os elvonást jelent. Ha ez az ország fejlődésének ára, akkor vállalom (De kérem, ne legyen több!)
• Szerintem kérjenek kölcsön a parkolási társaságoktól…
• Javaslatom: vessenek ki kutyaadót.
• A Magyar Kormány bízza meg a Szerencsejáték Rt.-t, hogy bocsásson ki egy kizárólag a meglevő költségvetési hiányt mérséklő sorsjegyet.
Komoly munka lesz a pénzügyminisztérium számára, mire a fórumlátogatók javaslatai között kiismeri magát. Gyakorlatilag minden ötlethez megjelent az ellenzők tábora is; ők éppen az ellenkező tettel kívánnák ugyanazt a hatást elérni. A legsarkosabb példa az adózás szintjének emelésére tett javaslat, ami egyesek szerint világos módon növelné a költségvetés bevételeit, míg mások éppen az adócsökkentésben látják a várva-várt többletet.
A hozzászólók is felismerték, hogy az ördög a részletekben lakozik, az általános világmegváltó adóreform képét ezért sokan tovább cizellálták. Van, aki az olcsón behajtható adónemek (helyi iparűzési adó és ingatlanadó) körének szélesítését javasolta, miközben az adónyilvántartás racionalizálására az egységes, összes adónemet magába foglaló adószámlát kínálta megoldásnak.
Mások a személyi jövedelemadó alkalmazásáról beszélnék le a minisztériumot, helyette nagyobb súlyt adva a fogyasztási adók körének. A hozzászóló indoklása szerint az szja csak a jövedelem eltitkolására buzdítja az embereket, miközben az áfa-visszaigénylés rendszere rákényszerítené a gazdasági szereplőket, hogy minden alkalommal számlát kérjenek, így tisztába tennék a jövedelmek áramlását.
Sokan megvonnák a több évre szóló adókedvezményeket a külföldi, multinacionális cégektől. Ugyanakkor a nagy vagyonnal rendelkező állampolgároknak sem kedvez a „nép szava”, vagyonadó bevezetése és a magas jövedelem nagyobb arányú megsarcolása szinte kötelező elemként szerepel sok hozzászóló opuszában. Az egyházak és a pártok állami támogatásától a legtöbb hozzászóló szabadulna, némelyek a szakszervezeteket is a tagdíjak bevételi forrására szorítanák.
Támogatásmegvonás
Bokros a lakáshitelek kamattámogatásának teljes eltörlését javasolja, mondván, hogy az a gazdagabbakat segíti. Ugyanilyen alapon megszüntetné a jelenlegi ártámogatási rendszereket: a víz-, az energia- és a szemétszállítási díj fizetését nem támogatná központilag, ehhez a rászorulóknak adna segítséget. Ugyanígy talál lefaragnivalót az agrártámogatásoknál, a MÁV és a Malév támogatásánál is.
Bokros Lajos december végi, 130 pontba szedett javaslatait előszeretettel írták a takarékoskodók a PM honlapjára. A hozzászólások nagyjából felében kapott pozitív visszhangot az egykori pénzügyminiszter, sokan a visszahívása mellett kardoskodtak.
Visszaidézve emlékezetünkbe Bokros decemberi programját, a volt pénzügyminiszter fontosnak tartotta, hogy a büdzsé vonuljon ki a gazdaságból. Ennek érdekében az szja jelenlegi antiszolidáris rendszerét kívánta felszámolni, egykulcsos adórendszer bevezetésével, ám szerinte szükség van egy olyan alapjövedelem megállapítására is, amelyet nem terhelne adó. Az ilyen, nullakulcsos sáv határa a gyermekek számától függne. A „másfél kulcsos” adórendszer bevezetése Bokros Lajos szerint a kedvezmények teljes eltörlésével jöhetne létre.
Tanulmányában az ex-pénzügyminiszter a rászorultság alapján működő szociálpolitikát részesítené előnyben. Ebben a családi pótlék szociális alapon járna, az állam pedig a gyermekesek jövedelmét kiegészíthetné akár arra az alapjövedelemre is, amelyet az adótörvényekben meghatároztak.
A volt pénzügyminiszter a közalkalmazotti bértáblákat is eltörölné, hiszen azok gátolják a minőség javulását, illetve a minőségi munkavégzés elismerését. Megemlíti: ma többen dolgoznak az állami szférában, mint a magánszférában, és átlagosan többet is keresnek – holott a magasabb bér a versenyszférában szokás, ott a kisebb munkavállalói biztonságot, a kevesebb juttatást ismerik el ezzel.
Az oktatás reformjában az alapszintű képzést (középiskoláig) meghagyná állami, önkormányzati kézben, ám a felsőoktatás fejkvótarendszerű finanszírozásának véget vetne. A fix költségek állami finanszírozása mellett bevezetné a tandíjat, ám a hallgatók húsz százalékának szociális alapon mentességet adna.
Medgyessy kérdezi
• Mely előirányzatoknál lenne leginkább indokolt zárolással illetve csökkentéssel élni?
• Mely költségvetési intézmények, illetve célelőirányzatok lényeges átalakítása vagy megszüntetése lenne leginkább indokolt?
• Mely jogszabályok módosításával lehetne a kiadási szükségleteket érdemben mérsékelni?
Biztos, ami biztos, a kormány a „nép szava” mellet azért az Állami Számvevőszék véleményét is meghallgatja. Medgyessy Péter csütörtökön arra kérte Kovács Árpádot, az ÁSZ elnökét, hogy válaszoljon három kérdésére, különös figyelmet szentelve célelőirányzatok működésének.
Az ÁSZ január végéig kapott határidőt a válaszadásra, de az idő rövidsége mellett nem ez az egyetlen tényező, ami miatt kevéssé bízhatunk abban, hogy világmegváltó ötletek születnek. A számvevőszéki kontroll ugyanis hosszú évek óta csak a formai ellenőrzésre korlátozódik, ezért kétséges, hogy éppen most kezdené el értékes tartalmi tanácsait megosztani a kormányzati döntéshozókkal.
