Az erről szóló szándéknyilatkozatot a választási törvény összeállítására alakult ad-hoc bizottság minden tagaja aláírta – tehát legalább a dátumokról egyetértés van a parlamentben. A mostani megállapodást a kormányt képviselve Acsinte Gaspar parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter is ellátta kézjegyével.
A nyilatkozat szerint a választási dátumokat külön törvénybe iktatják, s szintén ez a jogszabály rendelkezik a voksolás módozatáról is. Az egyeztetés nem lesz könnyű, mert a kormánypárt és az azzal paktumot kötő RMDSZ egyfordulós rendszerűnek képzeli a helyhatósági választásokat, ebbe a liberális-demokrata (PNL-PD) ellenzéki szövetség és a Nagy-Románia Párt nem hajlandó belemenni.
Szintén vitás kérdés,
hogyan válasszák meg a polgárok a 345 képviselőt és 140 szenátort (összevehasonlításként az Egyesült Államok kongresszusában 440 képviselő dolgozik, a szenátorok száma 100, az USA lakosainak száma a romániai 21 millióhoz képest 292 millió). Egyáltalán nincs egyetértés sem a választás módszeréről, de még a mandátumok elosztásáról sem.
A listás megoldás helyett az egyéni választókörzetes rendszer bevezetését elsősorban a PSD szorgalmazza, de a kormánypárt elképzelése szerint csak a szenátorokat választanák így. A PNL-PD szövetkezés a képviselőket is egyéni körzetekben választatatná, de a mandátumokon való osztozáskor tekintettel lenne a töredékszavazatokra is – vagyis azoknak a voksát is figyelembe venné, akik történetesen nem az első helyen befutó jelöltet támogatták. A Nagy-Románia Párt és az RMDSZ ragaszkodna a pártlistás választáshoz.
Az egyéni választókerületes
rendszer előnye, hogy a név szerint, szavazókörzetenként megválasztott képviselőt a szavazók könnyebben beazonosíthatják, s akár felelősségre is vonhatják. Elvileg kötődése is erősebb a választóihoz.
A rendszer további előnye, hogy a győztes mindent visz alapon egyértelműbb pártviszonyokat teremt, tehát a nyertes pártnak inkább van esélye többséget szerezni a parlamentben, s így kevésbé kényszerül koalíciókötésre (így működik a brit választási rendszer, de az USA-ban és Franciaországban is kerületenként kell megmérkőzniük a jelölteknek).
Egy nagy párt 40 millió dollárt is elkölthet a kampányra
Egyenként 40 millió dollárt költenek majd a választási kampány során a fontosabb pártok – ez a véleménye Cristian Pârvulescunak, a Pro Democratia Társaság vezetőjének. 2000-ben a PSD 4,5 millió dollárt költött választási reklámra, a PNTCD a helyi választási kampányokra 2,5 millió költött, majd egymilliót a parlamenti választásokra, és további 1,5 milliót Mugur Isărescu elnöki kampányára. A liberálisok és a demokraták egyenként mintegy 3,5 millió dollárt költöttek. Az akkori törvény szerint a pártok legfeljebb 1,2 millió dollárt költhettek volna.
leginkább az ellenzéki PNL-PD pártszövetség álláspontja a meglepő, amely annak ellenére áll ki az egyéni választókörzetes megoldás mellett, hogy az egyértelműen a kormánypárt jelöltjeinek kedvezne. A PSD-nek áll rendelkezésére a legtöbb eszköz ahhoz, hogy jelöltjei kampányát legerőteljesebben támogassa – bár a választókörzeteket nem bírná ízlése szerint kialakítani, mert ennek keresztülviteléhez nincs parlamenti többsége.
Egyes szakértői előrejelzések
szerint az egyéni választókörzetes rendszer esetén a PSD választási esélye akár 80%-ra is ugorhat. A parlamentbe a kormánypárt mellett a Nagy-Románia Párt és a PNL-PD néhány jelöltje kerülne, és az RMDSZ frakciója is négy-öt mandátumnyira zsugorodna. Tehát csak a Székelyföldről és a Partiumból lehetne pár RMDSZ-mandátumot szerezni – ezért ellenzi olyan hevesen a romániai magyarok pártja a jelenlegi listás voksrend megváltoztatását.
Nem mindegy viszont, a választókörzetben mi történik a töredékszavazatokkal, vagyis azoknak a voksával, akik egy adott körzetben nem a győztes jelöltre szavaztak. Az abszolút többségi megoldás szerint – ez a győztes mindent visz elv – a töredékszavazatok elvesznek. Ez a megoldás határozottan nem kedvezne az ellenzéki PNL-PD szövetségnek. Ezért ők inkább a szavazatokat a viszonylagos többsége elve szerint szétosztó, egyéni választókörzetes megoldás mellett kardoskodnak.
A pártszövetség véleménye szerint
így kellene megválasztani a képviselőházat és a szenátust egyaránt. Érvelésükben visszatérő elem, hogy az egyéni választókörzetes megoldást demokratikusabbnak tartják: a választót ez a rendszer nem kényszeríti rá arra, hogy olyasvalakit is megszavazzon, aki szerepel a párt listáján, de neki személy szerint nem szimpatikus. Felmérések szerint ellenben a PNL-PD jelöltjeinek még így is kevesebb esélyük lenne a PSD-vel szemben.
A parlamenti pártok álláspontja így oszlik meg:
PSD: legyen abszolút többségi egyéni választókerületes szavazás, de csak a szenátorokra
PNL-PD: legyen relatív többségi egyéni választókerületes szavazás, de a képviselőkre is
PRM, RMDSZ: maradjon az eddig megszokott, pártlistás-arányos választási rendszer
A parlamenti bizottság valószínűleg nem tud majd dűlőre jutni a vitás kérdésekben, hiszen a tárgyalófelek előre bejelentették, ragaszkodnak pártjuk korábbi álláspontjához. Így a döntés a parlament plénumára vár.
