Hamar kiderült: a felhasználók nem fognak hűtőszekrényt vásárolni a mobiljukkal csupán azért, mert megtehetik. A szolgáltatók azonban nem adták fel: lassan és körültekintően megpróbálják megteremteni az m-commerce piacát (m-commerce vagy mobilkereskedelem: amikor az árukért, szolgáltatásokért a számlát a mobiltelefon révén egyenlítjük ki).
Az a friss kiindulópont, hogy az emberek jellemzően nem vásárolnak nagyobb, értékesebb árucikkeket a mobiltelefonjukkal, de arra már könnyebben rávehetők, hogy vonatjegyet, pizzát, kólát és hasonlókat rendeljenek, esetleg a közüzemi számláikat egyenlítsék ki ily módon. Az úttörők most azon dolgoznak, hogy felmérjék, milyen akadályokat kell leküzdeniük e cél érdekében.
Kifogyhatatlan pénztárca?
Vannak azért reményt keltő kezdeményezések – ha nem is sok –, például Ausztráliában, Európában, Kínában, az Egyesült Államokban. Európában idén megalakult a Simpay konzorcium: végső célja, hogy a kontinensen mindenütt egységes és egyszerű módon lehessen fizetni mobiltelefonról az árukért és szolgáltatásokért. Az alapító tagoknak – a France Télécom Orange leányvállalatának, a spanyol Telefónica cég Telefónica Moviles nevű fiókjának, a Deutsche Telekom egységének, a T-Mobile Internationalnek és a brit Vodafone-csoportnak – együttesen mintegy 250 milliós mobil-előfizetői tábora van. Terveik szerint jövőre legalább egy európai országban elindítják, korlátozott formában, a Simpay nevű szolgáltatást.
A konzorcium CIO-ja szerint az emberek szívesen vásárolnak a mobiljukkal, de ennek alapfeltétele, hogy ezt biztonságos, megbízhatóan működő rendszerben, egyszerűen tehessék meg. A Yankee Group egyik szakértője úgy fogalmaz: a fogyasztókat rá kell bírni arra, hogy ne holmi kommunikációs csecsebecsének tekintsék telefonjukat – ha tudatosul bennük, hogy a mobiloknak milyen változatos felhasználási körük lehet, az megadhatja a kezdőlökést az m-kereskedelemnek.
Az áttörés ideje
Norvégiában a Telenor mobilszolgáltató és honfitársa, a DnB Holding pénzügyi csoport 2001-ben közösen felállított egy olyan rendszert, amelyben virágot, CD-t, autóbuszjegyet, élelmiszert lehet vásárolni mobiltelefonról. Ez csak most kezdi elérni a tömeges elfogadottságot: a múlt év elején még 150 ezer regisztrált felhasználója volt, mára ez a szám elérte a 420 ezret.
A koppenhágai Strand Consult CEO-ja a konzervativizmusra és biztonsági aggályokra vezeti vissza az m-commerce lassú terjedését. Szerinte ezek jóval eredményesebben küzdhetők le a pozitív tapasztalatok szájhagyomány útján való terjesztésével, mint a bevett marketingfogásokkal – ehhez pedig idő kell. A mobiltelefon nagy előnyének látja, hogy egyetlen eszköz ad módot a fizetésre, nem kell tucatnyi plasztikkártyával bűvészkedni.
Egy másik, az m-kereskedelem fellendülését hátráltató tényező, hogy az olcsó tranzakciók, amelyekre a legtöbben építenének, manapság készpénzben bonyolódnak le – többnyire a fogyasztók, illetve az eladók és szolgáltatók legnagyobb megelégedésére. A Simpay elnöke szerint a készpénz kemény versenyző a fizetési piacokon. A Simpay kicsiny tranzakciókkal próbálja előrevinni az m-kereskedelem ügyét kontinensünkön.
Versenyben a PC-metódussal
Ami az Egyesült Államokat illeti, a Yankee Group igazgatója szerint ott az emberek túlzottan PC-függők ahhoz, hogy egyből ráharapjanak az ilyen szolgáltatásokra. Majd akkor válnak igazi online vásárlókká, ha a PC nagyobb kijelzőjét, egyszerűbb billentyűzetét és egérhasználatának előnyeit élvezhetik. Reális lehetőségeket lát azonban az olyan mobilszolgáltatásokban, amelyekben kritikus tényező az idő. Jó példák erre az eBay körül burjánzó szolgáltatások: például egy online aukció résztvevői üzenetet kapnak mobiljukra arról, hogy valaki felüllicitálta őket, és szintén telefonjukon verhetnek rá a másik ajánlatára. E szolgáltatásokat az eBay nem közvetlenül, hanem külső felek bevonásával nyújtja – noha a cég korán felismerte a vezeték nélküli eszközök alkalmazására irányuló felhasználói igényt, ez az egész náluk még kezdeti stádiumban tart.
A mobil alapú fizetési rendszerek széles körű elterjesztésének egyik alapfeltétele a megfelelő szervezeti struktúra kiépítése: összhangba kell hozni a bankok, a kereskedők, a mobiltelefonos cégek és a szoftverszállítók tevékenységét, mind a követendő technikai szabványok, mind pedig a jutalékok elosztási módját illetően. Ha például valaki mozijegyeladásban utazik, nemcsak egy mozilánccal kell kapcsolatot teremtenie, hanem az összest be kell szerveznie. Ebből adódóan például a közüzemi számlák kifizetését támogató alkalmazások – amelyeket egyébként könnyebb is üzembe állítani, mivel kevesebb szereplőt mozgatnak meg – jól hasznosíthatók a mobilkereskedelmi szolgáltatásokban.
Smartpay modell Ázsiában Ugyancsak könnyen teremthet piacot magának a mobil alapú fizetés olyan helyeken, ahol kényelmetlen használni a meglévő fizetési rendszereket. Az ázsiai, európai és amerikai befektetőket tömörítő Sumit Mobile Systems mobil- és közüzemi szolgáltatókkal, valamint bankokkal együttműködve teszi lehetővé, hogy Sanghajban az emberek mobiltelefonjuk segítségével egyenlítsék ki közüzemi számláikat.
A Sumit elnöke ezt kevéssé vonzó és primitív technikájú megoldásnak tartja ugyan, de Kínában jó okuk van alkalmazni. Ott ugyanis elméletileg nincs csekk, és a hitelkártya is fehér holló. A Sumit-féle Smartpay rendszerrel megtakarítható a sorban állás: a telefon kijelzőjén az összeget is mutató üzenet figyelmeztet az esedékes kifizetésre, a készülék tulajdonosa pedig egy titkos kód beütésével jogosítja fel a bankot az átutalásra.
Kilenc hónap alatt ez a szolgáltatás 90 ezer felhasználót szerzett Sanghajban. Ha a mobilhasználók hozzászoknak az ilyen típusú szolgáltatásokhoz, egyéb felhasználási területek is természetszerűleg adódnak, állítja a Sumit elnöke, hozzáfűzve: nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes országok közötti gazdasági-kulturális különbségeket: ami Kínában könnyen ment, azt Európában vagy az Egyesült Államokban nehéz lett volna elérni.
Bizalmi kérdés
A mobilszolgáltatók szívesen fogadják a többletbevételt, de nem akarnak érte több rizikót vállalni; például nincs megoldva, hogy hova fordulhat a fogyasztó, ha a mobilon vásárolt áru hibás. A Telstra ezt nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy minden panaszost egyenesen a Coca-Colához utasít. A parkolási szolgáltatás igénybevevőit pedig arra inti, hogy nem célszerű feltétel nélkül rábízniuk magukat a figyelmeztető rendszer “időérzékére”, mert a cég nem tudja garantálni, hogy az üzenet pontosan az ígért időben, vagyis 10 perccel az időtartam lejárta előtt jelenik meg a készülék kijelzőjén…
Aki a kóla mellett arra is szomjazik, hogy belekóstoljon az m-kereskedelembe, az menjen el Sydney-be a központi pályaudvarra, és keresse meg a nagy piros mobiltelefon-ikonnal jelzett kólaautomatákat. A Telstra mobilelőfizetői egyszerűen csak felhívják a berendezésről a “Dial-a-Coke” telefonszámot, megvárják, míg az kijelzi a hitelkeretüket, majd megnyomják a kívánt üdítő gombját. Ilyenkor 33 ausztrál centtel többet fizetnek, mint amennyi az ital ára, és ez az összeg megjelenik a következő telefonszámlájukon. A mobilszolgáltató 2001-ben kötött szerződést a Coca-Cola Amatillel, az automaták forgalma azóta 12-15 százalékkal emelkedett.
2002 júniusa óta egy másik kísérleti projektjük is fut: Sydney-ben és Melbourne-ben parkolóórákat üzemeltetnek: akik mobiltelefonjukról fizetik ki a parkolási díjat, azok extra szolgáltatásként figyelmeztető üzenetet kapnak tíz perccel az időtartam lejárta előtt. A szolgáltatást ellenőrző cég azonban rámutatott a hiányosságokra: egyrészt kétszer annyi időbe telik így kiegyenlíteni a parkolási díjat, mint a hagyományos érmebedobós módon, másrészt a felhasználók nehezen olvashatónak és időnként konfúznak találták a mobiljuk kijelzőjén megjelenő utasításokat. A felmérés végeredménye: az autótulajdonosok ötös skálán a mobilos parkolásidíj-fizetést 3-asra, a hagyományost pedig 5-ösre értékelték. A felmérést végző cég szakértőjének frappáns megfogalmazása szerint a mobilos fizetés olyan megoldás, amely keresi a problémáját.
