Az, hogy a tőzsdeindex viszonylag jól tartotta magát a héten, tekinthető jónak és kevésbé jónak is. A részvények, úgy tűnik, „biztos kezekben” vannak, ahogy André Kostolany mondaná, azaz a befektetők magyar részvényekbe vetett bizalmát nem rendítette meg az elmúlt időszak eseménysorozata. Másrészről viszont továbbra is nagy a bizonytalanság a piacon.
Mindent összevetve a héten csak rossz hírek érkeztek a piacra, de az árfolyamok relatíve jól tartották magukat. Az már a jövő hét titka, hogy a piacnak lesz-e ereje a negatív hírek megemésztése után még emelkedni is.
Jó döntés volt?
A kormány valószínűleg jó döntést hozott egy rossz szituációban a privatizáció elhalasztásával – legalábbis saját szempontjából –, de vegyes annak megítélése, hogy ez mennyire lehet pozitív a részvényesek számára. Az értékesítés legnagyobb haszna az lett volna, hogy túlvagyunk rajta, mert most minden gondolkodó befektető feje fölött továbbra is ott lóg a túlkínálat réme. Jelen helyzetben azzal számolhatunk, hogy a privatizáció második szakasza 2005 második felében lesz reális, tehát igazán hosszú távú problémával állunk szembe. A Molnak OTP-szerűen remek fundamentális teljesítményt kellene nyújtania annak érdekében, hogy tartósan emelkedni tudjon.
Kedden a Mol-értékesítés elhalasztása tartotta izgalomban a piacokat. A részvényárfolyam mintegy 3 százalékos emelkedéssel reagált a privatizáció kudarcára. Mielőtt ez bárkit megtévesztene, meg kell jegyezzük, hogy ez egy „short coveringnek” nevezett jelenség következménye volt. Történt ugyanis, hogy egyes befektetők – többnyire honfitársaink – kölcsönvettek részvényeket egyes hosszú távú befektetőktől, jellemzően befektetési alapoktól, majd a piacon értékesítették őket korábban.
E mögött természetesen az a szándék állt, hogy majd olcsóbban visszaveszik a privatizáció során és a különbözet lett volna a profit. Mivel ez meghiúsult, így kénytelenek voltak a piacon megvenni a részvényeket, és ez felhajtotta az árfolyamot. Szerdán azonban már megismerhettük a befektetők valós véleményét, hiszen a Mol-részvények árfolyama egészen 5950 forintig szállt alá.
Második csapás – OTP, FHB
A szerdai csapás az OTP-re sújtott le. A kormány szigorította a lakástámogatási rendszert, ennek kapcsán a növekedési kilátások romlottak, és ezért 6 százalékot esett az OTP árfolyama. Természetesen ez a döntés még jobban érintette az „egy üzletágas” Földhitel és Jelzálogbankot (FHB), amelynek pár hete fejeződött be a privatizációja.
Joggal érezhetik magukat csalódottnak a befektetők most, hiszen azt hitték, és a kormány is ezt kommunikálta, hogy legalább 2004-re már ismeretes a rendszer. Talán egy kicsit úgy érzik magukat az FHB részvényesei, mint a kötvénybefektetők november végén, amikor csütörtökön lezajlott az 5 és 10 éves kötvények aukciója, majd másnap reggel az MNB 3 százalékos kamatemelést jelentett be, a befektetők pedig csak számolhatták veszteségüket a frissen vásárolt kötvényeiken. A jegybank és részben a kormány is kényszerpályán mozog, de ez aligha vigasztalja most a befektetőket.
A meglepetés azonban pénteken érkezett, amikor 11 órakor 2485 forintos árfolyamnál az OTP meredek emelkedésbe kezdett. Az első látásra érthetetlen lendület hátterében egy levél állt, amelyet Fenyő György, az OTP Bank befektetési kapcsolatokért is felelős ügyvezető igazgatója írt a befektetőknek. Ebben a kormány becslésénél optimistább előrejelzésekről számolt be.
Harmadik csapás – Richter
A harmadik csapás a Richtert érte,amikor a kormány jelezte, hogy már az idén sorra kerülhet a még állami tulajdonban lévő 25 százalék értékesítése. Erre a Richter árfolyama a legrosszabb napokat idézve, 12 százalékot esett. Talán nem is kellene mást írnunk, csak a Mol esetét említeni, de azért érdemes egy kicsit jobban körbejárni a dolgot.
A Richter árfolyama sokak szerint már így is kissé túlfeszített, miután az idén megduplázódott. Az értékesítés híre tehát nem érhette meglepetésként a befektetőket, habár egyértelműen az árfolyam esése irányába mutat. Ami miatt azonban megfordulhat az árfolyam, az egy esetleges spekuláció kezdete, miszerint immár Közép-Európa egyik legnagyobb gyógyszergyárának 100 százaléka a piacon lesz és nincs benne stratégiai befektető. Ez pedig könnyen felvásárláshoz vezethet. 
