A vita központi kérdése az volt, hogy az Európai Unió a jövőbeli katonai akcióihoz létrehozzon-e egy saját, önálló tervező és irányító központot (a legradikálisabb változatban egy önálló főhadiszállást), vagy támaszkodjon a NATO már meglévő struktúráira, illetve a legnagyobb tagállamok vezérkaraira.
Eljött az igazság pillanata
Minden ma reggeli brit napilap részletesen elemzi az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozóját. A legszínesebb összeállítás talán az Independent címlapján olvasható. Az egész oldalas, színes zászlókkal és térképekkel illusztrált cikk öles szalagcíme: Európa: az igazság pillanata. Az Independent szerint öt kérdéscsoportban várhatók késhegyre menő viták Brüsszelben. Kié a hatalom – vagyis a szavazati jogok, a nemzeti vétó, a védelmi politika, az Európai Bizottság szerepe és Isten, illetve, hogy szerepeljen-e hivatkozás Istenre az új Uniós alkotmányban. Ez utóbbi vita hevessége az erre a célra felállított tizes skálán mindössze a négyes fokozatot éri el, míg a szavazati jogok kérdésében az Independent kilences erősségű vitától tart. A lap ugyancsak felsorolja a 25 résztvevő országot, és az ország zászlaja mellett azt is feltünteti, mely állam hol akadékoskodhat az Európai csúcson. Magyarország az Independent szerint nem fog lényegi problémákat támasztani, bár Budapest jó néven venni, ha a kisebbségi jogokra vonatkozó kitételt becikkelyeznék az új uniós alkotmány záradékába.
Két fej – egy hadtest
Az áttörés november végén történt meg, amikor Berlin és Párizs, az önállóság fő szószólói, illetve London, az Egyesült Államok legfőbb európai szövetségese, megállapodtak egy kompromisszumról – s a mostani olasz elnökségi javaslat gyakorlatilag ezt önti hivatalos formába.
Ennek értelmében az Európai Unió már most is meglévő, ám csak stratégiai kérdésekkel foglalkozó, azaz egy hadművelet megtervezésére nem alkalmas, mintegy 100 fős brüsszeli vezérkarát kiegészítik majd egy hadműveleti tervezésre alkalmas katonai “sejttel” – de ez csak akkor lép működésbe, ha a NATO úgy dönt, hogy nem akar bekapcsolódni valamely válság megoldásába, s az egyes EU-tagországok nemzeti vezérkarai önmagukban nem tudnak megbirkózni a feladattal, szükségük van egy ilyen, szövetségi szintű segítségre.
Ezzel párhuzamosan állandó struktúrává alakítják azt az EU-képviseletet, amelyet éppen a macedóniai hadművelet miatt hoztak létre a monsi NATO-főhadiszálláson, s amelyet eredetileg ideiglenes jellegűnek szántak. S végül mind a NATO, mind az EU összekötő tiszteket küld a másik szervezet katonai struktúráihoz – ezzel azt jelezve, hogy nincs szó rivalizálásról közöttük.
Civakodó társbérlők
A francia Liberation szerint az európai uniós országok olyanok, mint egy lakógyűlés résztvevői. A ház azonban egyre roskatagabbá válik, ahogy egyre több emeletet építenek rá és egyre több új lakó költözik be az épületbe.
A Berliner Zeitung részletesen ír az új alkotmány tervezetével szembeni lengyel ellenállásról. Nevezhetjük a lengyel álláspontot makacsnak, magabiztosnak vagy önzőnek, egy biztos, hogy stratégiailag melléfogás – írja a német lap. Még ha a lengyel álláspont győzelmével zárulna is a brüsszeli csúcs, hosszú távon Varsó akkor is a csak vesztes lehet, mivel idővel rá kell majd döbbennie, hogy mostani fő szövetségese, Spanyolország tulajdonképpen vetélytársa az Unióban, különösen a mezőgazdasági támogatások elosztásának kérdésében.
Ez a kompromisszumos formula eléggé képlékeny ahhoz, hogy mind az önállóságot hangsúlyozó EU-tábor, mind a NATO szerepét féltő államok elfogadhassák. Ez utóbbiak számára fontos, hogy nem jön létre egy önálló tervező és irányító központ, még kevésbé EU-főhadiszállás, s a megállapodás az EU és a NATO között szoros együttműködést ír elő. Az önállóságot pártolók pedig amiatt örülhetnek, hogy ha csak csírájában is, de mégis létrejön az EU önálló tervező-irányító képessége. “Ha locsolgatjuk a növényt, az óhatatlanul nőni fog” – mondta bizakodóan egy diplomata, ezzel is jelezve, hogy ebből a “sejtből” előbb-utóbb egy nagyobb szervezet válhat.
Az olasz javaslatot az állam- és kormányfőknek kellene jóváhagyniuk a pénteken kezdődő csúcstalálkozón, s ezután valószínűleg Javier Solanára, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjére vár a gyakorlati megvalósítás irányítása, felügyelete.
