Október közepén zajlott a Neumann Centenáriumi Év központi, szakmailag legfontosabb programja: a VIII. Neumann Kongresszus. Az idei évben már
eddig is több program kapcsolódott a centenáriumi alkalomhoz: a márciusi Internet Fiesta rendezvény és a májusi World Wide Web világkonferencia. Valamennyi rendezvény ugyanazt a célt szolgálja: támogatja a felkészülést az információs társadalom kihívásaira, és hozzájárul az informatikai ismeretek elmélyítéséhez.
Átalakította mindennapjainkat
A száz évvel ezelőtt született Neumann Jánosnak, az első digitális számítógép megalkotójának, a világhírű matematikusnak és fizikusnak oroszlánrésze volt abban, hogy a számítógép átalakította mindennapjainkat, és alkalmazása – az 1952-ben épült első Neumann-elvű számítógép óta – ma már életünk legtöbb területén jelen van. Ezeknek az alkalmazásoknak a legfrissebb aktualitásai – és természetesen Neumann munkássága – kerültek előtérbe a Magyar Tudományos Akadémia székházában megrendezett kongresszus előadásain. Mádl Ferenc köztársasági elnök, a centenáriumi év fővédnöke megnyitó beszédében a tudós etikai és tudománypolitikai jelentőségét is méltatta, a kongresszus szakmai védnöke, Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter pedig Neumannt idézve – “a fejlődés ellen nincsen gyógymód” – az információs társadalom jelentőségét hangsúlyozta.
A háromnapos kongresszus – számos külföldi és hazai szaktekintély részvételével – izgalmas tematikában fogta át az informatika tudományos és társadalmi aktualitásait. Világhírű tudósok előadásait hallhatták a résztvevők. Többek között Benoit Mandelbrot – Neumann János tanítványa, akinek nevét a nagyközönség a fraktálszámításokkal köti össze – , a Yale, a Princeton, az MIT, a Harvard egykori professzora, Wolf-díjas (a matematika „Nobel-díja”) emlékezett egykori mesterére. Lovász László (Microsoft Research), illetve Simonyi Károly (Intentional Software Corp.) előadása a Neumann-életmű legfontosabb kérdéseihez kapcsolódott.
Az „e-szekciók”, az e-gazdaság és az e-társadalom előadásai érintették leginkább a mindennapokban alkalmazott informatika kapcsán a makro- és mikroszinten is felvetődő problémákat, kérdéseket. Milyen szerepe van az informatikának a gazdaság fejlődésében? Milyen trendek és események befolyásolják az üzleti világ és az informatika kapcsolatát? Hogyan épülnek be az informatikai fejlesztési programok, projektek, beruházások a konkrét gazdasági és üzleti elképzelésekbe? Görbics Zoltán előadása az üzleti tevékenység és az informatika viszonyának csapdáiról és lehetőségeiről szólt, emellett az e-piactér szolgáltatásainak értékteremtése és a tudásmenedzsment portál ismertetése is szerepelt az előadások között.
Az e-társadalom szekciójában nagyító alá került a magyar információs társadalom is. Pintér Róbert (BME ITTK) szerint arra a kérdésre, hogy Magyarország információs társadalomnak tekinthető-e, más válasz adható a tudományos és megint más a politikai megközelítés felől. Tudományos értelemben hazánk ma már információs társadalom, politikai értelemben most zajlik az átalakulás, ám a közgondolkodás a tapasztalatokat úgy is összefoglalhatja, hogy a technológia még nem jelent meg a társadalom minden területén. Többféle információs társadalmi modellről beszélhetünk – mondta Pintér, aki Magyarországot “rejtőzködő” információs társadalomként jellemezte.
A szekcióban a legáltalánosabb és a legnagyobb problémakörök mellett – mint például az információs társadalom katalizátorai, vagy az infokommunikációs technológiák hatása a termelékenységre – olyan részterületek, módszertani lehetőségek is előtérbe kerültek, mint a digitális óvoda vagy a hangrestaurálás etikai kérdései.
Új jelentések felé
Az elmúlt esztendőkben gyakran önkényesen vagy következetlenül használt – mert, és ezt feltétlenül tegyük hozzá, új és összetett – informatikai fogalmak alapos, tudományos színvonalú elemzése és többszempontú megvilágítása volt a kongresszus egyik olyan eredménye, amely bizonyára hosszú távon is befolyásolja majd a szakma képviselőit, és remélhetőleg hatással lesz majd a közgondolkodásra nézve is.
Kérdőjelek, kihívások, etikai kérdések, legújabb feladatok – az előadások címeiből kiragadott kifejezések arra utalnak, hogy a Neumann Kongresszuson egy képlékeny és radikális gyorsasággal fejlődő és átalakuló terület (tudomány? paradigma?) kérdéseit, bizonytalanságait vitatták meg. E-kereskedelem, információmérlegek, informatikai kompetenciák – csupa olyan, szintén az előadásokban szereplő fogalom, amelyeknek tudományos konszenzuson alapuló használata további csiszolásra, tisztázásra vár, elsősorban a folyamat jelenidejűsége miatt.
Online média, automatikus információszerzés, vírusvédelem – ezek már ismerős fogalmak, amelyeknek mai, globális és regionális gazdasági jelentőségét tíz vagy akár öt esztendővel ezelőtt senki nem tudta volna – még csak megközelítő pontossággal sem – felbecsülni. Az információfolyamatok számbavétele (természetes mértékegységekben), kormányzati szintű információstatisztika, információtranszferek, információs elszámolások, információkibocsátás és -felhasználás olyan kifejezések, amelyek mögött most formálódik a jelentés (jóllehet, Stanislaw Lem már vagy negyven éve írt az információtenyésztésről a Summa Technologiaeben).
Több előadás is az adott kérdésen belül vizsgált folyamat hagyományos és elektronikus jellegzetességeit hasonlította össze. A viharosnak észlelt változások közepette hajlamos az ember a futurológiára: sok társadalomlélektani jelenségről megjósolták már a történelem során, hogy el fog tűnni – a Neumann Kongresszuson is hangzottak el ilyen kijelentések. A kongresszus előadásainak anyaga már akár öt év múlva is izgalmas forrása lehet a radikális átalakulás pillanatait elemző tudományos gondolkodásnak, hiszen alig néhány évvel ezelőtt még csak körvonalazódott számos olyan informatikai folyamat, amelyekről a kongresszus előadásai most lenyomatot adnak. Webidentitás, digitális tapasztalás – ezek a kifejezések most kezdenek beszivárogni a köztudatba. Jó lenne azonban az is, ha széles körben lehetne tudatosítani Csepeli György előadásának egyik kulcsmondatát: „Az információs társadalom nem biztosíték a társadalmi igazságtalanságok ellen.”
Ahol e-társadalomról beszélnek, ott szóba kerül az e-gazdaság, és ennek kapcsán óhatatlanul az e-kereskedelem is. Talyigás Judit és Mojzes Imre (MTI, BME) előadása azt vizsgálta, hogy az e-kereskedelem hogyan épül be a társadalmi folyamatokba. Az új technika új kommunikációs lehetőségeket kínál, és új üzleti stratégiákat tesz lehetővé; ez új ismeretek, eljárások, szokások, kialakulását eredményezi. Természetesen az e-kereskedelem jövedelmezőségéhez egy kellő sűrűséggel behálózott területen logisztikailag támogatott és megfelelő vásárlóerejű, a hálózati szolgáltatásokat biztonsággal használó vásárlói réteg is kell – mindez átalakítja a társadalomszervező erőket.
Az elektronikus közigazgatás új lehetőségeit kutató szekcióban értesülhetett a közönség a magyar információs társadalom stratégiájáról, valamint egyes kiemelt ágazatok – egészségügy, környezetvédelem – önálló stratégiájáról is. Noha az informatikai alkalmazásokkal nagyobb hatékonyságot lehet elérni, vagyis semmi akadálya annak, hogy létrejöjjenek az “ügyfélbarát” szolgáltató intézmények, az előadásokból az is kiderült, hogy a legkorszerűbb technológia mellett ehhez szemléletváltásra is szükség van. A témához kapcsolódó nemzetközi trendeket, valamint az e-parlament, az e-kormányzat kérdéseit elemezték az előadók.
Szabályozás, minőség, biztonság
Tartalomban a forma, rémlik fel az egykori szlogen a tartalomszolgáltatás szekció beszámolói hallatán. Csepeli György államtitkár (IHM) gondolatmenete digitális forma és digitális tartalom viszonyáról mennyiség és minőség kérdését is felvetette a hallgatóban. Tószegi Zsuzsanna a Neumann-ház képviseletében tekintette át a minőségi tartalmak hazai helyzetét, a digitális tartalomszolgáltatás szabályozásáról, önszabályozásáról Rozgonyi Krisztina és Mayer Erika (Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete, INFÓRUM) számolt be.
Szabályozásra természetesen az egész információs társadalomnak, az infokommunikációs közösségnek szüksége van. Önálló szekció dolgozta fel ezt a témát, a konvergencia és a szabályozás kölcsönhatásától kezdve az európai szabályozási rendszer új fejleményein át a technológiasemlegesség kérdésköréig.
Két téma köré csoportosult a szoftvertechnológia szekció munkája. A szoftverminőség kérdéseit – a tárolt programoktól az integrált rendszerekig – és a webalkalmazások szoftvertechnológiáját elemezték az előadók.
Mivel az alkotások és a találmányok nemcsak a haladást és a fejlődést szolgálhatják, minden esetben felmerül a kockázatok, a védekezés kérdései is, ezért az informatikai biztonság témáját vitató szekció ennek számos területét elemezte, a digitális ütközetektől kezdve az informatikai kockázatelemzésig.
