A 2001. szeptemberi terrortámadás után nem véletlenül esett pánikba az autóipar: a nagy értékű vagyon-tárgyak közül talán az új gépkocsi az egyetlen, amely – néhány szélső-ségesen ritka és eleve tízmilliókba kerülő különlegességtől eltekintve – folyamatosan veszít értékéből, és ezért tökéletesen alkalmatlan befektetésnek. Mégsem kell feltétlenül beletörődnünk a megváltoztathatatlanba: körültekintő választással és egy kis odafigyeléssel ugyanis akár jelentős mértékben is csökkenthető a veszteség. Azt, hogy használt autóként mennyit ér „levetett” járművünk, alapvetően a piaci megítélés és kereslet határozza meg. A divatos modellek iránt jó eséllyel két-három év múltával is nagy lesz az érdeklődés, mint ahogy a megbízható vagy alacsony költséggel fenntartható járművekre is könnyebb vevőt találni. A népszerűség persze kockázattal is jár: nemcsak az igény nagy az ilyen autók iránt, de valószínűleg a kínálat is meghaladja az átlagosat, a nagyobb választék pedig törvényszerűen leszorítja az árat.
|
A NAGYSÁG ÁTKA. Alapszabályként megállapítható, hogy minél nagyobb egy autó, annál kevésbé tartja meg értékét. Ez több, egymással összefüggő okra vezethető vissza: a nagy autók eleve (sokszor aránytalanul) drágábbak, mint kisebb társaik. Az árkülönbséget a nagyobb presztízzsel indokolják, és jórészt kényelmi és biztonsági tartozékok beépítésével kompenzálják a gyárak. Ez utóbbiak meglétét viszont éppen ezért természetesnek veszik a leendő használtautó-vásárlók, tehát az értük áttételesen kiadott pénz szinte soha nem térül meg.
Horváth Zsolt, a EurotaxGlass’s Magyarország Kft. főszerkesztője szerint az extrák jelentős többsége szinte egyáltalán nem növeli a jármű értékét, azonos áron azonban természetesen vonzóbbá teszik a kevésbé jól felszerelt modelleknél. „Ami igazán ablakon kidobott pénz, az az úgynevezett luxustartozékok kategóriája: a fakormány, a több száz wattos hifi berendezés vagy a nagy értékű, például egymilliós bőrkárpit.
 |
Ezekkel ugyanis az autósok saját személyiségükhöz alakítják a járművet, márpedig aligha találnak olyan vevőt, akinek pontosan ugyanolyan az ízlése. Régen a klímaberendezést is ide sorolta a magyar piac, ma már azonban ez a legfontosabb és legkeresettebb extra a blokkolásgátló és a légzsákok mellett. A kategóriában szokásosnál nagyobb motorokért kiadott pluszpénz sem térül meg, a modern dízeleket viszont kisebb fogyasztásuk és megbízhatóságuk okán magasabb áron lehet eladni.”
|
ÁRCSÖKKENTŐK. Az autó szárma-zása is nagyban befolyásolja értékvesztését. Az Európán kívül készült gépkocsik eredeti vételára a szállítási költségek és a védővámok miatt magas, amit nem lehet továbbterhelni a későbbi vevőre, míg az amerikai gyártmányokat a szervizháttér hiánya és – különösen a régebbi modelleknél – a jelentős üzemeltetési költségek teszik rossz értéktartóvá.
A legtöbben a két-három éves használt kocsikat keresik, hiszen az „újautó-szag” varázsának elmúltával a luxusautók értéke akár 50 százalékot is zuhanhat. És ha már a szagokról beszélünk: Horváth Zsolt tapasztalata szerint a dohányosok vagy állattartók járművei az átlagosnál jóval kevesebbet érnek a piacon.
A meredek áresés az ötödik év után lelassul (szemben Nyugat-Európával, ahol a szigorú hulladékkezelési előírások és a magasabb életszínvonal miatt ekkor tovább gyorsul az értékvesztés), a tízévesnél idősebb autók értékét pedig szinte csak műszaki és esztétikai állapotuk határozza meg. Ez persze a fiatalabb autókra is igaz: a nem rendesen vezetett szervizkönyv, a sérült karosszéria vagy belső kárpit, a túlzott futásteljesítmény, a korrózió jó alap a vevőnek a komoly mértékű alkura.
