Tengerre Mister!

Pihenés közben talán semmi nem változtatja meg annyira a világképünket, mint egy hét hajón, mint a vitorlázás a tengeren, különösen, ha az nem céltalan, hanem erőpróba is, vetélkedés, verseny, amihez összpontosítás és csapatmunka kell, tudás és szerencse és gyors reakciók, jól kiválasztott útvonal és bátorság a taktikához, vagy a közvetlen kiszorítósdihoz, a több tonnás test megdöntéséhez, a kötelek kifeszítéséhez, a vitorla dagasztáshoz a leggyorsabbá válásához. Egy hét verseny után, akit a tenger szele megcsapott máshogy látja az eget, a Földet, átformálódik egy kicsit a történelem is, az olvasélményekhez tapasztalás társul, véraláfutás a kötelek folyamatos húzásától, kis sebek az újjakba akadó szegecsektől, hátfájás a csörlő egésznapos izgatott tekerésétől, éhség a szüntelen feszültségtől. Még a békés Adria is kiskötetnyi leckét ad önmagáról egy hét alatt. Érthetővé válnak a legegyszerűbb viszonyok, kapitány és legénysége, vihar és fegyelem, napozás és ügyelet között. A rend és lázadás útleírásokban kicsit erőltetettnek tűnő homályos indítékai maguktól értetődőek lesznek, de legalábbis könnyen elképzelhetőek a kis fegyelemsértésekre kapott aránytalan megtorlás-morzsák kivetített képéből. A hajózás mindenre minta, ami az életben navigáció. És mi nem az? Csak a vizen – látszólag egyértelműbben kijelölhető az útvonal, hogy honnan hova szeretne az ember eljutni és azis hamarabb megérthető, hogy akkro miért nem arra megy, hiszen a szembe fúj a szembe szél. De csak annyira nem arra tart a vitorlás, amennyire kényszerül tekintettel lenni a széljárásra, a hajó adottságaira, a legénység ambiciójára, a tenger áramlására, a parti szelek szeszélyére, a nyílt vizek csábítására és a többi hajó által választott taktikára. Egy hétig minden a szél körül forog. Honnan fúj, hogyan fúj. Lepörög, irányt vált, csíkban megnyílik, hátszéllé csendesül, élesen jön, elül, felerősödik, vagy amitől a versenyvitorlás életkedve is elszáll: szélcsend. És aztán a nevükön nevezett szelek: a bora, a jugó, a meltemi, mind külön összetett üzenetek. Mert a vihar sem mindegy, hogy honnan érkezik. A szárazföld felől, a hideg légáramlatok buknak át a parthoz közeli hegyeken és onnan lezúgva fodroznak sűrű hullámokat, de süvítenek… és pillanatok alatt olyan kiszolgáltatottá válik minden kezdő, mintha az óceán közepén felejtette volna az isten, egy darab deszkán.A rutinos öreg rókák, akik már egy évtizede járnak a horvát tengerre és a hajójukat szinte felkapta az isztria közeli kora tavaszi bora, azoknak a csontjaikba véste a leckét a deremdt rémület: inkább a nyílt tenger felé érdemes ilyenkor menekülni, mert a partoknál sokkal erősebb a széllökés, mint távolabb. A vitorlázás életveszélyes. Nem könnyű belehalni, de amikor erős, negyedes szélben, csaknem széllel szemben megy a hajó, akkor az öttonnás testet 20-30 kilométeres sebességgel húzzák-tolják-döntik a „szélerők” hogy csak úgy szeljük a hullámokat. Döngetünk. Felcsap a vízpermet, puffan az áramvonalas testbe rejtett négyszoba hall, az amerikai konyhás, két WC-s, zuhanyzó fülkés Bavaria 44-es. Fel, le két-három méteres hullámokon lovagolunk. A korlát lába oldalt már a vízben, átcsapnak a hullámok az orrban ülő szirén feje fölött, elhalkul a kacagás, a rémület fehérje feszül az arcán, beszükül a tekintete, egyetlen óvatlan mozdulat, és lecsúszhat a fedélzetről a vízbe, de most megfordulni sem lenne könnyű, a hullámok is takarnák, nincsen rajta mentőmellény és elrontaná a játékunkat, hiszen ez egy verseny, amin részt veszünk. A Mister Regatta félprofi vitorlás versenye.Az öböl csendes. Terjeng a levegőben a luxus. Ide mindenki azért jött, hogy jól érezze magát, a milliárdosok is itt parkolnak a milliomosok mellett és a bérelt hajókban a nyaraló akár milliomosnak is érezheti magát, mert az eszközök, a kellékek, amelyek körbeveszik, nagyon drágák, egyszerű halandók számára lényegében elérhetetlenek. Egy hét azonaban még valahogy kivásárolható a luxuslétből, egy hajó egy millió forint ennyi időre, és ebben már az üzemanyag, a kikötői díjak is benne vannak.Kikötni a legjobb. Nemcsak azért mert kikötni nehéz, hanem mert valószínűleg minden alkalommal teljesül az alapvető vágy, a megérkezés, a révbe érés, a célba jutás, a megpihenés, a szárazföld megtalálásnak, az új világ felfedezésének legnagyobb hajós kihívása. Trogir, Iz, Tribunj, Milna, Stomorska, Akármiska,… egyik olyan mint a másik és utánozhatatlanul egyediek. Béke van. Talán erre nem is volt háború. Illetve volt, több is, mert évezredes csoszogástól fényes a márvány a talpunk alatt a sikátorokban. Faltól falig másfél méter. Széle hossza egy kilóméter. Mintha az olasz, a görög óvárosok peremén járnánk. (A szigeteken nem lopnak, már évszázadok óta nem, mert aki lop, azt itt utolérik…) és a polipsaláta, a kagyló, fokhagymás rák, és fűszeres hal, mindenütt. Rizottó rákból, kagylóból, abban talán lehet csalódni, azt könnyebb elrontani, ha kicsit vizes én nem szeretem, de a helyiek nagy kedvvel kínálják…