A kedvesség és barátságos mosoly csapdába ejtheti az érvényesülni vágyó munkavállalókat. Ilyen típusú hozzáállással egy ideig ugyan szépen juthatnak előre, de egy idő után megtorpannak, és feltehetőleg életük végéig megrekednek a ranglétra egy bizonyos fokán. Főleg a nők érzik úgy, hogy a magatartásukkal nem tudnak érvényesülni a férfiak világában, akikből természetesebben jön az agresszió. De sok férfinak is problémát jelent, hogy érvényesíteni tudja az akaratát.
A munka világa nem demokratikus
A német kriminológus és neveléselmélet professzor Jens Weidner az érvényesülés és az erőszakosság kérdésével foglalkozik. A karrierre, mint egy harcra tekint, amely során vagy a vesztesek vagy a győztesek közé kerülhetnek az emberek. Ha valaki a csúcsra tör, annak bizony hatalmi játékokkal is számolnia kell, trükköket és intrikákat is be kell vetnie a siker érdekében.
Weidner a pozitív agresszió alkalmazásában látja a megoldást. Aki erre képes, annak jóval nagyobb esélye van az előrejutásra, mint annak, akinek nehézségeket okoz az indulatok helyes irányba terelése és a megfelelő időpontban történő kimutatása.
A német egyetemi tanár szerint, aki korábban bűnözőkkel is foglalkozott, minderre azért van szükség, mert a munka világa nem demokratikus alapokon szerveződik, a hatalmi harcok igazságtalansághoz és elnyomáshoz vezetnek. Aki itt akar érvényesülni, annak ad tanácsokat „Csípősen a sikerért” című könyve.
Gyémánt analízis
A német professzor Howard W. Polsky amerikai kriminológus által, a new york-i szubkultúrák vizsgálatára kidolgozott gyémánt analízist ajánlja a munkatársak kategorizálására. E szerint minden csoport vezetőkre, fontos személyekre, követők tömegére, elszigeteltekre, kifutófiúkra és bűnbakokra osztható. Weidner szerint ez alapján kell az embereknek azonosítaniuk saját magukat és munkatársaikat, hogy ki tudják dolgozni a hatalmi harcokban felhasználandó taktikájukat.
A nők általában sajátságosan mérgesek munkatársaikra: indulataik ellenére sem akarnak megsebezni senkit. Éppen ezért kell tudatosan fejleszteniük a pozitív agressziójukat. Ha érvényesíteni akarják akaratukat, szembe kell nézniük azzal, hogy valakinek ártanak – hangsúlyozza Weidner – mint azzal is, hogy a magabiztos fellépés másokban félelmet kelthet.
Ennek ellenére nem csak a nők küzdenek ilyen problémákkal, sok férfi gyengébb az érdekérvényesítés terén – foglalja össze tapasztalatait Weidner. Bár az erősebbik nemnél ez a döntésképtelenségből fakad.
A professzor szerint az az ideális, ha valakinek a személyisége húsz százalékban erőszakos és kritikus. Ezeket a képességeinket bevetni azonban nem logika nélkül, hanem taktikusan, kidolgozott stratégia alapján ajánlatos. A szabály egyszerű: aki engem segít, azt én is támogatom, aki ellenem van, azt ellehetetlenítem.
Próbálkozni kell!
A hatalmi játékokba úgy szállhat be először valaki, ha nemet mond. Az a legjobb, ha az alkalmazott vagy a vezető akkor teszi ezt először, amikor értelmetlen munkát kap felettesétől. Természetesen ennek az elutasításnak következménye is lesz, amivel egy jó játékosnak számolnia kell. A többi munkatárs válaszul általában a kezdeményező gyenge pontjait kezdi ki.
Ha azonban valaki korábban elvégzi a saját SWOT analízisét, vagyis azonosítja gyengeségeit, erősségeit, lehetőségeit és a rá nézve fenyegető tényezőket, akkor a többiek reakciója nem érheti nagy meglepetéssel. Weidner világában azonban az egyes tulajdonságainkat nem abba a kategóriába kell sorolnunk, ahová egyébként tennénk: az egoizmus és türelmetlenség a karrier szempontjából egyértelműen erősségként könyvelhető el.
A szervezet tagjainak támadásait természetesen apró taktikákkal tompítani lehet. A megcélzott fél például eltűnhet egy pár percre a mosdóban, vagy egy fontos hívás idejére, hogy összeszedje gondolatait. Weidner a nőknek kifejezetten azt ajánlja, hogy vessenek be olyan válaszokat is, mint például „valami problémája van a nőkkel?”, vagy egyszerűen egy igazi anyai pillantással torkollják le a férfiakat. A lényeg az, hogy mindenképp próbálkozzanak valamivel. Weidner mottója ugyanis így hangzik: „A vereség megengedett, de a nem-próbálkozás nem.”
