Az EGT kibővítéséről szóló szerződést eredeti tervek szerint a csatlakozási szerződéssel egyidőben írták volna alá a felek, ám előbb elsősorban pénzügyi kérdések és most az utolsó pillanatban régi történelmi sérelmek akadályozzák a megállapodást.
A liechtenseini hercegi család és név szerint II. János Ádám herceg a tárgyalások mondhatni legvégén állt elő azzal a követeléssel, hogy a volt Csehszlovákia két jogutód állama, Csehország és Szlovákia ismerje el, hogy a hercegség mindkét világháborúban független és semleges állam volt. Prága és Pozsony azért nem hajlandó Vaduz kérésének a teljesítésére, mert attól tart, hogy a hercegi família jogtalan kisajátítás címén bíróság előtt perelhetné vissza két, a csehszlovák állam által a Benes Dekrétumok alapján a liechtensteiniektől 60 évvel elkobzott festői várat, a Bohémiában lévő Feldsberget és Eisgrubot, amelyek értékét 70 millió fontra becsülik.
Csehszlovákiában a második világháborúban 3 millió németet űztek el szülőföldjükről a nácikkal való kollaborálás vádjával. A Benes Dekrétumok a liechtensteini hercegi családot is sújtották, mert egy kalap alá vették más német ajkúakkal. Csehország és Szlovákia a mai napig nem ismeri el Liechtensteint. A hercegség szerint a kisajátítás teljesen jogszerűtlen volt, hiszen a miniállam mindkét világháborúban semleges volt.
Cyrill Svoboda cseh külügyminiszter készségét mutatta a diplomáciai kapcsolatok létrehozására, de elutasította, hogy ezt feltételekhez kössék. Ha a vita miatt borul a megállapodás, úgy a jelenelgi EU egy része szabad kereskedelmet folytathat az Európai Gazdasági Térség három tagjával, Norvégiával, Izlanddal és Liechtensteinnel, míg a 10 most csatlakozó nem. Megegyezés hiányában az új tagok jelentős pénzforrásoktól is elesnek, hiszen a 3 EFTA-EGT tag által az Unió piacához való szabad hozzáférés fejében fizetett több száz millió eurós hozzájárulás számottevő részét hagyományosan a legszegényebb tagállamok között osztják szét.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
