A Bush adminisztráció kutatókat bízott meg a feladattal, hogy a Jordániától Indonéziáig terjedő országokban mérjék fel az Egyesült Államok népszerűségét. A „Changing Minds, Winning Peace” címmel elkészült jelentés vészjósló adatokat tárt a nyilvánosság elé.
2003 márciusában Szaúd-Arábia, Katar és Jordánia lakosságának kétharmada a legnagyobb fenyegetésnek nem Irakot, hanem az Egyesült Államokat tartotta. Indonéziában az Egyesült Államokkal szimpatizálók aránya az előző évi 61 százalékról 15 százalékra esett vissza. Ugyanígy Törökországban, ahol 52 százalékról zuhant a támogatók aránya 15 százalékra. A brit muszlimoknak pedig csak a 2 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy „az USA a világban a demokráciát támogatja.”
Amerika „kihívásokkal küzd”
„Amerika megítélése a muszlim és az arab világban nem is lehetne a mostaninál rosszabb” – mondta el a kutatást végző egyik szakember. A helyzet elmérgesedéséért az Egyesült Államok a felelős, hiszen többnyire nem volt kész tárgyalni a muszlim világgal. Edward Djerejian, Amerika volt szíriai nagykövete hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok semmilyen módon nincs jelen a muszlim világban róluk folyó mindennapi párbeszédben és vitákban.
„A probléma gyökere nem az amerikai kultúrában, társadalomban vagy annak civilizációs törekvéseiben rejlik, hanem egyértelműen a külpolitikát lehet okolni a kialakult helyzetért – állítja Gerges Fawas, közel-keleti szakértő. – Az egyszerű propaganda már nem elegendő. A tanulmányokból is kitűnik, hogy az amerikai külpolitika radikális megváltoztatására volna szükség.”
A hidegháború után a történelem nem ért véget
Az emberekben kialakult hátrányos képet az amerikai adminisztráció az úgynevezett „közdiplomácia” segítségével próbálja javítani. Az államigazgatás a nemzetközi közönség bevonását, informálását és
befolyásolását érti a fogalom alatt. A kutatók a közdiplomácia erősítését kérik számon az amerikai vezetésen.
Egészen a hidegháború végéig a közdiplomácia bevett amerikai gyakorlatnak számított, azóta önálló intézmény és finanszírozás híján ez a terület szinte teljesen leépült. „A Szovjetunió összeomlásakor úgy gondoltuk, itt a történelem vége. Sajnos tévedtünk” – mondta Djerejian. Emellett egyenesen abszurdnak és veszélyesnek nevezte az Egyesült Államok közdiplomáciai tevékenységének hiányát, és egyértelműen ezt a tendenciát okolta az Amerika-ellenes nézetek elterjedéséért.
„Hi”
Az Egyesült Államok a közel-keleti országokban idén márciusban indította el arab nyelvű életmód magazinját, melyet 18 és 35 év közötti nőknek és férfiaknak szán. A „Hi” magazin, a kormányzat várakozásai szerint, jelentősen javítani tudja majd az Egyesült Államokról kialakult képet. A havonta megjelenő újság „az amerikai kultúrára kíván rálátást nyújtani”, olyan témákat felölve, mint az oktatás, a technológia, a zene, egészség és a sport. A Hi magazint a washingtoni illetőségű Magazine Group kiadó készíti, arab és arab-amerikai újságírók segítségével. A lap egyértelmű eleme annak a médiaoffenzívának, amelyet az Egyesült Államok hosszabb távon kíván megvalósítani a közel-keleti országokban. Egy új 24-órán át sugárzó rádió- és televízióhálózat kiépítése is szerepel a listán, melynek költségeit az USA költségvetése állja. A médiahadjárat ellenzői főleg attól félnek, hogy Washington ezekkel az eszközökkel akar majd válaszolni a Katarban székelő al-Dzsazíra arab televízió és hírügynökség befolyására a muszlim világban.
A jelentés ugyanakkor óva inti az amerikai bürokráciát, nehogy népszerűségi reklámkampányba kezdjen az arab országokban. Az ugyanis csak rontaná az Amerikáról kialakult képet.
A romló muszlim közmegítélést a szakértők első lépésben 300 arabul beszélő amerikai állami közalkalmazott segítségével oldanák meg, akiknek a muszlim országokban kellene főként kultúrdiplomáciai eszközökkel népszerűsíteniük az amerikai életmódot. A jelentés ugyanis rávilágított, hogy az arab országokban kiküldetésben levő amerikaiak fele sem képes az Egyesült Államok politikájáról értelmesen beszélni, így az USA kormányát sem tudja megfelelően képviselni.
Ezenkívül nagyobb mennyiségű ösztöndíjat osztanának szét a muszlim lakosok között, amellyel az Egyesült Államok intézményeiben folytathatnának tanulmányokat. Jelentős pénzeket kellene ugyanakkor fektetni az amerikai rádiósugárzás bővítésébe, így az Egyesült Államok „igéje” egyre több hallgató muszlim fülre találna. A szakértők oktató anyagok lefordítását is javasolják.
