Veszélyes üzemek – tájékoztatják a lakosságot

Dunaújvárosi látkép. Tripla kockázat.

Nem “divat” többé az evakuálás. Ipari katasztrófa esetén az általános szabály szerint mindenki maradjon ott, ahol éppen tartózkodik, és zárkózzon be. A remélhetően jól szigetelt lakásából, munkahelyéről, egyéb helyszínekről a továbbiakban a mentő csapatok, a katasztrófa-elhárítás szakemberei menekítik ki.

KÁOSZVESZÉLY. Az eddigi környezet- és egészségkárosító szennyezést okozó ipari balesetek nemzetközi tapasztalatai nyomán ugyanis ez látszik a legjobb megoldásnak. A menekülés már sokszor káoszhoz vezetett, s az elszenvedett emberi és anyagi veszteség alkalmasint a mérgezés következményeivel vetekedett. Ráadásul a kitelepítésre sem biztos, hogy jut idő. Ha például az olajfinomítókban korábban használt hidrogén-fluorid szabadul el, az rendkívül gyorsan keveredik a levegővel és perceken belül mérgező koncentrációban lehet jelen, azaz nem is maradna idő egy egész várost evakuálni.

A nagy kérdés az, mit tud minderről a honpolgár. Értesült-e arról, hogy veszélyes üzem működik a környéken, és tisztában van-e azzal, mindez bajt okozhat, s baleset esetén mi a teendő? A katasztrófavédelmi hatóságok szerint kizárt, hogy valaki ne lenne tudatában: veszélyes ipari létesítmény található a településen. “A kockázatokat és a teendőket is nyilván ismerik – mondja Vass Gyula, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főosztályvezetője -, hiszen ezekben a városokban a lakosság jelentős hányada éppen az adott gyárban, üzemben dolgozik, s a polgári védelem a helyieket az előírások szerint a veszélyekre fel is készíti.” Ennek persze ellenpéldája is létezik. A csernobili katasztrófa idején például a környező városokban nyitott ablakokban és erkélyeken gyűltek össze az emberek, s nézték a robbanással az égre festett színeket.

Magyarországon 123 veszélyes, s azon belül 51 úgynevezett kiemelten veszélyes üzem működik. Az uniós csatlakozásra tekintettel az úgynevezett Seveso II. Katasztrófavédelmi irányelv útmutatásait is átveszi Magyarország. Eszerint nem csupán veszélyes és kiemelten veszélyes csoportokba sorolja üzemeit, hanem azokról a korábbinál többet árul el a körülöttük élőknek. Az irányelv kiindulópontja ugyanis a nyilvánosság. “Az OKF pénzén lakossági tájékoztatók készülnek, amelyek a korábbinál bővebbek és korrektebbek lesznek” – summázza Vass Gyula. Egyfelől igyekeznek közérthetően fogalmazni, mondjuk bonyolult vegyigyárak esetén is, másrészt a problémák szélesebb körével foglalkoznak. Eddig ugyanis csak a mérgező gázfelhőkről szóltak a védelmi tervek, arról tehát, ha valamilyen toxikus anyag “illetéktelenül” a levegőbe jutott. A Seveso előírásai ennél szélesebb kört érintenek: tűz és robbanás következményeivel is számolnak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakosság a legapróbb részletekig tudhat mindenről, például az alkalmazott technológiáról, vagy a veszélyes anyagok pontos tárolási helyéről. Ezt már csak a terrorveszély miatt is titokban tartják. Az állampolgárok csupán a biztonságuk érdekében fontos információkról szerezhetnek tudomást, államtitkokhoz és ipari titkokhoz ezután sem férhetnek hozzá. A korábbiaknál azonban lényegesen többet tudhatnak meg a környezetükben lévő ipari objektumokról.

KATASZTRÓFA. A veszélyes-séget egyébként ez esetben nem az üzemek mindennapi tevékenysége során kibocsátott szennyező anyagok jelentik. Arról van szó, hogy egy váratlan esemény – földrengés, ár- vagy belvíz, cégen belüli baleset vagy más katasztrófa következtében – környezetre, emberre káros szennyező anyagok áramolhatnak ki. Alapvetően azon gyárak működését tekintik kockázatosnak, amelyek valamilyen veszélyes anyaggal dolgoznak, s azt igen nagy mennyiségben tárolják a gyártelepen. Olajfinomítók, vegyi üzemek, erőművek kerültek fel a listára, s nem véletlen, hogy a hazai kiemelten veszélyes üzemek sorában a Prímagáz és a Mol neve szerepel a leggyakrabban. Előbbi töltő- és tároló-üzemei miatt, utóbbi a finomítói és úgynevezett bázistelepei okán tartozik e körbe.

KÜSZÖBÉRTÉK. A jogszabály veszélyes és kiemelten veszélyes üzemekről beszél aszerint, hogy milyen mennyiséget készletez a cég az ipartelepén. “A kormányrendelet úgy tekinti, hogy ha viszonylag kevés, az úgynevezett alsó küszöbérték alatti a menynyiség, akkor az nem jelent különösebb veszélyforrást” – magyarázza Kajdacsy Ágnes, a Nitrokémia 2000 környezeti illetékese. A környezetvédelmi beruházásairól is ismert vegyigyár egyébként a kiemelten veszélyes, azaz felső küszöbérték feletti kategóriába tartozik. Ebben a körben a tetemes mennyiségű veszélyes anyag önmagában is kockázatot rejt, sőt azt is vizsgálni kell, hogy ha a technológia “önálló életre kel”, elszabadul, akkor képződhet-e új veszélyes anyag, és milyen egyéb hatások – mondjuk tűz – keletkeznek.

A számos környezeti díjat nyert Budapesti Erőmű Rt. öt telephelye közül két üzem is fölkerült a kiemelten veszélyes cégek listájára. Ennek oka, hogy e helyszíneken – Kelenföldön és Újpesten – 5-5 ezer tonna tüzelőolajat tárolnak, ráadásul Kelenföldön 160 tonna sósav is található. “Ez utóbbi miatt ugyan nem kerülne a cég a kiemelt kategóriába – magyarázza Szakay László, az rt. biztonságtechnikai vezetője -, tüzelőolajból ehhez azonban már 2 ezer tonna is elegendő.” A cég erőműveiben alapvetően gáztüzeléssel állít elő villamos energiát, ám tüzelőolajat is kell kötelezően tartalékolnia.

A társaság külső vállalkozással készíttette el biztonsági jelen-tését és belső védelmi tervét. A külső segítséget egyébként az érintett cégek java része nem kerülhette el. A kockázat-elemzéshez ugyanis meglehetősen drága szoftverekre van szükség, aminél a piacról vásárolt elemzés és tanácsadás többmilliós díja is olcsóbb.

A kiemelten veszélyes üzemekre vonatkozó Seveso szabályrendszer a jogalkotóknak több éve, a vállalatoknak tavaly óta ad munkát. Úgy tűnik, ez a céges biztonsági jelentések tavaly év végi határidejével sem ért véget, mert azóta valamennyi társaság a hiánypótláson törheti a fejét. Vass Gyula ezzel együtt azt hangsúlyozza: decemberre egész biztosan rendelkezésre állnak a cégek biztonsági jelentései, és azok alapján elkészülhetnek a települési védelmi tervek is. Előfordulhat mindazonáltal, hogy jóváhagyásukkal – melyet a megyei védelmi bizottságok végeznek – 2004. februárig várni kell. Minthogy azonban a csatlakozás időpontjáig ez megtörténik, Magyarország tulajdonképpen tartja a vállalását.

Előfordulhat az is, hogy az OKF további teendőkre, esetleg plusz beruházásokra sarkallja őket. Például arra, hogy saját, főfoglalkozású tűzoltóságot üzemeltessenek, vagy további jelzőberendezéseket, mondjuk a gázkoncentrációt mérő, érzékelő rendszert szereljenek be. Jó hír cégnek, lakosságnak egyaránt, hogy a biztonsági jelentések beérkezése után az OKF eddig egyetlen cégnél sem írt elő azonnali intézkedést.

KIBÚVÓ. Mindenesetre e különösen kockázatos ipari létesítmények Magyarország területét szépen “beterítik”. A legbiztonságosabb területnek Nógrád megye tekinthető, ahol nemcsak kiemelten veszélyes üzem, hanem “szimplán” veszélyesnek minősített gyár sincs. Hasonlóan szerencsés helyzetben egyetlen hazai vidék sincs, bár további három megyében – Baranyában, Somogyban és Vas megyében – sincsenek kiemelten veszélyes gyárak. Nem így Borsod-Abaúj-Zemplénben: hazánk ezen szögletében 9 ilyen céggel élnek együtt a helyiek. Bizonyos településeknek különösen kijutott: Budapesten 6 vállalat is a kiemelt kategóriába soroltatott, s Kazincbarcika, Dunaújváros, Tiszaújváros, Százhalombatta lakói is kettőnél több hasonlóan veszélyesnek ítélt gyár kockázatainak vannak kitéve. Az érintett települések jelenlegi száma egyébként összesen 35; az adat még változhat, hiszen az 51 kiemelt cég közül több is azon igyekszik, hogy az alsó küszöbérték alá csökkentse az általa tárolt veszélyes anyag mennyiségét. A teljesítendő követelményektől rettentek vissza: a biztonsági jelentést, valamint az OKF által esetleg előírt további teendőket és beruházásokat szeretnék ily módon megspórolni. A “visszatáncolók” pontos számáról ugyan nincs adat, de kérte például átsorolását a városföldi Anthera Kft. A cégek mindezt úgy tehetik meg, hogy nyilatkoznak arról: csak annyi veszélyes anyagot tárolnak, amennyi nem éri el a felső küszöbértéket. Ha az OKF helyszíni ellenőrzésén mégis úgy találják, hogy a limitnél több anyagot tárol az illető cég, azaz kihasználja a tartálykapacitásait, akkor bezárathatják a gyárat.

KÖRGYŰRŰBEN. Habár a hazai kiemelten veszélyes üzemekről – vagyis a Seveso-cégekről – ez év végére mindenképpen tudomásunk lesz, arról még mindig nem, hogy mi van a szomszédainknál a határ közelében. A szlovákiai atomerőmű Budapesttől alig 100 kilométerre viszonylag ismert létesítmény, másról viszont nemigen tudunk. Ezen elvileg segít az az ENSZ-egyezmény, amely az országhatár mentén 15 kilométeres sávban működő létesítményekről egy esetleges balesetben ugyancsak érintett szomszédok számára információnyújtásra kötelez. Az egyezményhez ugyanakkor a szomszédos országok közül Ukrajna, Szerbia és Szlovákia nem csatlakozott, a belépő Ausztria, Horvátország, Szlovénia és Románia közül pedig az utóbbi három egyelőre nem készített listát a Seveso-cégekről. Ezek az országok ugyanis csak 2004-2005-re vállalták veszélyes üzemeik feltérképezését. Megjegyzendő, atomerő-művek akkor sem lesznek a listán, mint ahogy a hazai felsoro-lásban sem szerepel Paks. A Seveso-egyezmény nukleáris anyagokra ugyanis nem vonatkozik.