Szeret Ön adózni? És mit válaszolna, ha azt kérdeznénk, hogy szokott-e lottózni? Olvasóink több mint fele rávághatná, hogy neki vagy családtagjának ezen a héten is van lottója, és bízik a 2,5 milliárd forint
megnyerésében. Sok sikert kívánunk persze, de valójában kétszer tettük fel ugyanazt a kérdést: szeret Ön adózni? A pénz amelyet önként lottóra költünk, nagyrészt az államkasszában köt ki ugyanis, körülbelül a megjátszott összeg 40 százalékát osztják újra. Tehát felfoghatjuk a szerencsejátékokat úgy, mint „önkéntes adót”!
A lottó akkor fogy a legjobban, ha milliárdos főnyereményekkel kecsegtet. Ezen a héten előreláthatólag közel 1,5 milliárd forintot fogunk költeni csak ötöslottóra. Ha már lottó helyett nem fektethetünk mindannyian Szerencsejáték Rt. részvényekbe, legalább legyen Ön az az egy, aki nyer, ha már a másik ötmillió veszít!
Lehetne soknak sokat?
Már többször felmerült a főnyeremény maximalizálásának ötlete. A jelenlegi 2,5 milliárdos nyeremény az ötösön több mint elég a pazar életszínvonal kialakításához. De már 1 milliárd forinttal is lehet nagyon jó életszínvonalat teremteni, érdemes lenne talán arra törekedni, hogy minél többen jussanak olyan nyereményhez, ami jelentősen javít az életükön. Ha a 2,5 milliárd forintból másfelet szétosztanának a négyesek között, akkor a kevesebb, mint 2 millió forint helyett közel félszáz ember juthatna 30 milliós nyereményhez, ami azért már érezhető változást hozhat életükbe, egy új kocsi és/vagy új ház formájában. És talán mindannyian beleegyeznénk, ha „csak” egymilliárd forinttal gazdagodnánk az ötös formájában. Persze ez is csak üzlet és nem arra megy ki, hogy mi járjunk jól.
Ha vetünk egy pillantást a statisztikára, akkor érdekes számokat találhatunk. A Szerencsejáték Rt., az állam monopóliumot élvező vállalata szerint évente minden magyar négytagú család átlagosan 31 200 forintot költ lottóra és társaira. Ez egy átlagos havi fizetés fele! Ennek 60 százalékát el is bukja.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a magyarok vannak a leginkább lottózó kedvükben. A régióban maradva: a lengyelek ennek az összegnek a felét, a szlovákok a harmadát költik el számsorsolásos játékokra.
Fittyet hányunk a rációra?
Jogos a kérdés, hogy a számok tükrében miért éri meg lottót venni. Nem mond ez ellent a közgazdaságtan alaptételeinek? Amikor beültetik a fiatal közgazdászhallgatókat a padokba az ország vezető közgazdaság-tudományi egyetemein, akkor a Fővám téren és Debrecenben is azzal kezdik az okítást, hogy az emberek racionálisan viselkednek, nem fektetnek olyanba, ami nem hoz tisztes haszont. A lottó és barátai azonban garantáltan megszabadítanak minket pénzünk több mint felétől, eltekintve persze attól a néhány száz szerencséstől, aki a szerencsejátékoknak köszönhetően vált multimilliomossá.
A megoldás kulcsa a remény és a szórakozás. Sokunknak nem nagyon adatik meg más lehetőség arra, hogy mesés vagyon birtokosai legyünk. Ezenkívül a lottóval nemcsak reményt vásárolunk, hogy meggazdagszunk, hanem szórakozást is, hiszen jó érzéssel tölti el az embereket, ha arra gondolhatnak, talán jövő hétfőn megveszem a céget, ahol dolgozom és kirúgom a főnököm.
Továbbá az emberek általában nincsenek is tisztában azzal, hogy mennyit veszítenek. Hihetik azt, hogy ez nekik megéri. Ha elfogadjuk ezeket az érveket, akkor a közgazdaságtan iránt aggódók fellélegezhetnek, a tudomány alapjai mégsem rendültek meg.
Ha kevés az adóbevételed…
Egy másik szemszögből is megvizsgálva témánkat: a lottó nagyon jó annak, aki nem lottózik. Említettük, hogy a nyereményekre a bevétel 40 százalékát fordítják. A maradék háromnegyede az államkasszát, a köz vagyonát gyarapítja, ez mintegy 30 milliárd forint értékben.
Mivel ezek a bevételek többnyire nincsenek kiadásokhoz kötve, hozzájárulnak sok mindenhez, amire az állam költ. Ha az emberek kevesebbet lottóznának, a kieső bevételt csak az adók emelésével vagy a kiadások lefaragásával lehetne pótolni. Tehát a lottózó állampolgároknak hála, kevesebbet kell adóznunk, ezért legalább némi vállveregetéssel feltétlenül tartoznak nekik az adófizetők.
