Az orvos, aki a számtalan életet megmentő technikát kidolgozta, maga egy náci haláltábor viszontagságait élte túl. A háború után az USA-ba emigrált, ahol az ötvenes években dolgozta ki életmentő metódusát.
Bár a szájon át lélegeztetésről már a Bibliában is esik szó, sokáig, évszázadokon át inkább sarlatánok foglalkoztak az újjáélesztéssel: módszereik nem voltak kíméletesek: forró hamut szórtak az eszméletlen testre, esetleg megkorbácsolták azt, vagy éppen – Szent Gellért kivégzéséhez hasonlóan – egy hordóban legurították egy hegy oldaláról.
Safar ezek után, az ötvenes években fedezte fel újra a szájon át lélegeztetést, ami – máig úgy tűnik – hatékonyabb módszer az újjáélesztésre, mint a középkori metódusok. A technika kidolgozásában egyébként részt vett egy másik kutató, James Elam doktor is, aki Safar kollégája volt.
A hatvanas években Safar eljárását kombinálták a mellkasi „masszázzsal”, vagyis ha nyomást gyakorolnak a mellkasra és szájon át lélegeztetik az eszméletlent, akkor sokkal nagyobb az esély az újraélesztésre. Így alakult ki a ma alkalmazott módszer, a kardio-pulmonáris újjáélesztés (angol rövidítéssel: CPR).
Safar Pittsburghben, az USA Pennsylvania államában élt haláláig, és az ottani egyetem orvosi klinikájának professzora volt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
