Belföld

Magyar bankrendszer – mit hoz a csatlakozás?

admin
admin

2003. 07. 29. 11:50

Nem számítanak jelentős befektetői mozgásra az elemzők az EU-ba és az euróövezetbe lépésünk után. Bankrendszerünk különösen vonzó addig, ameddig magas a kamatszint.

Magyarország EU-csatlakozása rövid távon kis mértékben változtatja meg a hazai pénzügyi szektor szerkezetét. Ugyanakkor középtávon hazánkban is várhatóak intézményi változások, egyrészt az unióban zajló reformfolyamatok miatt, másrészt az euróövezetbe való belépéssel – derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által készített tanulmányból.

Korábbi belépők

 

A magyar pénzügyi rendszer előtt álló pénzügyi folyamatok felméréséhez kevéssé lehet hasznosítani a korábbi csatlakozók (Görögország, Spanyolország, Portugália, Ausztria, Finnország és Svédország) tapasztalatait, mert gazdasági fejlettségük jelentősen eltért, és belépésük idején még nem létezett a mai értelemben vett egységes pénzügyi piac. Elkülönült nemzeti pénzügyi rendszereik már az Európai Unió keretei között élték át a konvergencia-folyamat meghatározó részét.  

Ledőlnek a korlátok

A legfőbb változás, amivel közvetlenül a csatlakozás időpontjában számolni kell, az, hogy a külföldi pénzügyi közvetítők szabadon nyújthatják szolgáltatásaikat, a korlátozások teljes egészében megszűnnek. Bár a bankok, a biztosítók, brókercégek és más pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatók eddig is komoly szabadságot élveztek Magyarországon, a fiókszabályozásban fellelhető kötöttségek a későbbiekben nem lesznek összeegyeztethetőek az unió belső piacára vonatkozó „egységes európai útlevél” elvével.

Ezek közül a legjelentősebb a dotációstőke-előírás, ami tulajdonképpen leánybankként kezeli a külföldi bankfiókokat. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzői a bankszektor középtávú fejlődési irányait leíró tanulmánykötetükben ugyanakkor nem számítanak arra, hogy az EU-csatlakozás után rövid időn belül a jelenlegi leányvállalatok tömegesen alakulnának át bankfiókokká. A másik oldalon, a korlátozások leépítése a hazai pénzügyi szereplők számára is hordoz előnyöket, így lehetővé teszi, hogy a külföldiekkel megegyező adminisztratív és üzleti feltételek mellett jussanak külföldi instrumentumokhoz.

Európai reformok

 

A magyarországi csatlakozást számos reform kíséri az Európai Unión belül, ezért hazánknak, nemcsak az európai piachoz, hanem a változó körülményekhez is alkalmazkodnia kell. A kontinens pénzügyi szektora két vonalon: a liberalizáció és a szabályozások egységesítése során fejlődik tovább. Középtávon konkrét lépések is várhatóak a tagországok nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszereinek harmonizálásában. Ezzel párhuzamosan 2006-2007-re tehető a banki tőkekövetelményekre vonatkozó új alapelvek, az úgynevezett Bázel II. bevezetése. A változások Magyarország számára is jelentőséggel bírnak majd, mert az új tőkeszámítási modellek meghatározzák, hogy a hazánkban működő szolgáltatók fiók, leányvállalat vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás formájában valósítják meg a jövőben tevékenységüket.  

Külföldi kézben

Az EU-csatlakozás zökkenőmentes lefolyását az európai és a magyarországi pénzügyi piacok számos hasonlósága segíti. A szabályozás területén a hazai törvények, így a tőkepiaci, illetve a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló jogszabályok lényegében megegyeznek az európai joganyaggal, és már tartalmazzák a csatlakozáskor életbe lépő cikkelyeket is.


Magyarország pénzügyi piacán számottevő részben ugyanazok a szereplők vesznek részt, akik Európában is meghatározó befolyással bírnak. A magyar bankrendszer 70 százaléka, a biztosítási szektor 80 százaléka van külföldi befektetők tulajdonában, és a hazánkban működő befektetési, illetve pénzügyi vállalkozások is jórészt külföldi kézben levő intézményekhez kapcsolódnak. Többek között a piaci szereplők összetétele miatt sem számítanak a PSZÁF elemzői nagyobb befektetői mozgásra közvetlenül a csatlakozás után.


A pénzügyi termékek kínálatában lényegében minden, Európában megtalálható szolgáltatás, termék Magyarországon is jelen van, de ezek kereskedelmi volumene gyakran csekély, ezért eredeti funkcióikat sem töltik be érett formában.

„Kicsi a takaró, rövid az ágy”

A hasonlóságok mellett tekintélyes különbségek akadályozzák a magyar pénzügyi piac lemaradásait csökkentő konvergenciát. Ezek az eltérések az EU-csatlakozással nem számolódnak fel azonnal. Csak hosszútávú közeledési folyamat során lehet például megszüntetni a hazai és az európai jövedelmi, illetve vagyoni különbségeket. Bár Magyarországon az egy főre jutó GDP tényleges árakon számítva 2002-ben az európai átlag 30 százalékát is elérte, a felhalmozott vagyon tekintetében ez a különbség – óvatos becslés szerint – közel tízszeres. A vagyoni és a jövedelmi szint visszamaradottsága gátolja a pénzügyi szektor méretének növekedését, az általa közvetített vagyon az EU-átlagnak mindössze 9 százaléka.

A szűk piac folyománya a pénzügyi szegmensek közötti kiegyensúlyozatlanság, némely üzletágak viszonylagos fejletlensége. A vállalatfelvásárlási és -finanszírozási üzletág vagy a pénzügyi derivatívák kereskedelme például az alacsony piaci potenciálból adódóan nem nyert teret hazánkban. A vállalati kötvénypiac szintén teljesen hiányzik, és a részvénypiac is kicsi súlyt képvisel a gazdaság egészének finanszírozásában, ám ennek oka nemcsak a piac sovány mérete, hanem a fejlett gazdaságokétól elmaradó monetáris stabilitás, és az általános befektetői bizalomhiány.

Jól jövedelmez a tőkehiány

Kiugró eltérést mutat az európai lehetőségekhez képest a magyar pénzügyi szektor jövedelmezősége, ami a befektetett tőkére vetítve a bankok esetében hazánkban megközelíti a 20 százalékot, míg az Európai Unióban mindössze 8-15 százalék között mozog. Az alszektorok jövedelmezősége a bankszektor nyereségességének folyománya, ezért a bankokon kívüli szegmensekben sem ritka a 14-27 százalékos kifizetődési arány.


A PSZÁF szakemberei egyértelműen a kiemelkedő banki kamatrésekben látják a példátlan haszon okát, a kamatrések viszont a bankoktól független, makrogazdasági tényezők miatt nőttek esetenként az EU-átlag duplájára. A reálkamatrés eltéréséért Magyarország tőkeszegénysége okolható, ilyen




körülmények között ugyanis a tőke határtermelékenysége magasabb, mint a fejlett gazdaságokban. Hosszabb távon – több évtizedes periódusra gondolva – számítani lehet a tőkeszint kiegyenlítődésére, de rövid távon a kormányzat túlköltekezése konzerválja az „egészségtelen” makrogazdasági környezetet, mert a tőke iránt többletkeresletet generál. A helytelen fiskális politika így egyszerre emeli a nominális kamatlábak két komponensét: az inflációt és a reálkamatlábat.

Vonzó kamatszintek

Az infláció megfékezése érdekében a jegybank természetes reakciója, hogy a tőkekeresletet mérsékelve emeli a belföldi banki forrásszerzés költségeit. A jegybanki betéti kamatok közötti különbség azonban, az inflációs rátákban levő eltérés kétszeresét közelíti meg, ami a jegybank egyéb egyensúlyteremtő tevékenységére utal. A tőkebeáramlásból eredő felesleges likviditás semlegesítésében is a jegybanki betéti kamatláb a legfőbb eszköz hazánkban, az eurórégióban – ezzel szemben – a bankrendszer nem rendelkezik szabad likviditással, és a központi bank a refinanszírozási kamatlábat használja a pénzpiac szabályozására.

Amennyiben a kamatkülönbségek fennmaradnak, számítani lehet újabb bankok megjelenésére Magyarországon, de az uniós szintekhez közelítő nettó kamatráták mellett a magyar bankrendszer plusz jövedelmezősége veszteségbe fordulna. A kamatból származó eredményeken kívüli egyéb díjakból adódó bevételekben bankrendszerünknek nagy a lemaradása, ezért ha kizárólag a kamatszintek módosulnának, akkor a magyar gazdaság már korántsem lenne annyira vonzó az új piacralépők számára.


A cikk hátteréül szolgáló dokumentumokat a PSZÁF, illetve az MNB honlapján olvashatja el. 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Farkas Norbert / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.