A sziámi ikrek szétválasztása különösen veszélyes műtétnek számít, mivel az operációt végző orvosok minden esetben találkozhatnak valamilyen teljesen új, ismeretlen problémával.
Ötven százalék esély volt a sikerre
A 29 éves testvérpár szétválasztásával egy 28 fős orvos csoport és több mint 100 asszisztens foglalkozott. Különös nehézséget jelentett, hogy agyuk szorosan össze volt nőve és a szétválasztás során nagy volt a vérveszteség veszélye. „A legjobb tudásunk szerint jártunk el. Mindent megpróbáltunk, de Ladan nagyon sok vért vesztett” –nyilatkozta kedden a testvérpár barátainak és ügyük támogatóinak százai előtt Kumar Nair, a szingapúri Raffles kórház orvosa. Ladan után nemsokkal Laleh Bidzsani is életét vesztette szintén a vérveszteség következtében.
A műtét vasárnap kezdődött a pár összenőtt koponyájának szétválasztásával. Ezután öt idegsebész kezdte meg a két önálló agy szétválasztását. Milliméterről milliméterre haladtak, és a beavatkozás végül hosszabbra nyúlt, mint a tervezett 10 óra. Ez volt az első olyan eset, hogy felnőtteket kellett szétválasztani, és az orvosoknak ilyen esetről még semmilyen tapasztalatuk nem volt. A sikerre 50 százalék esélyt láttak.
Az első sziámi pár
A sziámi ikrek kifejezés a XIX. századi torzszülött-mutatványosoktól származik, amikor a fizető nézőközönség sorban állt, hogy megbámulhassa Enget és Csangot, a Thaiföldről érkezett felnőtt összenőtt ikreket. A valóságban azonban Mary és Jodie névre hallgató ikrek nem voltak sziámiak, szüleik nem Ázsiából érkeztek, sőt nem is jártak Thaiföldön. A sziámi megnevezést máig is sokan kifogásolják, mégis a legtöbb nyelv így nevezi a szerveiknél összenőtt testvérpárokat.
1996-ban a Bidzsani testvérek szétválasztását egy német orvoscsoport elutasította, mivel a sikerre igen kevés esélyt láttak. A testvérpár azonban ragaszkodott az operációhoz és novemberben Szingapúrba utaztak, ahol az orvosok vállalták a kockázatos műtétet.
Gyermekkorban nagyobb a túlélés valószínűsége
Hasonló esetre 2002-ben már volt példa, akkor azonban a páciensek lényegesen fiatalabbak voltak. A két egyéves, guatemalai kislány szétválasztására Los Angelesben került sor. A tizenhat órás agyműtéttel szétválasztott gyermekek mára szinte teljesen felépültek. Alapvető különbség azonban, hogy szöveteik – fiatal korukból adódóan – lényegesen gyorsabban regenerálódtak. A két kislány esélyeit javította az is, hogy egészséges méretű agyukat hártya választotta el, valamint a vérellátást biztosító artériák is külön futottak. A vénák azonban mindkét agyon keresztül vezettek, ezért az operáció legkritikusabb pillanata az volt, amikor ezeket külön kellett választani.
A plasztikai sebészek a guatemalai kislányoknál előre gondoskodtak arról, hogy legyen elég hámszövet, amellyel beboríthatják a két agyat. A műtétet megelőző hat hétben ballonokat ültettek a bőrük alá, amelyet fokozatosan folyadékkal töltöttek fel, tágítva és növelve a fejüket borító szöveteket. A meglévő koponyacsontokat két rétegre bontották, hogy mindkét kislány szervezetének regenerálódására megfelelő felület álljon rendelkezésre.
Magyarországon sikeresen választották szét Melindát és Izabellát
Magyarországon is volt példa hasonló sebészeti beavatkozásra – mondta el lapunknak Dr. Kalmár László, a Segítő Jobb Alapítvány kuratóriumának elnöke. A kisperegi ikerpár szétválasztása 1999-ben történt. Melindát és Izabellát a Szegedi Gyermekklinikán választották szét. Mivel nincsenek e célra specializálódott osztályok, az erdélyi kislányok műtétéhez is alkalmi jelleggel fogtak össze a sebészek és az idegsebészek. A szegedi eset legnehezebb feladata az volt, hogy a szétválasztott pár egyik tagjának mellkasában megfelelő helyet kellett kialakítani a szervek működéséhez.
A két erdélyi kislány ügyét anyagilag is támogatta a Segítő Jobb Alapítvány, amely eddig ötvenezer határon túli beteget segített, hogy költséges orvosi beavatkozásokhoz juthassanak. A FigyelőNet kérdésére, hogy milyen összeget emészt fel egy ilyen orvosi beavatkozás, Dr. Kalmár László úgy nyilatkozott, hogy a kisperegi sziámi ikerpár szétválasztása nem tartozott a legköltségesebb műtétek közé: a négy évvel ezelőtti operáció költsége 2-3 millió forint között mozgott. Természetesen magán a műtéten kívül rengeteg előzetes vizsgálatra volt szükség, és a kislányoknak máig is utókezelésekre kell járniuk. A műtét ára nem kirívóan magas, ha figyelembe vesszük, hogy egy bonyolultabb szívműtét is ennyibe kerül, és ennél jóval költségesebb egy csontvelő átültetés.
A szingapúri ikerpár esetével kapcsolatosan Dr. Kalmár László megjegyezte: sajnálatos, hogy az ilyen jellegű műtéteket a média gyakran a középpontba helyezi. „Mindenkinek joga van a magán betegséghez és tragikus esetben a magán halálhoz is” – mondta.
