Belföld

Írás- es olvasászavar – karrier kizárva?

Akinek gondja van az olvasással, írással vagy számolással, már a kezdet kezdetén hátrányba kerül, pedig vannak olyan pályák, ahol a kreativitás sokkal fontosabb, mint az összpontosítás képessége.

A nem kezelt diszlexia

András gyermekkora óta küzd nem kezelt diszlexiájával, amelyhez enyhe diszkalkulia is társul. Az írásbeli felvételik többségére ma már el sem megy, úgy érzi, előre kódolva van a sikertelensége. A középfokú Origó típusú – volt állami – nyelvvizsga írásbeli része megoldhatatlan problémát jelent a számára, holott a szóbeliből már a felsőfokot is letette. Számára a figyelemkoncentrációs teszt „d” betűi pontosan ugyanannyit érnek, mint a hasonló írásképű „p” betű. Teszteredményei ennek értelmében átlag alattiak, ugyanakkor projektív teszteken (Rorschach, T AT) kiemelkedő kreativitást mutat fel.

A legfrissebb kutatások szerint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia problémája a gyermekek akár 15-25 százalékát is érinti, országtól és szociális háttértől függetlenül. Ezek a gyermekek jól vagy rosszul kompenzálva zavaraikat, de előbb-utóbb belépnek a munkaerőpiacra. Ha nem kapnak időben segítséget, hátrányba kerülhetnek társaikkal szemben. Nehezen, vagy egyáltalán nem fognak előre jutni a ranglétran.

A kreativitás nimbusza: mégsem lesz mind Einstein!

„A kiválasztást végző HR szakembernek nagyon oda kell figyelnie, hogy a jobb agyfélteke dominanciájával küzdő diszlexiás, diszgráfiás jelölteket egy-egy rosszul összeállított írásbeli tesztsor ne dobja ki a kiválasztás első körében” – mondta el a FigyelőNetnek Szabady László pszichológus. Főleg akkor van különös jelentősége ennek, ha kreatív munkakörökre keres munkatársakat egy cég. Egy reklámszövegszerző vagy PR munkatárs, sőt általában a jó munkahelyi vezető esetében fontosabbak a projektív teszteredmények, mint a figyelemösszpontosítás mértéke.

Amerikai vizsgálatok szerint a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek 2,3 százaléka kifejezetten kreatív zseninek tekinthető. Már amennyiben módot kapnak ennek bebizonyítására. Viszont tévhit azt gondolni, hogy minden diszlexiás vagy diszgráfiás tanulóból Einstein lesz.

Felnőtt diszlexiás az irodában

• Csak akkor érzi magát teljesen rehabilitáltnak, ha hivatása magaslatára kerül, és ehhez titkárnő áll rendelkezésére
• Nem kezelt formájában alacsonyabb szintű munkát választ, mint képességfedezete indokolná (szívesen választ kevés írásbeliséget igénylő állást, szakmát)
• Negatív visszacsatolások esetén elhiszi, hogy lusta és buta, ezért nem mer feljebb lépni a szakmai, szervezeti ranglétrán
• Háromszor annyi időt tölt a jelentések olvasásával
• Amikor csak lehetséges, a szóbeliséget részesíti előnyben az írásbeliséggel szemben, inkább telefonál, mint hogy levelet, SMS-t írjon
• Idegesíti a hangzavar az irodában
• Írott anyagot felolvasás helyett tartalmilag foglal össze
• Fokozott az önbizalomhiánya, ezért
• Munkahelyén sokszor kötekedőnek, összeférhetetlennek tartják főnökei és kollégái
• Kreatív, asszociatív munkafeladatokban gyakorta nyújt kiemelkedő teljesítményt (Forrás: Beate Lohmann Diszlexiások az iskolában Akkord 1998)

Ne legyen könyvelő, se korrektor!

Valójában inkább észlelési zavarokról van szó, mint valódi teljesítményzavarról. A tanulási zavarral küszködő gyermek és felnőtt ismeretfeldolgozása, a többségtől elétérően, a linearitás helyett több környezeti információ együttes feldolgozásával történik. Ezért az ilyen személy hamar kimerül, hiszen sokkal erőteljesebb koncentrációt kíván tőle az írásbeli munkavégzés.

Amennyiben felnőtt munkavállalóként egész napos odafigyelést igénylő munkakörbe kerül, előre számíthat a kudarcokra. Kollégái nem értik majd, mitől fáradt folyton. Az előtte heverő szöveget gyakorta nem is képes végigolvasni, helyette kulturális hátterére támaszkodva, mintegy kiegészíti a valójában nem is látott szöveget vagy számsort. Ettől szeleburdinak, felületesnek tűnik. Írásbeli jelentéseiben gyakoriak a félregépelések, elmaradt szótagok, hiszen ő azt hallja, amit írni szándékozik, de nem azt veti papírra. Szóbeliséget igénylő munkakörökben viszont, mint például az idegenvezető vagy a szakos tanár, szárnyakat kaphat.

„A szövegszerkesztők és az e-mailek megjelenése, kiegészülve az automatikus helyesírás-ellenőrző programokkal, sokat javított a tanulási zavaros munkavállalók irodai beilleszkedésén” – mondja Náhlik Alpár karrierspecialista. De kétségkívül ma is gyakori az olyan HR-vezető, aki egyetlen riport vagy önéletrajz elgépelései alapján leír egy jelöltet, holott ezzel talán éppen egy remek szakembert engedett át a konkurenciának.

Egyre többen indulnak hátrányból

A tanítók és a logopédusok egy részének véleménye szerint az olvasástanítás módszertanának változásával nőtt meg a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek aránya. Írásbeliségre épülő kultúránkban a többieknél háromszor lassabban olvasó, számoló gyermek nagy hátránnyal indul. Az osztálytanítótól kapott negatív visszacsatolások pedig leginkább negatív, deviáns irányokba lökik. Nehezen lesz így belőle képességeinek megfelelő munkavállaló. Ez tehát egyben gazdasági, GDP-re lefordítható vesztesége is egy országnak – írja Diszlexiások az iskolában című könyvében Beate Lohmann.

„A diszlexia gyermekkorban remekül kezelhető, a jobb-bal agyféltekei tevékenység integrálásának elősegítésére remek eszközök vannak – mondta el a FigyelőNetnek Muzsnai Márta, nevelési tanácsadóként tevékenykedő pszichológus. – Ilyenek például az Ayres eszközök, ezekkel a guruló, pörgő, ingó-bingó, szédítő, egyensúlyozást igénylő játékszerekkel a fejlesztő pedagógusok, illetve az arra kiképzettek úgynevezett Ayres terápiát végeznek.” Ezek az eszközök segítenek pótolni a városi gyerekek számára azt, amit a vidékiek készen kapnak: a fára mászás, a kergetőzés, fogócskázás, pörgés-forgás korlátlan lehetőségeit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik