A 600 oldalas, 1958-ban publikált Exodus milliós példányszámban kelt el világszerte. A könyv Izrael állam megszületéséről, az európai zsidóság kivándorlásáról szól. Az Izrael 1948-as alapításáról szóló könyvet tucatnyi nyelvre lefordították, és mint azt a CNN megemlíti, még a kommunista országokban is terjedt, gyakorlatilag szamizdatként.
Különösen a Szovjetunióban élő zsidók között volt népszerű a kötet, ahogyan erre egy 1988-as interjúban maga Uris is utalt.
Uris energikus, fáradhatatlan utazó volt. Gyakran az életét is kockára tette. Az 1956-os közel-keleti konfliktus (nálunk ezt a szuezi válság néven emlegetik) idején is a helyszínen járt, és sok száz kilométert tett meg a térségben. A szuezi válságról tudósított egyébként utoljára újságíróként.
Az író nem kevésbé aktív volt, ami a vitákat illeti: a rendezők közül Otto Preminger és Alfred Hitchcock egyaránt pereskedett vele, az Exodus és a Topáz című filmek körüli nézeteltérések miatt.
Uris Mila 18 című regényének, amely a varsói gettó felkeléséről szólt, különleges irodalmi hatása volt: az akkor még ismeretlen Joseph Heller amikor meglátta a 18-ast a kötet címében, átírta saját könyvének címét, s ezért beszélünk ma a 22-es csapdájáról, és nem a 18-aséról…
Uris háromszor nősült, és két gyermeket hagyott maga után. Az írót háromszor buktatták meg angolból az iskolában, és soha nem fejezte be a gimnáziumot. A második világháborában tengerészgyalogosként szolgált, és ezután kezdett magazinoknak írni.
