A jóslat bevált, s a helyzet válságos voltát már az iráni teokratikus rendszer legfőbb haszonélvezői – a síita főpapok – közül is kezdik néhányan beismerni. A konzervatív vezetők többsége azonban még – legalábbis a nyilvánosság előtt – garázda elemek és amerikai ügynökök maroknyi csoportja aknamunkájának tünteti fel az egy hete tartó, Irán számos városára kiterjedő tiltakozó akciók sorozatát.
Irán 67 milliós lakosságának csaknem a fele 25 éven aluli fiatal. A tüntetők túlnyomó többsége fiatal ember, akinek meglehetősen borús a jövője. Nyomasztó az ország gazdasági helyzete, kevés a tanulmányi hely az oktatási intézményekben, és még kevesebb a munkahely az iskolák elvégzése után.
A magas infláció felemészti a családok megtakarításait, így a tartalékokra sem lehet számítani a munka nélküli nehéz idők átvészelésében. A felsőoktatási intézmények elvégzése után a diákok óriási hányada kénytelen beérni rosszul fizető, részmunkaidős foglalkoztatással, és még örülhet is, ha nem teljesen állástalan. Aki megteheti, és megfelelő a végzettsége hozzá, igyekszik kijutni Nyugatra – írta az iráni belpolitikai válságról készült elemzésében a német dpa hírügynökség.
A gazdasági nyomorúsághoz és bizonytalansághoz társulnak a mindennapi élet kis zaklatásai, megaláztatásai, amelyek az országban uralkodó iszlám törvényekből adódnak. A fiatal lányokat őrizetbe veszik, ha vétenek a szigorú öltözködési szabályok ellen, ha nem burkolóznak egész testüket elfedő öltözékekbe. Még a fiatal férfiak is rendőri őrizetbe kerülhetnek, ha túlságosan nyugati stílusú ruhát vagy hajviseletet hordanak.
Súlyos következményekkel járhat, ha fiatal férfiak és nők szorosabb kapcsolatba kerülnek házas köteléken kívül. A szűk baráti körben rendezett kisebb ünnepségekre is bármikor lecsaphat az erkölcsrendészet, ha ott férfiak és nők együtt szórakoznak. Jobb esetben megússzák súlyos pénzbírsággal, rosszabb esetben megkorbácsolják őket.
A fiatalok – különösen az egyetemi ifjúság – mélységesen csalódtak azokban a reményeikben, amelyeket 1997-ben, Mohammed Hatami elnökké választásakor tápláltak. Hataminak nem sikerült beváltania az iszlám demokrácia megvalósítására tett ígéretét. Néhány évvel ezelőtt még azt skandálták a diákok nyilvános összejöveteleiken: “Szeretünk és támogatunk, Hatami”. A mostani tüntetéseken már ezt: “Mondj le, Hatami!”.
A tüntető iráni diákok követelései napjainkra feltűnően radikálisabbá váltak a néhány évvel ezelőttieknél. Már nem a jelenlegi iszlám rendszer reformját követelik, már népszavazást akarnak az ország alkotmányban rögzített iszlám rendjéről, követelik a vallás és a politika, a vallás és az állami élet szétválasztását.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
