Belföld

Merrill Lynch: elavult a maastrichti kritériumrendszer

Az EU által a Maastrichti Szerződésben megkövetelt kritériumok elavultak, azokat felül kellene vizsgálni - áll a Wall Street Journal Europe szerdai számában. A cikk szerzője szerint szinte biztosra vehetőek a spekulatív támadások az ERM-2-es rendszerhez csatlakozó országok devizái ellen.

Az Isaac Tabor, a Merrill Lynch feltörekvő országok kötvénypiacaiért felelős elemzési igazgatója által jegyzett írás szerint az Európai Árfolyam Mechanizmus (ERM-2) “kockázatos és szükségtelen vesszőfutás” az eurózónához csatlakozni kívánó, az Európai Unióba a jövő évben belépő tíz ország számára.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy Pedro Solbes, az Európai Unió monetáris ügyekért felelős biztosa kedden, egy prágai konferencián kijelentette, hogy a csatlakozni vágyók alkalmasságát egyéb kritériumok mellett mérni hivatott árfolyam-stabilitási mérce nem a korábban mindenki számára nyilvánvaló plusz-mínusz 15 százalékos sáv, hanem egy ennél szűkebb, plusz-mínusz 2,25 százalékos sáv lesz. A sávból két évig nem léphet ki az adott ország fizetőeszközének árfolyama.

A bejelentés annyira meglepte a piaci elemzőket, hogy az ING londoni irodája például először hírügynökségi félreértésre gyanakodott, majd telefonon megkereste a konferencián Solbes mellett ülő személyt, hogy megtudakolja tényleg mondott-e ilyet az EU hivatalnok.

A Merrill Lynch szakérője szerint az ERM-2 azt jelenti, hogy az eurózóna-tagságra vágyó országok “a független monetáris politika minden előnyét feladják cserébe a majdani eurózóna tagság által kínált néhány előnyért”. Tabor úgy gondolja, hogy a kötelezően a sávban tartott árfolyam a vélhetően jelentkező gazdasági hátrányok mellett “szinte bizonyosan előidéz spekulatív támadásokat az adott devizák ellen, s ezek némelyike sikeres is lesz, ami az ERM-2-ből való kilépést vonja maga után”. A WSJE által ismertetett vélemény egyenesen “purgatóriumnak” nevezi az EU által megkövetelt árfolyamrezsimet, s annak újragondolását tartja szükségesnek.

A Solbes által kedden említett plusz-mínusz 2,25 százalék széles árfolyamfolyosó egyébként voltaképpen az ERM-1. Ezt azonban az EU kénytelen volt feladni, mivel spekulációs támadások nyomán mind az olasz líra, mind pedig az angol font kilépett ebből a sávból. Ezt követően, 1993-tól vezették be az ERM-2-nek nevezett plusz-mínusz 15 százalék széles sávot.

A cikk szerint a Maastrichti Szerződésben foglalt kritériumok elavultak, mivel azt az állapotot képezik le, amikor Németország még bizalmatlan volt a hozzá hasonló nagyságú országok árfolyam- és inflációs politikájával szemben. A helyzet azóta azonban gyökeresen megváltozott. Az EU-hoz jövőre csatlakozó tíz ország összesített nominális GDP-je a holland nominális GDP-nek felel meg, azaz az EU összesített GDP-jének a 4,5 százaléka. Ez igencsak csökkenti annak esélyét, hogy a csatlakozó országok esetleges laza fiskális vagy monetáris politikája destabilizálja az uniót.

A Maastrichti Szerződés alkalmatlanságát a szerző szerint közgazdasági érvek is alátámasztják. A csatlakozó országok GDP növekedési üteme általában jóval nagyobb, mint az EU átlag, a termelékenység növekedési üteme a technológiai felzárkózás miatt szintén nagyobb. Minden más feltétel változatlansága esetén ez a különbség vagy az infláció növekedésében vagy az árfolyam felértékelődésében csapódik le. A Maastrichti Szerződés által megkövetelt inflációs követelmény és a devizák túlzott felértékelődésének elkerülése – amit az árfolyam-stabilitásra vonatkozó kritérium nem enged meg – a cikk szerint jó eséllyel nem lesz teljesíthető az euróövezethez csatlakozni vágyó országok némelyike számára.

Tabor szerint ugyanakkor a helyzetet nem oldja meg az euró bevezetésének elhalasztása sem, sőt “a csatlakozásra váró országok számára az euró nem jöhet elég korán” – summázza a cikk.

Jelenleg azonban a csatlakozásra váró országok a brüsszeli béklyókkal küzdenek – fogalmaz a cikk. A központi bankok magas kamatokkal próbálják meg leküzdeni az inflációt, ezzel párhuzamosan azonban a beáramló tőkével is kell kezdeniük valamit, hogy ne veszélyeztesse árfolyamcéljaikat. A csatlakozó országok államháztartási hiányán szintén segítene az euró mielőbbi bevezetése. Az euró alacsonyabb kamatszintet, s így olcsóbb adósság-finanszírozást hozna, ráadásul a monetáris unió által előidézett magasabb GDP növekedés megdobná a költségvetésnek befizetett adók összegét.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.