A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap csütörtöki számában terjedelmes cikket szentelt a kelet-európai légitársaságoknak az Európai Unió bővítése kapcsán, s ebben részletesen szólt a Malévról is. Az írás megállapította, hogy az európai polgári repülés jelentős növekedési impulzust remél a tíz új tagállam uniós csatlakozásától, hiszen a földi közlekedési útvonalakat nem lehet egyik napról a másikra kiépíteni, s így egyelőre különleges jelentősége lesz a légi közlekedésnek.
A lengyelek és a csehek lépéselőnyben
A svájci lap példaként először Lengyelországot hozza fel, amely a legjelentősebb új piac lesz, s ahol a 11 repülőtér utasforgalma 6,3 millió embert tesz ki, ám a csatlakozás után várhatóan növekvő vásárlóerővel ez 2010-ig 10 millióra nő majd. Részletesen szólt a lap a LOT lengyel és a CSA cseh légitársaságról, majd a Malévra térve azt írta: a Malév magyar nemzeti légitársaság (a CSA-ho képest) az uniós csatlakozásra kevésbé jól felkészült állapotban van. Március végén Váradi Józsefnek, a 2001. júliusa óta hivatalban lévő vezérigazgatónak vennie kellett a kalapját. Az állami privatizációs holding, a Malév 97 százalékos tulajdonosa arra a következtetésre jutott, hogy a vezetés néhány tagja nem a várakozásoknak megfelelően töltötte be feladatát, és az operatív vezetés lemondását követelte.
A KLM-partnerség önmagában nem elég
A lap szerint a vezetésváltás elodázza a stratégiai döntéseket. A budapesti repülőtér szerepének kiépítése lehetetlen egy nagy nemzetközi szövetséghez tartozó, saját erős légitársaság nélkül. A holland KLM-mel fennálló partneri szerződés önmagában nem elég. Az EU liberalizált piacán a Malévnak alighanem nehéz dolga lesz mai struktúráival. A versenyt erősítik az úgynevezett fapados légitársaságok, mint a Ryanair és a Virgin Express, amelyek érdeklődés tanúsítanak aziránt, hogy Budapesten rendezzenek be támaszpontot. Az Arc Air alakulásával ezen kívül jelentkezik az első magyar olcsó légitársaság is.
Kelet-Európában a fapadosoknak sem könnyű
Végül a cikk rámutat: a fapados társaságok számára azonban a
kelet-európai üzlet nem könnyű: például Lengyelországban csak a lakosság kisebbsége rendelkezik hitelkártyával, az internetet pedig egyelőre csekély mértékben használják megrendelésekre, ez pedig nemigen tesz jót az olcsó társaságok közvetlen és költségkímélő jegyárusítási rendszereinek.
