A magyar-osztrák határ több átkelőhelyén is szünetelt a forgalom kedden hajnali 5 órától délelőtt 9 óráig az ausztriai tiltakozó útlezárások miatt. Az osztrák fővárosban és a nagyobb városokban kaotikus közlekedési helyzet alakult ki, mert a tömegközlekedési eszközök délelőtt 11-ig nem mozdultak, s a szokásosnál néhány százezerrel több autós próbált céljához jutni az utakon.
Kedden nem jelentek meg a lapok: a hétfői számban a főszerkesztők arra kérték az olvasókat, hogy kivételesen az internetes kiadásból tájékozódjanak, miután nem sikerült megszervezni az osztrák nyomdák pótlását külföldivel. A rendőrség előre közölte, csak a sürgős hívásokat fogadják. A hivatalok többségében délelőtt csak ügyeletet tartottak, a tisztviselők pedig tiltakozó gyűléseken vettek részt.
Nyugdíjkorhatár-emelés
A nyugdíjkorhatár európai szintű meghosszabbítását tűzte ki célul az EU soros elnökségét július 1-jétől átvevő Olaszország. Emellett az olasz kormány olyan törvénytervezetet készül a parlamenttel elfogadtatni, amely adókedvezményeket irányozna elő azoknak, akik hajlandók hosszabb ideig aktív munkavállalók lenni. A javaslatot egységesen ellenzi a három legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a baloldali CGIL, a katolikus CISL és a mérsékelt UIL.
Az országot megbénító megmozdulásokat az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) szervezte, amely évtizedek óta először kapott felhatalmazást valamennyi tagszervezetétől a tiltakozások meghirdetésére. A második világháború utáni időszakban utoljára 1962-ben rázta meg nagyobb sztrájkhullám Ausztriát.
Az azt megelőző nagyobb és azóta lezajlott kisebb munkabeszüntetések többnyire bérkérdések miatt törtek ki, és az esetek túlnyomó többségében a szakszervezetek álláspontját is figyelembe vevő vagy elfogadó megállapodásokhoz vezettek – például a kollektív szerződésekről. Tény az is, hogy Ausztria a fejlett ipari országok között a sztrájk miatti munkakiesés tekintetében 1990 és 2000 között az utolsó előtti helyen állt, ennél kevesebb munkabeszüntetés csak Japánban volt.
A párizsiak is az utcára vonultak
A sztrájkokhoz szokott Franciaországban is nyugdíjreform vitte legutóbb az utcára az embereket. A konzervatív kabinet a francia nyugdíjrendszer már régóta esedékes átalakításának részeként a közalkalmazottak járulékfizetési kötelezettségét a jelenlegi 37,5 évről a magángazdaságban alkalmazott 40 éves periódusra akarja emelni, a szakszervezetek azonban ragaszkodnak a közszférában dolgozók szociális vívmányaihoz.
A példás társadalmi békének az vetett véget, hogy a kormány a parlament elé terjesztette a nyugdíjreformot, amely kivétel nélkül minden réteg számára hátránnyal jár, s így a szociális partner számára elfogadhatatlan. Azt persze az ÖGB szakértői sem gondolták, hogy a most érvényes osztrák nyugdíjrendszer jelenlegi formájában tartható, de közös gondolkodást javasoltak a kormánynak, s azt, hogy szakértőik szeptemberig együtt dolgozzanak ki elfogadható és az emberek számára kisebb terhet jelentő megoldást. A kormány határozottan elutasította a javaslatot.
A német demográfusok figyelmeztetése
Nem az osztrák nyugdíjrendszer az egyetlen, amely minden ízében recseg-ropog Európában. Nemrégiben Andrew Smith munka- és nyugdíjügyi államtitkár a brit parlamentben jelentette be egy átfogó nyugdíjreform tervét. Az új intézkedésekkel arra törekednek, hogy 2006-tól az újonnan szerződtetett közalkalmazottak nyugdíjkorhatára hatvanról hatvanöt évre emelkedjék.
Emellett a versenyszférában dolgozókat is arra ösztönzik, vállalják, hogy hetvenéves korukig folytatják a munkát. Ebben az esetben egy összegben vehetnek fel húszezer fontot, vagy heti nyugdíjuk akár ötven százalékkal is emelkedhet.
Ezzel szinte egyidejűleg német demográfusok arra figyelmeztettek, hogy a társadalom elöregedése néhány évtized leforgása alatt működésképtelenné teszi a legnagyobb európai ország társadalombiztosítási rendszerét. Matematikai pontossággal megjósolható, hogy 2080-ig a 60 éven felüliek aránya tovább növekszik, mert statisztikailag ma tíz német nő csupán 13 gyermeket hoz a világra.
