 |
| Balatonszőlősi Olasz Rizling Selection, késői szüret 2001, Figula Mihály |
Na persze nem a szőlőfajta okán. Az olaszrizling a lehető legpopulárisabb, ismertebb és elterjedtebb magyaros fajta, bár defenzívában van éppen. Nemzedékek nőttek fel és tanultak bort inni rajta, óceánnyit hörbölve fel belőle az elmúlt évszázadokban. Jól bírja a fagyot, lédús, édes bogyókat nevel jellegzetesen vese alakú fürtjein. Ő csak egy welschriesling, közép-kelet-európai kiadása valami nemes napnyugati dolognak, a rajnai rizlingnek -mellesleg nem is rokona, mondják rá a nyugatiak fumigálva -, de mi szeretjük, mert olyan kis megbízható, bőven termő fajta, amely többnyire közönséges-közepes-hétköznapi bort produkál; miért, mi milyenek vagyunk? De hozamkorlátozva és későn szüretelve komoly, igazi élményt adó bort is képes adni.
Ilyen e heti tételünk is. A híres-nevezetes Balatonfüred-Csopaki borvidék mérvadó pincészete a 16 hektáros Figula Családi Pincészet, a mindig szép borok, a kiegyenlített minőség forrása. Kelták, rómaiak, avarok, Figula. Az olasz a filoxéra után támad és hálózza be a fél világot, új hullámban árad a hatvanas évek rekonstrukciójában. A tóról visszavert fényben fürdő déli lejtők kvázi-mediterrán klímája a vasoxidtól vörös permi homokkövön jellegzetes, a terroirt (a talaj, a klíma és a borkultúra alkotta önológiai teret) szépen kifejező olaszrizlingeket terem, amelyek epitethon ornansa a keserűmandula-aroma.
Jóllehet borunk reduktív technológiával készült, a kései szüret okán nem vékony, inkább húsos-tüzes, 13 százalékos alkoholt tartalmazó bor. Világos szalmasárga színét abszolút fajtajelleges keserűmandulás-bodzás illat kíséri, szájban száraz, tüzes, kellemes savakkal és komoly extrakttal rendelkezik, zöldalmát, mandulát, illetve a túlérett szőlő mazsolás jellegét és tán némi dohányt, vagy valamiképp az ősz érintését idéző impressziókkal. Közepes lecsengés, szép szárazpróba, tanítóbor: voilá, ilyen a füredi olaszrizling.
