Az Egyesült Államok eredeti álláspontja az volt, hogy az észak-koreai nukleáris programok miatt kialakult feszültséget többoldalú, minden érintett részvételével tartandó tárgyalásokon kell tisztázni. E szerint azokon részt vett volna Észak-Korea, az Egyesült Államok, Dél-Korea, Kína, Oroszország és Japán. A phenjani törekvések szerint viszont kétoldalúak lettek volna a tárgyalások.
A kompromisszum valószínűleg erőteljes kínai ösztönzésre született meg. Peking álláspontja az alapkérdésekben végig változatlan volt: békés megoldást kerestek, és fenntartották ragaszkodásukat a Koreai-félsziget atommentességéhez. A megoldás keretei kapcsán viszont tologatták a hangsúlyt: hol gyakoroltak nyomást Észak-Koreára, hol kevésbé. Az iraki háború gyors lezárása azonban valószínűleg ösztönzően hatott Pekingre is, Phenjanra is.
