 |
Ez itt nem lehet a reklám helye, ezért pontosan nem lokalizálhatjuk azt a kis boltot, amelyből aktuális borunk származik, legyen elég annyi, hogy a Johann Sebastian csomópont közelében keletkezőben van egy borforrás, ahol nívós olasz borokat lehet igen kedvező minőség/ár arány mellett beújítani. Ez előlegezhet egy baljós jelenséget. Ha olcsón lehet olyan szép külföldi bort kapni, aminek a magyar változata minimo calculo ennek duplája, inkább triplája, akkor legyen bár az ember mélymagyar védegyleti patrióta, meghasonlik. Némely túlárazott magyar borok szorulni fognak itten hamarosan. Abból, hogy egy DOCG (azaz Dominazione di Origine Controllata e Garantita) csúcsbor, mondjuk egy chianti classico vagy egy barbaresco, sőt, a legdrágább, egy Brunello di Montalcino 10 ezer alatt pozícionáltatik, szóval abból bajok lehetnek. Miért adjak tízezret, mikor hasonló élményt kaphatok ezerötért? Ennyire primitivo vagyok én?
Szóban forgó borunk a beszédes nevű primitivo szőlőből facsartatott lenn délen. A primitivo a csizma sarkán tenyész, Pugliában, mely afféle emerging market, és – mint a nagy Hugh Johnsonból tudom – több bort termel, mint egész Ausztrália együttvéve. Valószínű, hogy a primitivo az ősszüleje a kaliforniai zinfandelnek, ahova egy Don Corleone nevű önológus csempészte át egy hegedűtokban. (A kék zinfandelnek különben semmi köze a fehér és osztrák-magyar cirfandlihoz. Ez primitivo feltételezés.) Borunk egy nem túl bonyolult, tölgyhordós érlelést is kapott IGT (Indicazione geografica tipica) azaz tájbor, szép mély rubinszínnel, érdekes, nehezen dekódolható, mert nem ismerős fűszerillattal, magas, tüzes mediterrán alkohollal, némi piros húsú gyümölcsösséggel, karcsú testtel, könnyű struktúrával, profi kézzel kiegyensúlyozott belső környezettel, lágy savvilággal, határozott animalitással, egyszóval egy tényleg paszták és pizzák után sikoltó, kellemes mediterrán vörösbor.
