Még úri huncutság?
Mitől veszi el az időt a netezés?
Az átlagos internetezők között az online időtöltés többnyire nem csökkentette jelentős mértékben az egyéb médiumokra fordított időt – derül ki az NRC legújabb tanulmányából.
Egy “átlagos” magyarországi internetező hetente 15 órát néz televíziót, 10,5 órát hallgat rádiót, és négy órát olvas újságot. Az internetezésre fordított heti idő alig marad el a tévénézéstől, hiszen átlagosan 14 óra jut erre a tevékenységre, amiből 8,5 órát kifejezetten böngészéssel, információszerzéssel és weboldalak olvasásával töltenek.
Mivel az internetezés – napjainkban még – sok tekintetben “úri huncutságnak” tekinthető, nem véletlen, hogy az iskolai végzettség az internetezők médiafogyasztási szokásait jelentős mértékben nem befolyásolja. Azaz leginkább arról van szó, hogy az internetezők táborához való csatlakozás – legyen szó bármilyen végzettségű emberről – már eleve olyan minőségi ugrást jelent, amely lényegesen csökkenti az amúgy létező médiafogyasztási különbségeket.
A különbségeket nem annyira az egyes médiumok között kell keresni, hanem az összesített médiafogyasztásra szánt időben. Ezért azt nem lehet állítani, hogy a sok tévénézés hatására csökken az újságolvasásra vagy internetezésre fordított idő: ezek többnyire együtt változnak. A legerősebb kapcsolat a tévé és rádió között található, azaz a sok tévénézés leginkább intenzív rádióhallgatással párosul, és ez fordítva is igaz. Viszonylag gyengébb a kapcsolat az internetezés és a tévénézés, illetve az újságolvasás között.
Az életkornak csupán a tévénézésre és az újságolvasásra van jelentősebb hatása az internetezőknél, azaz az életkor előrehaladtával nő az e két tevékenységre fordított idő. Ilyen jellegű összefüggés nem mutatható ki a rádiót és az internetet illetően.
Egészen más a helyzet azonban, ha azokat a válaszokat elemezzük, amelyek az internetezők szubjektív vélekedéseire kérdeztek rá. A kérdés arra vonatkozott, hogy a rendszeres internetezés hatására nőtt vagy csökkent a más médiumok fogyasztására szánt idő. Az internetezők 40 százaléka válaszolt úgy, hogy amióta rendszeresen internetezik, kevesebbet néz televíziót, míg 34 százalékuk kevesebbet olvas újságot. Közel 40 százalék azonban azoknak az aránya, akik úgy válaszoltak, hogy az internetezés hatására nem változott a más médiumokra fordított idő mértéke. Mintegy 11 százalék kevesebbet jár szórakozni, míg 8 százalék kevesebb időt tölt a barátaival, sőt 5 százalék azok aránya, akik mindkét választ megjelölték, így számukra a rendszeres internetezés már egyértelműen “nyomot hagyott” társas kapcsolataikon is.
Érdekes lehet annak vizsgálata, hogy ezek a tevékenységek hogyan végezhetők egymással párhuzamosan. Internetezés közben a leggyakoribb (mellék)tevékenység a rádióhallgatás: a szörfölés majdnem minden második esetben a rádiózással egészül ki. Televíziót az internetezéssel egyidejűleg minden ötödik esetben néznek. A “legvirtuózabb” médiafogyasztónak a válaszadóknak az a 9 százaléka bizonyult, amely a három tevékenységet egyszerre is tudja végzi
Az interneten megjelenő új szolgáltatásokkal, lehetőségekkel kapcsolatos információk forrása természetesen elsősorban maga az internet. Egyre inkább lehet beszélni az egyes médiumok közötti munkamegosztásról, azaz az információáramlás hagyományos módozatai is számos módon befolyásolják az internetezési szokásokat. Az internet mellett így a televíziók és a különböző újságokban megjelenő hirdetések és információk a figyelemfelkeltés legfontosabb forrásai.
A kapcsolat “fordítva” is működik, a döntően egyirányú kommunikációt biztosító hagyományos médiumoknál a további információgyűjtéssel kapcsolatban immáron mindennapos jelenséggé vált az interneten keresztüli “folytatás”.
Az NRC adatai is ezt támasztják alá, hiszen az internetezők több mint felével (56 százalék) előfordult már, hogy konkrét, megadott weboldalak hiányában online módon próbált meg pluszinformációkhoz jutni azok után, hogy valamilyen tévében, rádióban, újságban megjelenő információ felkeltette az érdeklődését.
Valószínűleg a hirdetők szívét dobogtatja meg leginkább az a tény, hogy a kérdőívet kitöltők 44 százalékával előfordult már, hogy az interneten keresztül keresett pluszinformációt valamilyen hagyományos médiumban megjelenő hirdetéssel, reklámmal kapcsolatban. Még több bizakodásra adhat okot a kép, ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy egy weboldal hirdetését a válaszadók kétharmada felkeresi, ha az számára érdekes információkat tartogathat.
Az NRC vizsgálata szerint – részben a szegényes tartalom miatt is – az internet még korántsem nevezhető a kultúra információs bázisának. Talán egyedül a mozi az, amely “kilóg a sorból”, azaz az online információk a konkrét döntéseket legnagyobb arányban itt befolyásolják. A válaszadók közel felével előfordult már, hogy az interneten található információk alapján nézett meg egy filmet. Csupán 14 százalék azok aránya, akik ezt még nem tették meg.
Klenovszki János
Az online adatfelvétel 2003. február 10. és 12. között zajlott. A több mint 400 érvényes kérdőív adatai nem, kor, iskolai végzettség és településtípus alapján reprezentatívak a webet legalább heti rendszerességgel böngésző magyarországi internetezőkre. A kutatássorozat alapját az NRC által működtetett NetPanel.hu kutatási regisztrált felhasználóinak online megkérdezése adja. Az adatfelvétel során létrejövő adatbázist több szempont szerint ellenőrzik és a TNS hagyományos módszerrel felvett, nagymintás hazai internet alapkutatásának eredményeiből származó adatainak felhasználásával besúlyozzák.
