Az afgán fővárosból keltekezett kommentárjában a Reuters rámutat: az a könnyedség, amellyel az amerikai haderő legyőzte a tálibokat – Kabul lényegében harc nélkül adta meg magát – hozzájárulhatott ahhoz, hogy Washingtonban túlságosan magabízón ítéljék meg az iraki “rendszerváltás” esélyeit.
Az USA elszámolta magát
Az Egyesült Államok azt gondolta, hogy amennyiben a döntő pontokra nyomást gyakorol a légierő erőteljes alkalmazásával, az iraki rendszer összeomlik és szétesik – mutatott rá Roy Allison, a londoni Royal Institute of International Affairs szakértője. – 2001 novemberében a tálibok hirtelen szétmállottak. Az amerikaiak az iraki háború előkészítésekor szem előtt tartották ezt, és így Afganisztán kétségkívül befolyásolta az amerikai gondolkodást. Úgy vélték, hogy azok a kormányok, amelyek kényszerítik a népet arra, hogy harcoljanak értük, törvénytelenek – ha tehát csapást mérnek parancsnoki és ellenőrzőpontjaikra, össze fognak dőlni. Irakban nyilvánvalóan nem ez történt.
A katonai elemzők rámutatnak, hogy Washington afganisztáni sikere nem csupán nagymértékű technológiai és katonai fölényének eredménye, hanem a kedvező körülmények egyedülálló találkozásának is. – A hosszú ideje küzdő ellenállás jelenlétének köszönhetőem az amerikaiaknak nem kellett jelentős számú szárazföldi erőt bevetniük, és így elkerülték azt, hogy hódítóként vagy megszállóként lépjenek fel. A tálibok szervezetlensége és katonai naivitása, al-Kaida-szövetségeseik népszerűtlensége, valamint az az afgán hagyomány, hogy az erősebb ellenfélhez átállnak, egyaránt hozzájárult Afganisztán akkori urainak látványos összeomlásához.
Ezeknek a tényezőknek egyike sincs jelen Irakban. Tudatosan Sztálin szovjet rezsimjének mintájára Szaddám a szüntelen propaganda és a könyörtelen titkosrendőrség kombinációját alkalmazta sok éven át, jó eredménnyel.
Szaddámnak nincs számottevő ellenzéke
Az, hogy nincs Szaddámnak számottevő ellenzéke, nem csupán azzal a következménnyel jár, hogy az amerikai hadseregnek magának kell megvalósítania a harci feladatok javát – vélekedik William Maley, az Australian Defence Force Academy szakértője. – Ahogy a szovjetek által az ország élére állított Babrak Karmal elnöknek 1979-ben Afganisztánban, úgy az amerikaiak által pártolt iraki ellenzéki csoportoknak is harcot kell majd folytatniuk hazai elismertetésükért. Ahogy nő a polgári áldozatok száma, úgy nő annak a kockázata is, hogy ellenállás bontakozik ki az amerikai erőkkel szemben a Szaddám utáni korszakban. Irakban a nemzetközi jelenlét mértéke igen nagy lesz, és megvan a kockázata annak, hogy ezek az erők nagyon puha célpontot képeznek majd. Elég egy kis erő ahhoz, hogy megszűnjék a biztonság a városokban – mondja Maley.
A feszültségek nőnek Iránnal és Szíriával, Törökország pedig láthatóan eltökélt arra, hogy szava legyen a kurdok ellenőrizte Észak-Irakban, Irakkal kapcsolatban így “teljes mértékben hiányzik a regionális egyetértés” – mutat rá Bangkokban Tony Davies, a Jane,s Defence Weekly szakírója.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
