A kréta és a földtörténeti harmadkorból való kőzetalakzatokban Irak területe alatt eddig mintegy 112 milliárd hordónyi olaj meglétét mutatták ki, hordónként csaknem 160 literrel számolva. Szakemberek feltételezése szerint az ország még nagyrészt feltáratlan nyugati részén további 200-300 milliárd hordónyi olaj rejtőzhet a föld alatt. Mivel az irkai olaj részben önnyomás alatt lép a felszínre, a kitermelési költségek kisebbek, mint az olajtermelő államokat tömörítő OPEC szervezetének összes többi országában. Éppen ezért Irakot gyakran a kőolaj paradicsomaként is emlegetik.
A közel-keleti olaj két különböző geológiai alakzatban fordul elő. Kuvait, Szaúd-Arábia és az Arab-félsziget partján elterülő többi állam az úgynevezett közép-arab medencéhez tartozik. A legtöbb olaj ott a krétakorból való – mintegy 65-130 millió éves homokkőben található. Egyebek közt ez az alakzat tartalmazza a Föld legnagyobb olajmezőjét, a Szaúd-Arábia keleti részén fekvő Ghauár mezőt. Ehhez a térséghez számít a Burgan mező is, a kuvaiti sejkség legnagyobb olajmezője. Ott 1250 négyzetkilométeres sivatagi terület alatt legalább 66 milliárd hordónyi kőolaj található, tehát a kuvaiti tartalékok kétharmada.
Már a Gilgames is megemlékezik az olajról
A Közel-Kelet másik fontos olajtartalmú geológiai képződménye a Törökországtól Irakon át Iránig húzódó gyűrthegység. Kurdisztán ennek a hegyvonulatnak az északi részén terül el. E hegymasszívum lábánál már az Ószövetség idejében is találtak olajat – kis tavacskában gyűlt össze a földfelszínen. Úgy tudni, hogy már a babiloniak is felhasználták építőanyagként ennek a nyersolajnak egyes alkotó részeit. A Gilgames eposz a bitument a Tigris és az Eufrátesz folyókon közlekedő hajók tömítőanyagaként említi. Ezenkívül az olaj lámpák és fáklyák égőanyagaként is szolgált.
A mai Irak területén a múlt évszázad elején kezdték tudományos eljárásokkal kutatni a legendás olajforrások eredetét. 1904-ben az Anatóliai Vasúttársaság kapott engedélyt olajkitermelésre Moszul és Bagdad körzetében. A társaság akkoriban tervezte egy Berlint Bagdaddal összekötő vasútvonal létesítést. 1912-ben Kajjarában bukkantak olajra. A tulajdonképpen olajrobbanás azonban csak egy évtizededdel később kezdődött. Azt követően, hogy Böckh Hugó magyar geológus vezetésével sikertelen expedíció folyt a gyűrthegység lábánál, jó 200 kilométerre Bagdadtól északra brit és amerikai folytattak fúrásokat, és már 500 méteres mélységben eredményre is jutottak. Böckh 1921-ben az Anglo-Persian Oil Co. szaktanácsadója lett, később a perzsiai olajkutatásokat vezette. (1923-26; 1928-29).
Irak, az olajparadicsom
T. F. Williamson brit geológus vezetésével felfedezték a kirkuki olajmezőt, Irak hosszú időn át legnagyobb olajelőfordulási helyét. Mai becslések szerint ez a terület 16 milliárd hordónyi olajat tartalmaz. Az olaj egy mésztartalmú kőzetben található, amelynek fő rétegei csaknem 900 méter mélyen fekszenek.
A leleten felbátorodva Williamson a mai Irak déli részén is fúrásokba kezdett, ott, ahol a hegység a közép-arab medencébe megy át. Egy beduin beszélt neki egy tavacskáról, amelyből állítólag folyvást földgázbuborékok törnek fel. Williamson ugyan nem találta meg ezt a természetes földgázforrást, de javaslatot tett több próbafúrásra Bászra várostól északra és nyugatra. Ezek a munkálatok végül a II. világháború végéig várattak magukra.
A Bászrától nyugatra fekvő területet szeizmikus eljárásokkal módszeresen először 1953-ban mérték fel. A mérési eredmények azt mutatták, hogy felehetően felfelé kupolaszerűen ívelő földrétegek vannak a mélyben. Az ilyen alakzatok gyakran olajlelőhelyre utalnak – a próbafúrások eredményesek voltak. Ekkor fedezték fel a zubeiri és a Rumaila olajmezőt. Ez a terület hatalmas olajtartalékokkal rendelkezik – az erről szóló adatok 14 és 30 milliárd hordó között ingadoznak.
Szaddam szerint Kuvait törvénytelenül csapolta Irak olajmezőit
Nem sokkal a lelet után vonta meg az Arab Liga a határvonalat Kuvait és Irak között, pontosan a Rumaila olajmező déli részén keresztül. Ezét volt a Kuvaitban tevékenykedő nemzetközi olajtársaságoknak a nemzetközi jog szerint megengedte, hogy a Rumaila-olajmezőn is végezzenek kitermelő fúrásokat, a benne lévő hatalmas olajkészletek megcsapolása céljából. 13 évvel ezelőtt Szaddám Huszein iraki elnök éppen azzal indokolta meg Kuvait bekebelezését, hogy Kuvait törvénytelenül szivattyúzta ki a Rumaila olajmező olaját.
Összességében Irak alatt 73 olajmező húzódik. Ezek között van 17 úgynevezett óriásmező, amelyeknél a gazdaságilag kitermelhető olajkészlet egyenként meghaladja az egymilliárd hordót. A legújabb ilyen ellet a madzsnuni, közvetlenül az iráni határon, Bászrától északra. E terület olajtartalékait 20-30 milliárd hordóra teszik.
A legtöbb iraki olajmezőn azonban az olajkitermelő berendezések meglehetősen rossz állapotban vannak. Az iraki-iráni háború idején, az első öbölháborúban és az azt követően Irakot sújtó ENSZ-szankciók alatt alig tartották őket karban, és pusztulásnak indultak. Az iraki olajmezők kétharmad részén jelenleg egyáltalában nem folyik kitermelés. Mostanában az iraki olajkutakból csupán mindössze 2,6 millió hordónyi olaj kerül ki, 1989-ben, egy évvel a Kuvait elleni támadás előtt, a kitermelési mennyiség még négymillió hordó volt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap szakembereket idéz, akik szerint több mint tízmillió dollárba fog kerülni az iraki olajkitermjelő és feldolgozó berendezések korszerűsítése a mostani háború után.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
