Belföld

Tőkeinfúzió – kórház-privatizációs tervek

A kormány százmilliárdos tőkebeáramlást remél a készülő egészségügyi privatizációs törvénytől. A szakma a kiszolgáltatottságtól fél.

Nem nyilatkozom – zárja rövidre a beszélgetést egy Bács-Kiskun megyei kórház igazgató-főorvosa annak kapcsán, hogy rövidesen megjelenhet a magántőke az állami és az önkormányzati kórházakban. “Már csak azért is felesleges véleményt nyilvánítani, mert az új menedzsmentnek már nem én leszek a vezetője” – teszi hozzá keserűen.

A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató-helyettese, Király Géza műtétre indulóban szűkszavúan fogalmaz: “A főorvosi értekezlet nemrégiben úgy döntött, továbbra is önkormányzati keretek között tudja elképzelni az intézmény biztonságos működését.” Eltérő véleményen van a szombathelyi Markusovszky Kórház vezetése. Az egészségügyi intézménynek ugyanis 17 milliárd forintra lenne szüksége ahhoz, hogy uniós színvonalúra fejlesszék. Nyilvánvaló, hogy ekkora összeget a tulajdonos önkormányzat képtelen kigazdálkodni. “Ha a szükséges forrást a magántőke tudja biztosítani, nem zárkózunk el előle. A gyógyító ellátást azonban nem akarjuk megbontani” – mondja Lakner László főigazgató.

Kapunyitás  

A magánvállalkozások előtt egy 1989-es Minisztertanácsi rendelet nyitotta meg a szektort, s 2001-ig – az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István nevéhez fűződő “első” kórház-privatizációs törvényig – ezen liberális jogszabály alapján zajlott a magánosítás. A szektorban ma mintegy 10 ezer vállalkozás működik, amelyek az egészségügyi szolgáltatások 20 százalékát végzik. E körnek 2000-ben összesen 60 milliárd forintot fizetett ki az OEP; ez a kassza 15 százalékának felel meg.
A Mikola-törvény a vadprivatizációs folyamatoknak kívánt gátat szabni, erre azonban csak részben volt alkalmas. Kizárólag nonprofit közhasznú szervezetek számára engedélyezte a magánosítást, ezzel azonban nem tudta megakadályozni, hogy csak a profittermelő részlegeket privatizálják, miközben a rendszer többi része teljesítőképessége határára sodródott. A mostani javaslat törvénybe iktatott garanciákkal, könyvvizsgálatokkal, vagyoni biztosítékokkal, a nem megfelelő tőkenagyságú vállalkozások kizárásával védené a közvagyont. A magánbefektetők kizárólag tőkeemeléssel szerezhetnének részesedést, tulajdoni arányuk azonban nem haladhatná meg az 50 százalékot. A tervezet lényeges alapelve, hogy nem teszi kötelezővé a privatizációt, a gazdasági társasággá történő átalakulást: az intézmény működési formájáról a fenntartók szabadon dönthetnek.

Pénzszűke

A kórházak a Magyar Orvosi Kamara (MOK) “szondázása” szerint is vegyesen fogadják a készülő privatizációs jogszabályt (az előzményekről lásd külön anyagunkat). “Tartani lehet attól, hogy a forráshiányos rendszerből további pénzt visznek ki a befektetők. Nem világos, miből származna a gazdasági társaságok profitja” – fogalmazza meg aggályait Gyenes Géza, a MOK főtitkára. Meglátása szerint annyira alacsony a működési keret, hogy több pénzt nem lehet kisajtolni a kórházakból. Némi megtakarítást eredményezhetne ugyan, ha egészségügyi dolgozókat bocsátanának el, akkor azonban az ellátás kerülne veszélybe, mivel már most is a megengedettnek a többszörösét kénytelenek ügyelni. “Nem marad más, a ráfizetéses betegségtípusokra, például az intenzív vagy elfekvő kezelést igénylő betegségekre majd nem nyújtanak szolgáltatást, mert azok nem termelnek nyereséget” – vetíti előre a főtitkár.

Tény: a kormányzati egészségpolitikusok nem nagyon beszélnek arról, hogy a privatizáció után sérül-e a szolgáltatásokhoz egyenlő hozzáférést biztosító jog. Ugyanakkor a magánosítást ellenző szakmai körök sem vonják kétségbe, hogy a magyar egészségügy teljesítőképessége határához érkezett.

Az uniós követelményeknek megfelelő gyógyító-ellátó rendszer kiépítéséhez mintegy 1500 milliárd forintra lenne szükség, a kormány azonban négy év alatt összesen csupán 600 milliárdot szán a fejlesztésére. “A hiányzó pénzt csakis a magántőke pótolhatja” – húzza alá Rácz Jenő, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára. Mint mondja, minden megoldásnak lehet kockázata és mellékhatása is, a legnagyobb veszélyt azonban a halogatás jelenti.

Trükkös megoldás


Vitatkozik e kormányzati állásponttal Cser Ágnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egykori főigazgatója, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) elnöke, akinek van rálátása a rendszerre. “Azért küzd válsággal az egészségügy, mert eleve alulfinanszírozott az ágazat. Aránytalan és igazságtalan a jelenlegi finanszírozási rendszer, nem tükrözi a tényleges költségeket. Tíz éve hamis adatokon alapuló, a valóságos bekerülési összegtől távol eső rendszer érvényesül” – állítja. Megítélése szerint, ha a kormány valóban rendbe akarja tenni az ágazatot, akkor nem a magántőkét kellene “ráugrasztani” az intézményekre. Ehelyett el kellene készíteni egy reális, valós költségekhez igazodó, a lobbyérdekeket mellőző, átlátható finanszírozási struktúrát, amelyben érvényesülnek a betegek fogyasztóvédelmi érdekei. Szerinte a magántőként egy, a Magyar Fejlesztési Bank által kezelt alapba kellene terelni, amelyből az intézmények hitelek segítségével hajthatják végre a fejlesztésüket. Cser Ágnes úgy véli, a mostani törvényjavaslat kizárólag a magánbefektetők érdekeit szolgálja, amennyiben piacot vásárolhat a beszállítóknak.

A magánvállalkozások súlya egyes egészségügyi területeken

• Művese-kezelés: 88 %
• Otthoni szakápolás: 82 %
• Fogászati ellátás: 60 %
• CT-MR vizsgálatok: 36 %
• Betegszállítás: 31 %

Rácz Jenő államtitkár szerint a mostani törvényjavaslat egyértelmű helyzetet teremt. Az előző kormány alatti úgynevezett Mikola-féle törvény által megkövetelt közhasznúság álságos működési formákat generált. A “non profit paraván” mögött felsorakozhattak és fel is sorakoztak a profitorientált cégek. “A gyógyszerek, műszerek gyártói és forgalmazói eddig is bekapcsolódhattak alvállalkozóként a magánszolgáltatói láncolatba, vagy előretolt stróman cégek révén nyújthattak szolgáltatást. Most legalább el kell venniük maguk elől a paravánt, s ezzel tiszta tulajdonjogi helyzet teremtődik az egészségügyben” – érvel Rácz Jenő. “Ha a befektetők megfelelnek a szigorú pénzügyi és szakmai paramétereknek, miért ne vehetnének részt az egészségügyi szolgáltatásban?” – teszi fel a kérdést az államtitkár. Az egészségügyi kormányzat azért emeli fel a sorompót a szakmai és más befektetők előtt, mert ha nem kerül sor rövid időn belül műszaki-innovatív beruházásokra, a magyar egészségügy végleg leszakad Európától. Az államtitkár szerint az is csak “ellenzéki riogatás”, hogy a magántőke majd a működési költségek és a betegek kárára viszi ki a profitot az intézményekből. “A befektetések által korszerűbbé és hatékonyabbá váló működés önmagában is képes gazdaságosabb és rentábilisabb tevékenységre” – fejtegeti. S a magántőke már csak azért sem viheti ki ellenőrizetlenül a közvagyont, mert a jövőben megváltozik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerepe. A szimpla finanszírozói funkció helyett a betegek érdekeit védő vásárlói minőségét erősítik meg a szervezetnek. A pénztárak azokra az egészségügyi szolgáltatásokra lesznek vevők, amelyek a leginkább szolgálják a betegek érdekeit, függetlenül attól, hogy milyen gazdálkodási formában működnek.


Védelmi tervek

A javaslat elfogadásához egyszerű parlamenti többségre van szükség, nem kétséges tehát, hogy a kormánypártok jóvoltából a jogszabály 2003 második felétől hatályba lép. Ebbe valószínűleg már belenyugodott a MOK és a szakszervezet is, így legfeljebb annyit szeretnének elérni, hogy valamilyen védelmet élvezzenek. “Az orvosok díjazásukat, életpálya-programjukat, foglalkoztatásukat illetően kapjanak törvényi védelmet, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe a privatizáció után” – mondta Gyenes Géza. Cser Ágnes szerint is félő, hogy az egészségügyi dolgozókat tízezer számra szervezik majd ki a közalkalmazotti törvény hatálya alól, s kényszerítik őket önfoglalkoztatói-vállalkozói státusba, mert ezzel jelentős költségeket tud megtakarítani a menedzsment.

Érdeklődés mindenesetre már most mutatkozik az egészségügyi szektor iránt. Bankok, biztosítók, az amerikai és a német iparkamara, sőt egy dél-afrikai kórházlánc is kopogtatott már a szaktárcánál. Az elemzők azonban lehűtik a kedélyeket. Mint mondják, nem valószínű, hogy a magántőke 900 milliárd forintot invesztál a veszteségesen működő intézményekbe. “Tény, hogy a törvény ezután nem engedi kimazsolázni a nyereséggel kecsegtető részlegeket. Az együtt sírunk, együtt nevetünk időszaka jön el, ami felelős gazdálkodásra sarkallja majd a menedzsmenteket” – érvel Rácz Jenő.

Lakner László szombathelyi főigazgató szerint minden attól függ, mennyire fontos a befektetők számára az azonnali profit.”Beteg mindig lesz, kórházi szolgáltatásra mindig mutatkozik majd igény, ezért a magántőke biztos lehet abban, hogy legalább is hosszabb távon mindenképpen megtérül a befektetése” – húzta alá. Meglátása szerint a magántőke számára azért is vonzóvá válhat a szektor, mert a felfejlesztett, technikailag is modernizált magyar egészségügyi intézményrendszer biztos piacot találhat az uniós és a környező országok állampolgárainak körében is.

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha elkészül a koronavírus-vakcina, csak akkor jön majd a neheze

Néhány hónap múlva forgalomba kerülhetnek az első koronavírus-vakcinák, de azokat el is kell juttatni az emberekhez. A feladat összetett, és egyelőre az is kérdés, mennyit tudnak majd rövid idő alatt gyártani az oltóanyagból. Meg persze az is, hogy kinek jut belőle.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.