Belföld

Tőkeinfúzió – kórház-privatizációs tervek

admin
admin

2003. 03. 29. 18:00

A kormány százmilliárdos tőkebeáramlást remél a készülő egészségügyi privatizációs törvénytől. A szakma a kiszolgáltatottságtól fél.

Nem nyilatkozom – zárja rövidre a beszélgetést egy Bács-Kiskun megyei kórház igazgató-főorvosa annak kapcsán, hogy rövidesen megjelenhet a magántőke az állami és az önkormányzati kórházakban. “Már csak azért is felesleges véleményt nyilvánítani, mert az új menedzsmentnek már nem én leszek a vezetője” – teszi hozzá keserűen.

A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató-helyettese, Király Géza műtétre indulóban szűkszavúan fogalmaz: “A főorvosi értekezlet nemrégiben úgy döntött, továbbra is önkormányzati keretek között tudja elképzelni az intézmény biztonságos működését.” Eltérő véleményen van a szombathelyi Markusovszky Kórház vezetése. Az egészségügyi intézménynek ugyanis 17 milliárd forintra lenne szüksége ahhoz, hogy uniós színvonalúra fejlesszék. Nyilvánvaló, hogy ekkora összeget a tulajdonos önkormányzat képtelen kigazdálkodni. “Ha a szükséges forrást a magántőke tudja biztosítani, nem zárkózunk el előle. A gyógyító ellátást azonban nem akarjuk megbontani” – mondja Lakner László főigazgató.

Kapunyitás  

A magánvállalkozások előtt egy 1989-es Minisztertanácsi rendelet nyitotta meg a szektort, s 2001-ig – az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István nevéhez fűződő “első” kórház-privatizációs törvényig – ezen liberális jogszabály alapján zajlott a magánosítás. A szektorban ma mintegy 10 ezer vállalkozás működik, amelyek az egészségügyi szolgáltatások 20 százalékát végzik. E körnek 2000-ben összesen 60 milliárd forintot fizetett ki az OEP; ez a kassza 15 százalékának felel meg.
A Mikola-törvény a vadprivatizációs folyamatoknak kívánt gátat szabni, erre azonban csak részben volt alkalmas. Kizárólag nonprofit közhasznú szervezetek számára engedélyezte a magánosítást, ezzel azonban nem tudta megakadályozni, hogy csak a profittermelő részlegeket privatizálják, miközben a rendszer többi része teljesítőképessége határára sodródott. A mostani javaslat törvénybe iktatott garanciákkal, könyvvizsgálatokkal, vagyoni biztosítékokkal, a nem megfelelő tőkenagyságú vállalkozások kizárásával védené a közvagyont. A magánbefektetők kizárólag tőkeemeléssel szerezhetnének részesedést, tulajdoni arányuk azonban nem haladhatná meg az 50 százalékot. A tervezet lényeges alapelve, hogy nem teszi kötelezővé a privatizációt, a gazdasági társasággá történő átalakulást: az intézmény működési formájáról a fenntartók szabadon dönthetnek.

Pénzszűke

A kórházak a Magyar Orvosi Kamara (MOK) “szondázása” szerint is vegyesen fogadják a készülő privatizációs jogszabályt (az előzményekről lásd külön anyagunkat). “Tartani lehet attól, hogy a forráshiányos rendszerből további pénzt visznek ki a befektetők. Nem világos, miből származna a gazdasági társaságok profitja” – fogalmazza meg aggályait Gyenes Géza, a MOK főtitkára. Meglátása szerint annyira alacsony a működési keret, hogy több pénzt nem lehet kisajtolni a kórházakból. Némi megtakarítást eredményezhetne ugyan, ha egészségügyi dolgozókat bocsátanának el, akkor azonban az ellátás kerülne veszélybe, mivel már most is a megengedettnek a többszörösét kénytelenek ügyelni. “Nem marad más, a ráfizetéses betegségtípusokra, például az intenzív vagy elfekvő kezelést igénylő betegségekre majd nem nyújtanak szolgáltatást, mert azok nem termelnek nyereséget” – vetíti előre a főtitkár.

Tény: a kormányzati egészségpolitikusok nem nagyon beszélnek arról, hogy a privatizáció után sérül-e a szolgáltatásokhoz egyenlő hozzáférést biztosító jog. Ugyanakkor a magánosítást ellenző szakmai körök sem vonják kétségbe, hogy a magyar egészségügy teljesítőképessége határához érkezett.

Az uniós követelményeknek megfelelő gyógyító-ellátó rendszer kiépítéséhez mintegy 1500 milliárd forintra lenne szükség, a kormány azonban négy év alatt összesen csupán 600 milliárdot szán a fejlesztésére. “A hiányzó pénzt csakis a magántőke pótolhatja” – húzza alá Rácz Jenő, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára. Mint mondja, minden megoldásnak lehet kockázata és mellékhatása is, a legnagyobb veszélyt azonban a halogatás jelenti.

Trükkös megoldás


Vitatkozik e kormányzati állásponttal Cser Ágnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egykori főigazgatója, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) elnöke, akinek van rálátása a rendszerre. “Azért küzd válsággal az egészségügy, mert eleve alulfinanszírozott az ágazat. Aránytalan és igazságtalan a jelenlegi finanszírozási rendszer, nem tükrözi a tényleges költségeket. Tíz éve hamis adatokon alapuló, a valóságos bekerülési összegtől távol eső rendszer érvényesül” – állítja. Megítélése szerint, ha a kormány valóban rendbe akarja tenni az ágazatot, akkor nem a magántőkét kellene “ráugrasztani” az intézményekre. Ehelyett el kellene készíteni egy reális, valós költségekhez igazodó, a lobbyérdekeket mellőző, átlátható finanszírozási struktúrát, amelyben érvényesülnek a betegek fogyasztóvédelmi érdekei. Szerinte a magántőként egy, a Magyar Fejlesztési Bank által kezelt alapba kellene terelni, amelyből az intézmények hitelek segítségével hajthatják végre a fejlesztésüket. Cser Ágnes úgy véli, a mostani törvényjavaslat kizárólag a magánbefektetők érdekeit szolgálja, amennyiben piacot vásárolhat a beszállítóknak.

A magánvállalkozások súlya egyes egészségügyi területeken

• Művese-kezelés: 88 %
• Otthoni szakápolás: 82 %
• Fogászati ellátás: 60 %
• CT-MR vizsgálatok: 36 %
• Betegszállítás: 31 %

Rácz Jenő államtitkár szerint a mostani törvényjavaslat egyértelmű helyzetet teremt. Az előző kormány alatti úgynevezett Mikola-féle törvény által megkövetelt közhasznúság álságos működési formákat generált. A “non profit paraván” mögött felsorakozhattak és fel is sorakoztak a profitorientált cégek. “A gyógyszerek, műszerek gyártói és forgalmazói eddig is bekapcsolódhattak alvállalkozóként a magánszolgáltatói láncolatba, vagy előretolt stróman cégek révén nyújthattak szolgáltatást. Most legalább el kell venniük maguk elől a paravánt, s ezzel tiszta tulajdonjogi helyzet teremtődik az egészségügyben” – érvel Rácz Jenő. “Ha a befektetők megfelelnek a szigorú pénzügyi és szakmai paramétereknek, miért ne vehetnének részt az egészségügyi szolgáltatásban?” – teszi fel a kérdést az államtitkár. Az egészségügyi kormányzat azért emeli fel a sorompót a szakmai és más befektetők előtt, mert ha nem kerül sor rövid időn belül műszaki-innovatív beruházásokra, a magyar egészségügy végleg leszakad Európától. Az államtitkár szerint az is csak “ellenzéki riogatás”, hogy a magántőke majd a működési költségek és a betegek kárára viszi ki a profitot az intézményekből. “A befektetések által korszerűbbé és hatékonyabbá váló működés önmagában is képes gazdaságosabb és rentábilisabb tevékenységre” – fejtegeti. S a magántőke már csak azért sem viheti ki ellenőrizetlenül a közvagyont, mert a jövőben megváltozik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerepe. A szimpla finanszírozói funkció helyett a betegek érdekeit védő vásárlói minőségét erősítik meg a szervezetnek. A pénztárak azokra az egészségügyi szolgáltatásokra lesznek vevők, amelyek a leginkább szolgálják a betegek érdekeit, függetlenül attól, hogy milyen gazdálkodási formában működnek.


Védelmi tervek

A javaslat elfogadásához egyszerű parlamenti többségre van szükség, nem kétséges tehát, hogy a kormánypártok jóvoltából a jogszabály 2003 második felétől hatályba lép. Ebbe valószínűleg már belenyugodott a MOK és a szakszervezet is, így legfeljebb annyit szeretnének elérni, hogy valamilyen védelmet élvezzenek. “Az orvosok díjazásukat, életpálya-programjukat, foglalkoztatásukat illetően kapjanak törvényi védelmet, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe a privatizáció után” – mondta Gyenes Géza. Cser Ágnes szerint is félő, hogy az egészségügyi dolgozókat tízezer számra szervezik majd ki a közalkalmazotti törvény hatálya alól, s kényszerítik őket önfoglalkoztatói-vállalkozói státusba, mert ezzel jelentős költségeket tud megtakarítani a menedzsment.

Érdeklődés mindenesetre már most mutatkozik az egészségügyi szektor iránt. Bankok, biztosítók, az amerikai és a német iparkamara, sőt egy dél-afrikai kórházlánc is kopogtatott már a szaktárcánál. Az elemzők azonban lehűtik a kedélyeket. Mint mondják, nem valószínű, hogy a magántőke 900 milliárd forintot invesztál a veszteségesen működő intézményekbe. “Tény, hogy a törvény ezután nem engedi kimazsolázni a nyereséggel kecsegtető részlegeket. Az együtt sírunk, együtt nevetünk időszaka jön el, ami felelős gazdálkodásra sarkallja majd a menedzsmenteket” – érvel Rácz Jenő.

Lakner László szombathelyi főigazgató szerint minden attól függ, mennyire fontos a befektetők számára az azonnali profit.”Beteg mindig lesz, kórházi szolgáltatásra mindig mutatkozik majd igény, ezért a magántőke biztos lehet abban, hogy legalább is hosszabb távon mindenképpen megtérül a befektetése” – húzta alá. Meglátása szerint a magántőke számára azért is vonzóvá válhat a szektor, mert a felfejlesztett, technikailag is modernizált magyar egészségügyi intézményrendszer biztos piacot találhat az uniós és a környező országok állampolgárainak körében is.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Egerszalók, 2016. szeptember 13.
Az Egerszalóki Gyógy- és Wellnessfürdő - Saliris Spa és Konferencia Hotel épülete a Forrás út 4. szám alatt. A vizet 1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak minősítette. Ennek jelentőségét felismerve épült a Saliris Resort gyógyszálloda. 
MTVA/Bizományosi: Faludi Imre 
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.