Hogyan legyünk életvidámak, sugárzóak, lelkesek, hogy a belőlünk áradó optimizmussal magunkkal ragadjuk és egyben meg is nyerjük magunknak az
embereket? A téma mágikus titkait boncolgató könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni: az angolszászok által uralt menedzsmentirodalom rengeteg ilyen irománnyal árasztja el a könyvesboltokat.
A sors furcsa fintoraként éppen egy amerikai pszichológus mutatott rá arra, hogy bizonyos esetekben a pesszimizmus a nyerő stratégia. Julie K. Norem azt ajánlja, váltakozva legyünk derű- és borúlátók.
Érzelmekkel telve
Az optimizmus dominanciáját az a tévhit is okozza, mely szerint a pesszimistáknak nincsenek pozitív érzelmeik. Norem kutatásai azt is kimutatták, hogy ezeknek az emberek jóval sokszínűbb az érzelmi világuk, mint azoknak, akik állandóan rózsaszínben próbálják látni környezetüket. A félelmet okozó helyzeteken kívül a pesszimisták igenis képesek pozitív érzelmekre.
A személyiség- és magatartáskutató pszichológus szerint a defenzív pesszimizmus bizonyos szituációkban célravezetőbb lehet az optimizmusnál. Ezt az állítását a félelemmel való bánásmód különböző stratégiáira alapozza. Azokban a helyzetekben ugyanis, amikor valaminek a meghiúsulása, kudarc vagy csalódás fenyeget, sokkal hasznosabb pesszimista hozzáállást tanúsítani.
Ezekben az esetekben a szorongó emberek a legrosszabb eshetőségre is felkészülnek. Átgondolnak minden negatív lehetőséget. Majd stratégiát dolgoznak ki az elkövetkezendő rossz eseményekre.
A félelem kezelésének képessége rövid távon megnöveli a projekt sikeres befejezésének valószínűségét. Végeredményben a személyiségre is pozitív hatással van a félelemmel szembenéző stratégia: nem sérül az adott személy önértékelése azokban a helyzetekben, amikor egyébként minden esélye meglenne erre.
Tudatos pesszimisták Ha valaki szembe tud nézni a félelemmel, és leküzdésére előre fel tud készülni, az hosszú távon tudatosan is a maga javára fordíthatja ezt a tulajdonságát. Az ilyen emberek lassan megtanulnak bízni ebben a képességükben. „Minden siker megerősíti őket abban a hitben, hogy ezzel a hozzállással a legtöbb esetben legyőzhetik a gondokat” – állítja a pszichológus.
A defenzív pesszimisták tisztában lesznek azzal, hogy a félelemre igencsak jó okuk van. Ugyanakkor csak azok válhatnak közülük sikeressé, akik kezükbe is veszik az irányítást, és felkészülnek minden esetleges rosszra, hogy később az ellenőrzésük alatt tarthassák.
Norem arra is felhívja a figyelmet, hogy a defenzív pesszimizmus kizárólag a a félelmet kiváltó helyzet előtt alkalmazható sikerrel, más szóval kizárólag preventív stratégiaként vethető be. Ha valaki már belekerült a negatív események áramába, annak fel kell adnia a negatív gondolkodást, mert az csak tépelődéshez és cselekvésképtelenséghez vezet.
Nőknek szabad
Norem kiemeli: a nőknek sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy sikeresen alkalmazzák a defenzív pesszimizmust. A nyugati társadalmak hagyományos szereposztása szerint ők ugyanis inkább hajlanak a szorongásra, mint a férfiak, akiknek az ilyen típusú érzelmeit nem is nézi jó szemmel a társadalom, így általában el is fojtják magukban ezeket, nem képesek tudatosan szembe nézni velük. A nőknek ellenben szabad félniük – így fel is készülnek ennek kezelésére.
Julie K. Norem szerint az embernek mindenképpen felváltva kell pesszimistának és az optimistának lennie. Ez nemcsak az adott helyzettől, hanem a személy pszichikai állapotától is függ.
Ha valaki egyoldalúan csak az egyik hozzáállást alkalmazza, azt az egészsége is megsínyli. Az állandó optimisták is csak egy ideig tudnak felállni egy-egy kudarc után, majd hirtelen összeroppanak. A pesszimisták tépelődései és kétségei fokozatosan rombolják az egészséget. A megfelelő stratégia az érzelmi beállítódás váltogatása.
